Drog: eltüntetni nem lehet, felügyelni igen?

A drogokkal kapcsolatban talán nem mindenki tudja mi az a rekreációs szerhasználat, vagy épp, hogy is néz ki egy goaparti, drum ’n' bass diszkó. Pedig e fogalmak szervesen kapcsolódnak egymáshoz – tudtuk meg többek között a Kábítószer Egyeztető Fórumon (KEF) a városházán, ahol a kábítószerek konszenzusalapú kínálatcsökkentésének lehetőségeiről tartottak konferenciát, s bemutatkozott a szegedi drogcentrum is.

Nyáron és még kora ősszel is bárki, aki utcán sétált belefuthatott olyan „közösségi terekbe”, ahol városunk fiataljai azért gyűltek össze, gyakran több százan, hogy leigyák magukat és elindulhasson az esti buli. A 90-es évek végéig az egykori édességbolt után csak Stümmerként hívott – ma Kerek-Perec – Kárász utca – Széchenyi tér sarka volt a gyülekező hely, s a mai napig az, innen rajzanak ki a tinik a belvárosi Tesco irányába piáért, onnan pedig a rakpartra, ahol tucatjával, bandába gyűlve fogyasztják el a szeszt, s szívják gyakran a füvet is, hogy útjára indulhasson a parti. A reggeli világosban csak az üvegszilánkok, üres flakonok, csikkek árulkodnak arról, hogy valami folyhatott itt… Talán a mi korunkban sem volt nagyon másként, viszont az életkor tekintetében bizony nagyon is. Egyre fiatalodik a drogokat (legális, illegális) használni kezdő tinik életkora.

Kannabisz és a mágikus gombák

„Ezeknek a fiataloknak a nagy része úgynevezett rekreációs szerhasználó, aki kifejezetten ezekre a bulikra fogyaszt tudatmódosítókat. A 90-es évek végén vált nálunk is egyre nagyobb divattá a direkt e rekreációs szerhasználatra létrejött bulik dömpingje. Négy nagyobb csoportra osztotta ezeket egy ekkor készült felmérés: a diszkók, partik, klubok és megadiszkók” – ismertette

Topolánszky Ákos

, a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet igazgatója a KEF-en tartott előadásában az 1998-as felmérés tapasztalatait, hozzátéve, hogy ezeken az összejöveteleken a szerhasználat is különbözik, mert míg például egy úgynevezett goapartin a különleges effektekkel tarkított „utaztatós” zene „kellékeként” a hallucinogén szerek, kannabisz, LSD, mágikus gombák a jellemzőek, addig egy drum ’n’ bass bulin a kannabisz mellett a pörgetősebb amfetamin, extasy a gyakori szer. „Nagy kérdés, hogy mit akar tenni a társadalom, és mondjuk egy drog visszaszorításáért küzdő szervezet” – folytatta a szakember. „Mert azt, hogy ne legyen kábítószer a világon még sehol sem sikerült elérni, ha ezt elfogadjuk, akkor kitűzhetünk egy reálisabbat. Először is lennie kell egy pontos képnek, arról, hogy mi folyik az országban. De azt már most is tudjuk, hogy a legtöbb problémát az alkohol okozza. Topolánszky szerint probléma az is, hogy a szórakozóhelyek nem szeretik beismerni – s így nem is preferálják az együttműködést, hiszen üzletileg nem érdekük –, hogy tevékenységükhöz szorosan kötődik a droghasználat. „Hiába tűztük ki célul a 1998-as projektünknél, hogy alakuljanak meg az általunk meghatározott 12 pontot – a túltömegesedés megakadályozása, a víz legyen a legolcsóbb ital, elsősegélynyújtásra képzett szakemberek stb. – betartó, úgynevezett biztonságos klubok, az országban ennek csak egy felelt meg később. Így 2000-ben le is állt a program, de most azt tervezzük, hogy széles körű felmérés után, újraindítjuk a programot, s felhasználva a tapasztalatainkat szeretnénk hosszú távon majd konkrét eredményeket felmutatni” – vázolta az elképzeléseket az intézet igazgatója.

Nem csak a drogosokon segítenek

A Dr. Farkasinszky Teréz Ifjúsági Drogcentrum négy ellátási szinten próbálja kezelni a rászorulókat városunkban. A drogambulancia járó betegeket fogad, gyógyszeres kezelést ad, pszichológiai tanácsadást végez, a nappali ellátáson a FŰ–Vész klubban konzultációra, mentálhigiénés gondozásra, életvezetési tanácsadásra van lehetőség, a közösségi szolgáltatáson keresztül végzik a drogcentrum munkatársai a felvilágosítást, prevenciós tevékenységeket, a rehabilitáció pedig a bentlakásos, magas küszöbű szolgáltatás. Talán már többen észrevehették, utcán, kocsmákban, hogy nyáron bizony a szegedi ifjúsági drogcentrum szociális munkásai és segítői belekezdtek a munkába. Utcákon, tereken, kocsmákban járva keresték fel a fiatalokat különböző rendezvényeket is szerveztek nekik. „A drogcentrum júniusban elindított egy utcai megkereső munkát, aminek két célja van. Egyrészről a problémás szerhasználók megtalálása, beintegrálása az ellátó rendszerbe, másrészről pedig prevenciós szándék, hogy lássuk, mi történik Szegeden, a szórakozóhelyeken, a fiatalok mit preferálnak egyáltalán szórakozóhelyként” – mondta el portálunknak

Arany Zoltán

intézményvezető. „Kérdőíveket vettünk fel, hogy mennyire tájékozottak, mi a szükségletük, próbáltunk programokat szervezni, ahol találkozhattunk a fiatalokkal, az utcára, kocsmákba vittünk rendezvényeket, például fotókiállítás, tűzzsonglőr bemutatót, vagy sztárokat hívtunk le egy-egy szórakozóhelyre, s közben a szociális munkásaink dolgoztak, jelen voltak, beszélgettek, segítettek” – ismertette röviden a nyári „terepmunkájukat” az intézményvezető, s a tapasztalatokkal kapcsolatban elmondta, hogy az már most látszik, milyen kevés a fiatalok információja. „Nem tudják például, hova forduljanak, ha baj van, és itt nemcsak a droggal önmagával kapcsolatban, hanem az olyan serdülőkori alaphelyzetekkel, mint a kíváncsiság, szociális érzékenység, párkapcsolati, családi konfliktusok, amik sok esetben a legális, illegális droghasználat mértéktelen fogyasztásához vezethetnek, fokozzák azt. Próbáljuk megváltoztatni azt a képet, hogy hozzánk nem kizárólag csak az jöhet, aki drogfüggő. Mi komplex segítséget nyújtunk” – így Arany Zoltán.