Az 1944-45-ös délvidéki magyar népirtás dokumentumai

Mezei Zsuzsannát mintegy 2 éve bízták meg a Vajdasági Levéltárban fellelhető, magyarok ellen 1944-45-ben elkövetett atrocitások dokumentációjának felkutatásával, és az adatbázis elkészítésével. A témával foglalkozó levéltári anyag kb. 160 folyómétert tesz ki. A levéltár munkatársával az esemény 66. évfordulója kapcsán, Szegeden rendezett megemlékezésen beszélgettünk.

– Ezt az anyagot ez idáig senki sem kutatta?

– Néha valakik betekintettek, de nem volt kutatható, csak kivételes emberek számára biztosították a hozzáférést. Soha sem létezett ugyan írásos tiltás, de a levegőben volt, hogy az iratok nem mindenki számára publikusak. Jó másfél éve kutatom az anyagot, és elkezdtem összeállítani az adatbázist, amely a bíróság nélkül kivégzettek nevét tartalmazza és a rájuk vonatkozó adatokat.

– Hány áldozat nevét sikerült azonosítani?

– Mintegy 8000 név (személyi adat) jött össze, de vannak közöttük átfedések, valószínűleg 5500-6000 név marad meg. Fontos hangsúlyozni, hogy a kivégzettekről az akkori hatalom pontos nyilvántartást készített. Minden áldozatról külön személyi kartont vezettek, nem szervezetlenül, találomra gyűjtötték össze a kivégzendőket. Az akkori hatalom 1945. február 4-én az úgynevezett 54/45-ös rendeletében azt követelte a települések vezetőitől, hogy küldjék el a kivégzettek névsorát. Tulajdonképpen ezek kutatásával foglalkozom. A Vajdaságban még 9 levéltár működik, ahol szintén fellelhetőek a témával kapcsolatos dokumentumok. Ezek összeírása folyamatban van.

– Ott is külön témafelelősöket neveztek ki az iratok kezelésére?

– Igen, mindenhol lesz egy felelős személy, aki tanulmányozza/kutatja ezeket az iratokat, aztán pedig hátravannak még a belgrádi levéltárak is. A Szerbiai Levéltár tavaly vette át a BIA, vagyis a belbiztonsági szolgálat anyagát. Ez csak a ’44-45-ös atrocitások feltárására alakult bizottság tagjai számára hozzáférhető, a közönséges halandók egyenlőre még nem tekinthetnek bele. Itt nagyon érdekes dolgokat találtunk, és reméljük, még több lesz.

– Idővel ezek a dokumentumok is kutathatók lesznek?

– Igen, de most még nem rendezett az anyag. Létezik Szerbiában egy olyan törvény, amely kimondja, ha nem rendezett a dokumentáció, akkor nem is kutatható. Meg vagyok róla győződve, hogy az itt fellelt újdonságok ki fogják egészíteni a Vajdasági Levéltárban található adatokat. Ahol még érdemes kutakodni, az a Katonai Levéltár. A kivégzések ugyanis katonai közigazgatás alatt történtek, ezért abban reménykedünk, hogy ott nagyon sok írásos anyagot találunk a ’44-45-ös megtorlás eseményeiről. A szlovén kollégák már betekintettek az anyagba, és jelezték, érdemes elmenni, mert sok hasznos információ rejtőzik az archívum polcain. E levéltárak kutatása folyamatban van, alig 2-3 hónappal ezelőtt kezdődött meg a munka.

– Mennyi az, amit eddig biztosan tudunk az 1944-45-ös magyarok ellen elkövetett atrocitásról, várhatók-e meglepetések?

– A Jugoszláv Levéltárban 1000 folyóméter anyag létezik, amelyről tényleg nem tudjuk, mit rejt, ezért szerintem nagyon sok újdonság előkerülhet, meglepetések is biztos lesznek. Idáig például azt sem tudtuk, léteznek írásos feljegyzések a népirtásról, mindenki azt gondolta, hogy ezek a kivégzések szervezetlenül és véletlenszerűen történtek, a kivégzettekről nem készítettek névsort. Most ennek az ellenkezője bizonyosodott be. Megvannak a listák, igaz nem teljesek, de ha a levéltári forrásokat összevetjük a helytörténészek által feltártakkal, akkor szerintem 80-90 százalékos biztonsággal meglesznek a helységekben kivégzettek pontos névsorai.