Kozák Péter szeptember 15-e óta vezeti az Alsó-Tisza Vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságot. Előtte is a vízügyeseknél dolgozott, ez volt az első munkahelye. Bemutatkozó interjúra készültünk, aztán az 1,8 milliárd forintos városi partfalszakasz rehabilitációját érintő projekt meghatározta a beszélgetés menetét. Portálunk folytatásban számolt be a partfal történetéről a nagyárvíztől egészen napjainkig, részletesen ismertette és bemutatta az EU-projekt technikai és műszaki megoldásait, beszámolt az időközben megtartott lakossági fórumon elhangzottakról, ezért a felesleges ismétléseket elkerülendő inkább a kevésbé ismert részletek felé kanyarodtunk. – Évekkel ezelőtt egy jóval részletesebb és drágább – mintegy 10 milliárdos – projekt megvalósítását tervezte a város. Mi lett ennek a sorsa? – Valóban, a Tisza, Szeged főutcája című projekt – 2002-ben kezdődött és 2005-ig tartott a kidolgozása – komplex módon viszonyult a hajózáshoz, a vízi turizmushoz, a vízparti környezetfejlesztéshez, az árvízvédelemhez. Ekkor még nagyobb volumenben gondolkodtunk, és a teljes szegedi Tisza-szakaszt vettük vizsgálat alá. Mint minden hasonló nagyszabású projektnek, ennek a pénzhiány szabott gátat. Hiába pályáztunk város-rehabilitációra és sok más egyébre, végül a legutóbbi árvíz felgyorsította az eseményeket és eldöntötte a kérdést. Felvetődött korábban, nyújtsunk-e be pályázatot erre a lényegesen szerényebb projektre, vagy várjunk egy nagyobb lehetőségre. Úgy döntöttünk, belefogunk, mert ha az árvízvédelmi vonalat kiépítjük, ez majd indukálni fogja a további fejlesztéseket is. Most csak ennyire volt lehetőség és pénz (másfél milliárd forint, amit a város megfejelt még 321 millióval, saját forrásból). Idővel természetesen az egész Tisza-partot „fel szeretnénk öltöztetni”. A munkálatok jövő tavasszal kezdődnek. – A város, és nem az Atikövizig pályázott. – A mi szakmai támogatásunkkal, közösen dolgoztuk ki a projektet, de a pályázatot a város adta be, mert azt önkormányzati kompetenciába tartozó művek fejlesztésére írták ki. Kétfordulós a pályázat, túlvagyunk az elsőn, és elkészültek az engedélyezési tervek is. Ennek forrásigény 70 millió forint volt. Az első forduló célja, hogy minden tervdokumentáció és engedély a rendelkezésre álljon ahhoz, hogy meg lehessen kezdeni a második fordulót, a kivitelezést. A helyszíni vizsgálatok és feltárások alaposan megdrágították a munkálatokat. Feltételeztük, és jól is sejtettük, hogy a partfalat keresztezi a régi vár fala. Örökségvédelmi előírás szerint fel kellett tárni, pontosan hol helyezkedik el. Nem volt feladatunk kiemelni, csak megvédeni. Az előírás szerint, még ha a föld alatt található, akkor sem szabad elbontani, hanem módot és lehetőséget biztosítani arra, hogyha valaki majd egyszer a jövőben folytatni szeretné az eljárást, megtehesse. – Miért vált szükségessé a partfal újjáépítése? – Mert a 2006-os árvíz idején a kiépített partfal mögötti árvízi jelenségek kezelésére mintegy 300 ezer homokzsákot kellett behordani. Ennek a költsége több, mint amennyibe a mobil partfal beszerzése kerül. Az új eljárás lényege, hogy gyorsan, kis emberszámmal fölállítható, az árvíz levonultával pedig lebontható és raktárban tárolható. A 20 cm magas, 10 cm széles és 3 m hosszú, alumíniumból készült betétgerendák között gumitöltés található, ami megakadályozza a szivárgást és több mint 4 méteres víznyomást képes elviselni. Az árvízi rendszer rekonstrukciójával csökkentjük a folyóból a város felé fennálló szivárgási jelenségek nagyságát, egy szivárgás-gátló résfal építésével pedig mentesítjük Szegedet a felszín alatti vizektől, másrészt az összes partfalon átmenő, eddig ismeretlen közművet elhatároljuk. Jelenleg ugyanis a védelmi vonal számos helyen át van fúrva közművekkel, melyek nyomvonalát nem ismerjük, s ez nagymértékben gyengíti az árvízvédelem hatékonyságát. – Mennyire bevált technológiáról van szó és hol alkalmazták eddig? – Hollandiában több helyen, Köln és Prága térségében, és hasonló mobil gátakkal védekeztek a román kollégák is a legutóbbi árvíz során. Most a Gyermekklinika és a Bertalan híd közötti részt tudjuk befogni, de a mobil gát, szükség szerint, bármikor bővíthető. A pénz lehívása félévente történik, ahogy elkészül egy-egy etap. Magyarországon először nálunk valósulnak meg ilyen szintű tervek, amire a vízügyi szakma is áldását adta. Rendkívül nagy elvárással vagyunk magunkkal szemben, és irányunkban is hasonlót tapasztalunk. – Ezzel a projekttel a kormány azért nem mond le a tervezett víztározó építéséről? – Ez attól független. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztéséhez kapcsolódóan Szeged térségében Dóc és Ópusztaszer között jelöltek ki egy tározóra alkalmas helyszínt, ami önmagában még nem elég, megfelelő körtöltések kiépítésével a vizet ki- és bevezető műtárgyakkal azonban igen. Árvízi időszakban a Tisza maximális vízhozama a 4 ezer köbméterhez közelít. Ahhoz, hogy hatékonyan meg tudjuk csapolni a folyót, nagyon nagy műtárgyak kellenek. Költséges beruházásról van szó, aminek a fenntartása is nagyon drága. – A két beruházás tehát nem üti egymást? – Nem. A víztározó is uniós forrásból épülne, csak jóval többe kerülne, mint a szegedi partfal. Most 1,5-2 milliárd kell, a tározóra meg talán 20 milliárd is kevésnek bizonyulna. A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésének másik része: olyan lefolyási viszonyokat kialakítani, hogy árvíz idején a víz minél előbb elhagyhassa a kérdéses területet. Az Alsó-Tisza vonatkozásában a lefolyást gyorsító beavatkozások akkor hatékonyak, ha egészen Titelig elérnek. – A projektbe tehát a szomszédokat is be kell vonni? – Igen, mert csak így van értelme, így kerülhetjük el azt, hogy árvíz idején a víz visszafolyjon. – Erre nem állnak rendelkezésre EU-források? – Vannak ilyen programok, az egyik éppen ezt hivatott megalapozni. Nevezetesen, hogy azonos rendszerbe illesszük a magyarországi és a szerbiai folyamszakaszokat. Megvizsgáljuk, milyen intézkedéseknek milyen következményei lehetnek. Ma már univerzális modellezési eljárásokkal ez jól elvégezhető. Ezek után megkezdjük a konkrét tervek kidolgozását, hogy hol mekkora területeket kell megtisztítani és milyen ütemben. Jelenleg ezen dolgozunk.
