Tizenéves bandák terrorja

Valóságos lincshangulat uralkodik a lakók körében a Lomnici utca és a Gát utca által határolt játszótér miatt, amelyet augusztus 22-én, ünnepélyes keretek között adott át Botka László polgármester, Kenderesi-Szabó Mihály és Kozma József képviselő.

Fiatal randalírozók, galerik gyülekezőhelyévé vált a Honfoglalás játszótér, akik miatt – főként éjszaka – elviselhetetlen a környéken élő több száz lakó élete. Az italozó, hangoskodó, duhaj fiatalok ilyenkor nekiesnek a játékoknak, főleg a drótkötélpályára emlékeztető eszköz népszerű körükben, erre olykor ketten is fölkapaszkodnak, majd hatalmas csikorgás, nyikorgás közepette átsiklanak a másik dombra. Olyan érzés ezt hallgatni - magyarázza a nevüket nem vállaló lakók közül az egyik fiatalember -, mintha egy hatalmas dinamót tekernének az ember füle mellett hajnali 3-kor. Nyáron, 30 fokos hőségben ablakot kell nyitni, akkor viszont az iszonyatos zajtól nem tudnak aludni. Aki szólt, azt a fiatal haramiák megfenyegették, a panaszosok ezért sem merik névvel vállalni a szereplést. Félnek a bosszútól. Az emberek éjszaka pihenni szeretnének, folytatja a környéken lakó hölgy, hiszen az ordítozó fiatalok miatt másnap sokan kialvatlanul, ingerülten, fáradtan mennek dolgozni. Tarthatatlan állapotok uralkodnak. Nyáron szinte mindennapos volt a kéretlen éjszakai buli, amióta megkezdődött az iskola, azóta többnyire a hétvégére korlátozódik a hangoskodás. A lakók már mindent megpróbáltak. A rendőröknek nem is nagyon érdemes szólni, állítják többen is, hiszen mire a zsaruk kijönnek, a fiatalok a töltés túloldalára szöknek, majd amikor tiszta a levegő, visszaszivárognak és folytatják, ahol abbahagyták. A rendőrök sem tudnak mindig kijönni, nincs pénz üzemanyagra, mondják. Értesítették az esetről a kerület önkormányzati képviselőjét, Kenderesi-Szabó Mihályt, s ő ígérte is, hogy járőröket küld, de semmi sem történt. A lakók legutóbb petíciót írtak alá, s meg is jelentették a város lapjában, de ott átírva, megcsonkítva hozták le tiltakozásuk, ami még jobban feldühítette őket.

Ha már volt 22 milliója a városnak a játszótér felújítására – egyesek szerint 27-be került –, akkor a lakók nem értik, miért nem gondoskodtak a biztonságról is. Miért nem kerítették be a teret, sőt az is megoldás lenne, ha térfigyelő kamerákat szereltetnének fel, és megoldják a közvilágítást. Egy hölgy szerint annyi a munkanélküli a városban, miért nem velük őriztetik a játszóteret, az biztos nem kerülne milliókba. Megoldás lehet – talán a legolcsóbb –, ha este 8-kor lezárnák a sífelvonóra emlékeztető, túlterhelés esetén igencsak nyikorgó szerkentyűt és a többi hangos játékot, reggel pedig kilakatolnák. Az 5-6 fős csoportokba verődő, italozó tizenévesek többnyire kocsmákból érkeznek ide, enyhén kapatosak, lármásak és nem ritkán hajnali 4-5 óráig dajdajoznak a lakók nagy bosszúságára. A sok kudarc után már az is felmerült a környékbeliekben, hogy saját kezükbe veszik a dolgokat, aztán gyorsan lebeszélték egymást, hiszen önbíráskodás miatt nekik gyűlne meg a bajuk a hatóságokkal. Talán segítene – véli egy idősebb úr –, ha a fiatalok mellett szüleiket is felelősségre vonnák. Az esetleges büntetés talán az ő szemüket is felnyitná, így nem mindig az iskolát meg a pedagógusokat hibáztatnák. Magunk is tapasztaltuk, valóban nagy az elkeseredettség, a düh a lakók körében, tehetetlenségükben már nincs kihez fordulniuk, nincs kitől segítséget kérniük. Arról is megbizonyosodtunk, nem egyedi, különcködő, kiállhatatlankodó, zsémbes emberekről van szó, akiket minden zavar, hanem lépcsőházak lakói fogtak össze a mindannyiójukat egyformán érintő, tarthatatlan állapotok ellen. Hogy milyen környék ez, bizonyítja a télen megesett történet, amikor egyetlen éjszaka alatt 43 gépkocsit törtek fel. Csoda, ha az itt lakók félnek?