Közélet

Gázerőmű – a politikai megtévesztés iskolapéldája?

Gázerőmű – a politikai megtévesztés iskolapéldája?

2010. december 17., péntek
Gázerőmű – a politikai megtévesztés iskolapéldája?
Mi a különleges a Szegedre tervezett gázerőműben? Minden gazdasági és társadalmi monumentális erénye mellett az, hogy a példáján keresztül a tervezési fázistól a közgyűlési döntéseken át, egészen a nyilvános „comming out”-ig nyomon követhető, bemutatható, hogyan működik a politikai megtévesztés, és később, hogy lehet ebből fegyvert is kovácsolni. Legalábbis az LMP-nek ez a legfőbb problémája a projekttel kapcsolatban. „A gázerőmű miatt tartott sajtótájékoztatónk után a helyi napilapban Nagy Sándor korábbi alpolgármester úgy nyilatkozott, hogy 2009 áprilisában született már egy közgyűlési döntés, kvázi áldását adta az ügyre minden képviselő, sőt a Védegylet, mint civil csoportot is tájékoztatták a beruházásról, ezért nem érti, miért most jövünk az aggályainkkal” – emlékezett Szentistványi István, az LMP önkormányzati képviselője, aki úgy véli, ez a visszavágás, ez a kommunikáció a legtöbb nagyprojektnél megfigyelhető, lényegében ez egy eszköz, az esetleges ellenzők leverésére, előre eltervelt módszer. Ezt alkalmazta a legutóbbi közgyűlésen Botka László és Solymos László is, mikor Juhász Gyula képviselő az Árpád nevelőotthon ügyében nyújtott be indítványt, miszerint nem értik a képviselőt, hiszen képviselőtársaival együtt már több alkalommal megszavazta a költözést. „Azon a folyamaton keresztül azonban, ahogy a gázerőmű az ötletétől a konkrét szerződéskötésig eljut – és ahogy az végig titokban marad, miközben még Szeged város közgyűlése is szavaz az objektum majdani területéről úgy, hogy a gáz, gázerőmű szó le sincs írva – nagyon jól végigkövethető, hogy az elmúlt időszakban, hogyan tévesztette meg a képviselőket, civileket, cégeket a városvezetés több nagyobb beruházás kezdeti folyamataiban, átminősítéseknél, engedélyeztetéseknél” – véli a politikus.

LMP-álláspontok blogon

A szegedi LMP - választási ígéretéhez híven - blogjában indokolja minden döntéshez kapcsolódó álláspontját. A jelenlegi kérdésről alkotott véleményüket ITT olvashatják.

Kommunikációs-retorikai csapdák

A Szentistványi szerint, amikor egy-egy közgyűlés előtt a képviselők megkapják a dokumentumokat, jellemzően a csomagok közé vannak beékelve azoknak a nagyberuházásoknak a kezdeti szakaszaira vonatkozó különböző módosítások, ahol nem nevezik a nevén az okot, hanem burkoltan, valamilyen általános indokot találva kérik a közgyűlés határozatát. „A gázerőmű esetében például az első anyag, amit a képviselőknek, az érintett cégeknek és a Védegyletnek is elküldtek, az ipari park területének az átminősítését kérik, s másfél oldalban fejtik ki, hogy mit és miért tesznek. Az indoklásban az szerepel csupán, hogy kereskedelmi övezetből indokolttá vált átminősíteni a területet a közelben lévő sertéstelep miatt. A folyamat már csak a sokadik fázis, közgyűlési határozat után kezd körvonalazódni és ahogy a gázerőműnél is, el kell telnie majdnem két évnek, mire világossá válik, hogy bizony több közgyűlési döntés is e miatt a terv miatt született, csakhogy egyszer sem szerepelt az indoklásban, hogy itt a gázerőmű miatt kell határozni. Viszont éppen ezért lehet már ezekben a fázisokban azt a kommunikációs-retorikai csapdát alkalmazni, amit a polgármester, alpolgármesterek előre eltervezve ügyesen használnak is. Csodálkozva, szájtátva mondják, hogy nem is értik az ellenzőket, hiszen már több alkalommal megszavazták az ezzel kapcsolatos előterjesztéseket. Ráadásul a hivatalokra is nyomást gyakorolnak ezzel. Mivel a folyamat már akár évekkel ezelőtt elkezdődött, a bürokraták, hivatalnokok nem tudják és nem is érdekli őket, hogy mit, hogy rejtettek el, egyszerűen közgyűlési határozatok után – mégha találnak is kivetni valót a tervekben – nem mernek felállni, hogy akadályozzák a gigaberuházást. A fent vázolt folyamatot, azok részelemeit alkalmazták a Ligetfürdő beruházásnál, a Mars térnél, a Biopolisz projektnél és az Árkád beruházás előkészítésénél is (és itt még nem is beszéltünk a korrupciós lehetőségekről!)” – emelte ki Szentistványi. A politikus szerint egy tisztességes várostervezésnél, városvezetésnél mikor felvetődik mondjuk egy gázerőmű építése, akkor azt megvitatják, társadalmi vitára bocsájtják, hatástanulmányokat készítenek, bekerül a köztudottba, pró és kontra születhetnek az érvek. Majd mindezek után mehet a közgyűlés elé. Ezzel szemben pedig az történik, hogy titokban megszületik a terv, az érintettek megkezdik az előkészületeket. Megpróbálják megtalálni azokat a módszereket, jogi utakat, amivel s amire hivatkozva testületi döntésekkel, még mindig a valódi okot elhallgatva az eleső szerződéskötésig eljutnak, s akkor felkeresik az újságokat, és közzéteszik a nagy tervet. Ez a gázerőmű példáján tételesen végigkövethető.

Sertésbűz az alibi a gázszag helyett?

Az LMP-s politikus elmondta, hogy már 2008 őszén elkezdődött egy szűk körű tárgyalás az érintett cégek (SZILK/ Globállog, Advanced Power/ South Energia) és a városvezetés között – ezt így utólag már a cég is lenyilatkozta – és a közvélemény a tervről csak 2010 májusában értesült, miközben a közgyűlés két alkalommal is szavazott a gázerőmhöz kapcsolódó területátminősítésről. „2009 novemberében azzal az indokkal, hogy majd a volt orosz laktanyával szemközti Szegedi Ipari Logisztikai Központot (M43-as gyorsforgalmi út - Budapesti út - nyugati elkerülő út - Szeged/ Budapest vasútvonal által határolt terület) továbbépítenék, szükséges a terület településszerkezeti és szabályozási tervének módosítása kereskedelmi-szolgáltató-gazdasági zónából zavaró hatású ipari gazdasági zónába. Az indoklásban egyfajta elterelésként az szerepel, hogy a közeli sertéstelep bűzös, egyébként is zavaró, s ezért hosszú távon szükséges az átminősítése a területnek. A valóság azonban az, hogy gázerőmű csak ilyen besorolású helyen épülhet. Ezt a dokumentumot küldték először szét, majd erről szavaztak a képviselők, természetesen ebben semmi kivetnivalót sem találtak. A környezeti vizsgálat folyamatába úgy vonták be a környezet védelméért felelős szerveket és a VÁTI úgy készítette el a környezeti tematikát, majd a területre vonatkozó környezeti értékelést, hogy arról még nekik sem volt tudomásuk, hogy a területtel milyen céljai vannak a városnak.” A véleményezési eljárás ebben az ügyben pedig egy újabb közgyűlési szavazással 2010. április 29-én zárult és még mindig egy betű sem utalt a gázerőműre. Közben miután elindult az átminősítés, a képviselők, a szakhatóság, a hivatalok zöld utat adtak, 2010- áprilisában az ingatlanokkal kapcsolatos közgyűlési döntések tárgykörébe, egy másik vonalon megszületett a szerződés a GlobalLog és a South Energia Zrt. között a gázerőmű területének megvásárlására. „Na itt lehet volna a két utat összekapcsolni, annak, aki átlátott volna ezen a sűrű szövésű szitán. És amint ezek a biztonsági intézkedések megtörténtek, két évvel az első tárgyalások után, 2010 májusában végre a közvéleményt is értesítették, hogy hamarosan épül a gázerőmű iszonyatos milliárdokból, ami csak jó lesz Szegednek. Akinek pedig leesett a tantusz és a közgyűlés előtt, vagy a sajtón keresztül kérdőre akarja vonni a városvezetést, vagy egyszerűen csak kérné a hatástanulmányt, vagy kifejezné aggályait, annak nekiszegezik a verbális ágyút, és a cikk elején már említett hangzatokat puffogtatják, miszerint erről minden képviselő már kétszer szavazott, minden hatóság, cég tájékoztatva volt, micsoda butaság most aggályoskodni…” – zárta gondolatait Szentistványi.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.