Közélet

Furcsaságok az iskolafelújítások körül

Furcsaságok az iskolafelújítások körül

2010. augusztus 16., hétfő
Furcsaságok az iskolafelújítások körül

Társadalmi munkában – mégis kényszerítve

Több forrásból olyan hírekről értesültünk nevüket nem vállaló informátoroktól, hogy az érintett oktatási intézményekben kötelezően ajánlott jelleggel fogják munkára az ott dolgozókat a nyári szabadságolások alatt - az önkormányzati támogatásnak ugyanis feltétele, hogy a pedagógusok is részt vegyenek a munkában. Fotóink péntek délután az egyik szegedi általános iskolában készültek, ahol az intézmény munkatársai festik a kerítést. A Szegedi Városkép Kft. és Szeged MJV polgármesteri kabinetje kiadásában és szerkesztésében a minap jelent meg és dobálták be postaládáinkba a Szeged, ahol jó élni című füzetecskét, amelyben az aktuális városvezetés 8 éves „sikereiről, eredményeiről” olvashatunk – szerénynek csöppet sem mondható sorokat. Ebből megtudhatjuk, mitől vagyunk a legjobbak, a legsikeresebbek, mitől lett városunk mindenki otthona, XXI. századi tudásváros, ahol soha nem lehet unatkozni, hogyan kerültünk fel a világ tudományos térképére, mi a fejlesztések, beruházások szegedi receptje, hogyan lett a Mars téri piac európai színvonalú csakúgy, mint a grandiózus Napfényfürdő.

Együtt a mi iskolánkért

A dicshimnuszok között egy fél oldalas kis írás bújik meg, „Ha a közösség összefog” a címe. Arról szól, hogy ezen a nyáron lehetőséghez jutnak azok az oktatási intézmények, ahol kisebb-nagyobb javítások, frissítések elkelnének, „A mi iskolánk – a mi óvodánk” programot ugyanis nekik találták ki. Egy 200 milliós alapból azok pályázhatnak sikerrel, ahol a szülők, pedagógusok, iskolaszékek, iskolai alapítványok maguk is tenni kívánnak. Felajánlásból, társadalmi munkából, iskolai alapítvány segítségével sikerült a másfélszeresére emelni az összeget – büszkélkedik a cikk szerzője –, így 92 intézmény csaknem 26 ezer diákja gazdagodik ezáltal. A programban 10 580 szülő, 46 078 órányi társadalmi munkát ajánlott fel, amit a városvezetés példaértékűnek tart és meg is köszön. A pályázat bírálatára vonatkozó Oktatási Bizottsági előterjesztésből megtudjuk, hogy például a Cső utcai óvodában hogyan alakult a társadalmi élőmunka felajánlása. A tárgya rubrikában olvasható: takarítás 324 négyzetméter, PVC burkolat bontása 108 négyzetméter. Ezt 49-en végezték el, a munka értéke 337 236 forint. Külön rubrika foglalkozik a szakipari munkákkal. Itt a PVC burkolat cseréje szerepel 324 négyzetméteren, felajánlás, összesen 499 750 forint. A Petőfi Sándor Általános Iskola Bálint Sándor Tagiskolája a társadalmi élőmunka keretében kerítéslábazat-javítás, -festés, járólap-lerakás, kerti kút kialakítása szerepel és udvartakarítás, mindenhol pontos négyzetméterszámmal. Mindezt 319 fő végezte el, a munka értéke 292 665 forint. A szakipari munkák keretében díszburkolat kialakítása az udvarrészen 1 043 000 forintba került.

Önként és dalolva

Hogy is van ez, társadalmi munkában, ami ugye önkéntességen és nem kényszeren alapul, most, az évi szabadságok ideje alatt is behívják és dolgoztatják a tanárokat, szülőket, esetleg gyerekeket, mert különben az iskola nem nyer pénzt felújításra? Márpedig – mind több helyről is hallottuk – ezt teszik. Ki mer ilyenkor nemet mondani, amikor leépítés esetén még csak indokolni sem kell az elbocsátás okát? Mindenki lapít, örül, hogy munkája van, és inkább vállalja ezt az igazságtalan, felháborító és minden részvevő számára egyformán megalázó helyzetet. A szülő sem mond nemet, hiszen odajár a gyerek, nem lóghat ki a sorból, nehogy már vele kivételezzenek emiatt. A ludas az, aki ezt a buta pályázatot kitalálta és kiírta, ez pedig az önkormányzat. Hogyan lehet ilyen kiszolgáltatott helyzetbe kényszeríteni embereket azért, hogy a torony alatt olcsóbban megússzák a rájuk háruló, kötelező intézmény-felújításokat? Vagy van valamire pénz, vagy nincs. Ha nincs, nem erőlködünk. Ezzel a megoldással kutyába kényszerítik az intézményeket, azok vezetőit, a pedagógusokat és nem utolsó sorban a szülőket meg gyerekeket. Csoda, hogy a programban részt vett 10 580 szülő és nem tudni, hány tanár, diák eddig még nem emelte fel szavát. Mindenki vígan dolgozott, adakozott, mindenki boldogan, zokszó nélkül takarított, kerítést festett, meszelt, büszkén, mint egykoron a munka igazi hősei, majd amikor hazamentek, kezükbe vették a Szeged, ahol jó élni című füzetecskét, olvasgatták egy kicsit, majd mély álomba szenderültek.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.