A Dóm téren felállított adventi koszorún a második gyertyát vasárnap este Blazovich László történész, Szeged díszpolgára és Juhász András református lelkész gyújtotta meg. Az összegyűltek előtt mindketten az embertársaink iránti szeretetről, és a jótékonyság egész évre való kiterjesztéséről beszéltek. „Az adventi koszorú készítésének története a XIX. század közepére nyúlik vissza” – kezdte beszédét rövid történeti visszatekintéssel Blazovich László. „Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken huszonhárom gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.” Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben egy rózsaszín kivételével lila, mert a katolikus hagyományok szerint az advent színe a lila, a bűnbánat és a megtérés jelképe, a koszorú négy gyertyája közül – a meggyújtás sorrendjében – az első, a második és a negyedik lila, míg a harmadik, a közelgő ünnepet szimbolizálva: rózsaszín. A gyertyák jelképek is
„A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor” – folytatta beszédét a történész professzor. „Ezt jelenti a katolikusoknak, de sokak számára a karácsony eljövetelét is szimbolizálja”. Minden gyertya egy fogalmat is jelképez – hit, remény, szeretet, öröm –, de egyben a katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak. Így Ádám és Éva is megjelenik, mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást, a hitet. A zsidó nép, akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás, s általa a remény jelenik meg. Keresztelő Szent János, aki hirdette Jézus eljövetelét, és előkészítette az utat az emberek szívéhez, ezzel a szeretetnek nyitott teret. Végül pedig Szűz Mária, aki megszülte a Fiút, ezáltal az öröm rózsaszín gyertyájában testesül meg. A karácsonyon túli szeretet
Juhász András református lelkész beszédében a jótékonykodásról, a nem egyedüli szeretetről beszélt. Kiemelte, hogy az ünnep sokaknak megnyitja a szívét az elesettek, a szegények, a hajléktalanok felé. De emlékeztetett arra is, hogy ez a jótékonyság ne csak a karácsonyi időszakra szorítkozzon, hanem terjedjen ki az ember egész életére.