„A politikai ambíció nem a zsidó identitástól függ”

Antiszemitizmusról, a hazai zsidóság identitásáról és a velük kapcsolatos téves megközelítésekről beszélt lapunknak Köves Slomó. Az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija a „Van kiút” című vallási és közéleti konferencia alkalmából járt a héten Szegeden.

–

Zsidóként hogyan látja: valóban van-e Magyarországon olyan szintű antiszemitizmus, ami ezt a kérdést a médiában és a politikai közbeszédben ma hallható erősséggel előhívja?

– Ez olyan téma, amiről nem lehet eleget beszélni. Az biztos, hogy ha vannak ilyen jellegű megnyilvánulások, akkor azokat velejükben kell elfojtani. Az én személyes tapasztalataim alapján néhány évvel ezelőtt egy utcai sétám teljesen zavartalanul zajlott, és Magyarországot ebből a szempontból is az egyik legbékésebb országnak tartottam. Három-négy éve viszont – talán senkinek nem meglepő, amit mondok – itt is egyre erősödnek a zsidóság-ellenes hangok. Biztos vagyok benne, hogy csak egy viszonylag szűk rétegről van szó, de az utóbbi időben mégis egyre hangosabbá váltak, a hangoskodásukat nem sikerült hatékonyan elfojtani. Abban is biztos vagyok, hogy ez nem a magyar emberek többségére jellemző viselkedés. E szűk csoport ellen szükséges fellépni, erre pozitív cselekvésként jó módszer ez a mostani, felekezetek közti párbeszédet szorgalmazó konferencia is. Szintén segíthet egy olyan jellegű felvilágosítás, ahol azokat az embereket, akik egyébként nem rosszindulatúak – csak például személyes sorsuk vagy fájdalmaik miatt kaphatók az ilyen nézetek követésére –, segíthetnénk információkkal, hogy ne kerüljenek be a szélsőségek hálójába. Ezek az irányzatok ugyanis általában a saját problémáikról azzal terelik el a figyelmet, hogy keresnek egy bűnbakot maguknak, ami lehet a zsidóság, a cigányság vagy bármely más csoport. –

Mekkora az összetartozás és a saját identitás ereje a hazai zsidóság körében?

– Amikor zsidóságról beszélünk, eleve egy igen összetett fogalmat próbálunk körülírni. Ez egyszerre jelent származást, egy háromezer éves néphez való tartozást, de ugyanakkor egy valláshoz, egyházhoz való tartozást is – amely egyház ráadásul elég sok különböző irányzatot és több egyházat is magában foglal. Legalább annyira sokszínű, mint a magyar társadalom. Nekünk, zsidó vallási vezetőknek két fő feladatunk van, ezek az imént említett ismeretterjesztés és tanítás. De ezt a saját közösségeinken belül is művelnünk kell, mert a százezer főnyi zsidóság 90 százaléka nem aktívan tartja a vallását, sőt sok esetben az identitását is titkolja vagy előfordul, hogy maga sem tud róla. –

Magyarországon mekkora a zsidóságnak vagy egyes képviselőinek a valós gazdasági, politikai súlya? Túlértékelik ezt a kérdést, összeesküvés-elméleteket gyártanak, vagy van alapja a felvetésnek?

– Úgy gondolom, az egész értékelési séma nem jó. Ha egy zsidó embernek politikai vagy gazdasági ambíciói vannak, akkor ezek nem az identitásával függenek össze, illetve nem ebből erednek. Zsidó politikai ambíciója valakinek csak Izraelben lehet. A kérdésben említett emberek nagy többsége egyébként nem is tartja a vallását, így szerintem az egész megközelítés hibás.