Pleskonics András közösségi levele Baktónak és Petőfitelepnek

Közösségi levélben ajánlja a baktói és petőfitelepi lakosok figyelmébe Kohári Nándor képviselőjelöltet Pleskonics András zenész, zenetörténész, szellemi munkás. Írását alább olvashatják.

Aki engem ismer, tudja, hogy a politika legkevésbé sem a kenyerem. Bár nyilvánvaló, hogy a kampányszezon késztetett arra, hogy „billentyűzetet” ragadjak, nézze el ezt most a világ nekem, mondandóm alapján…! Egy ember érdekében szólok, akiről bizonyságom van arra nézvést, hogy mások érdekében, a város érdekében él és dolgozik… Közel egy évtizede ismerem Kohári Nándor kereszténydemokrata-fideszes városi képviselőnket. Ő az egyetlen szegedi közéleti ember, aki mindig figyelemmel volt arra, amivel „egyszemélyes intézményként”, jószerével magánerőből a város kultúrájáért, a tehetséges fiatalok segítése érdekében több mint 20 éve próbálkoztam és talán tettem is… Lehetőségei, kapcsolatai révén ebben erősített is, de az az erkölcsi támogatás sem volt kevés, amit elismerése, biztatása jelentett számomra, nehéz napjaimban… Most érzem úgy, hogy fontos lenne mindezt egy szerény bizonyságtétellel viszonoznom, és segítenem ezáltal is őt céljai megvalósításában. Egy embert ajánlok egy Igen-re, mert ismerem őt… Több mint 20 év van köztünk, és nagyon emlékeztet arra a fiatalemberre, aki akkor voltam, amikor Szegedre kerültem, tele életrajongással és kultúrgerjedelmekkel. Amiben ő már most sokkal előbbre jutott nálam, az, hogy ő a közéletet választotta, a politikusi életformát, annak minden áldozatával, terhével, örömével, de akár vesszőfutásaival is. Látom őt mint képviselőt gyalogosan és kerékpáron(!) lótni-futni napi 10-14 órában. Látom őt, állandóan a nyakába szorított mobiljával, régi aktatáskájában papírokat keresgélve, Szeged utcáin, és látom őt, fél év házasság után elveszített fiatal felesége utáni néma gyászát munkába temetni. Végre megtalált társával álmodták meg és kezdték el a Nándorfehérvári Emléknapok szervezését, ami immár fél évtizede nemcsak Alsóváros, de Szeged és az ország egyik legszebb magyar közösségi, történelmi tanúságtétele és egy, több ezer vendég által látogatott színes, korhű népünnepéllyé nőtte ki magát… Ebben és egy másik „főművében” is munkatársa lehettem, amelyeket én magam is életem legszebb munkái közé sorolok. Éppen öt éve született meg a Szent István Napi Népünnepély gondolata. Büszkén gondolok vissza rá, hogy ennek kicsit névadó-szülője is lehettem Nándi által… Szintén az ő Évikéjével kezdtük el Tápé-Petőfitelepnek, majd a városra és vendégeire is kiterjesztve megvalósítani ezt a példázatos közösségi rendezvényt, ami az évek során száz-egynéhányasból több ezres résztvevő számmal büszkélkedhet. A hagyományos halászléfőző verseny a kezdeti 17-től az idei 110 bográcsig „terebélyesedett” a Maros torkolatnál – az „ahol a vizek összetartanak, tartsunk össze mi is” jelmondat jegyében… Végül látom Kohári Nándit a város ifjúsági és sportbizottságának vezetőjeként sikerrel dolgozni és lelkes pártolókat szervezni. A többit nem látom, csak hozzágondolom… Két generáció közös élményvilágában látjuk egymás dolgait, és tanuljuk egymástól a város és a fiatalok szeretetét, valamint a törhetetlen hitet – az Emberben és Istenben! Értékelje, mérlegelje ki-ki beállítottsága, értékmérője szerint személyes, őszinte szavaimat, és aki teheti szavazzon meg egy Igen-t a köztünk bicikliző Közéleti Emberre…

Pleskonics András (Plesi) szegedi szellemi alkalmi munkás