Közélet

Hétvégi nyüzsgés a XVIII. Szegedi Sörfesztiválon

Hétvégi nyüzsgés a XVIII. Szegedi Sörfesztiválon

2010. június 14., hétfő
Hétvégi nyüzsgés a XVIII. Szegedi Sörfesztiválon
Aránytalanul vékony pénztárcával, de nekivágtam az újszegedi ligetnek a fesztivál zárónapjain. Ülőhely valahol mindig akadt, de a sétány járható része – mint minden este – megtelt. A színpad előtt viszont mindenki elfért. Több tévén és kivetítőn láthattam néhány világbajnoki csoportmérkőzést, de túlságosan is háromdimenziós „élményt” nyújtott egy másik, igen hosszú meccs – repülő kontra szúnyogok: 1-2... Ha egy sörfesztiválon az embernek cirka 500 forint költőpénze van, akkor alaposan körbe kell szimatolnia a kereskedelmi kunyhók között, hogy kihasználhassa legalább a minimális fogyasztói lehetőségeit az eseménynek. Márpedig egy nap erejéig megoldható volt az ellátás ilyen mulatságosan kevés önerőből is! Találtam ugyanis sajtos-tejfölös lángost 280 forintért, amit 3 dl ír jellegű vörös sörrel igazán jól esett leöblíteni 210 forint ellenében. De 280-ért csapolt Arany ászokra is ráleltem, ami jó ár, ha azt nézzük, hogy a 4 deciliteres „korsókat” csak elvétve mérték 350 forint alatt. Ha egységárnak számítom a 4 decit, akkor az átlagos sörár 450 körül volt; 350-esből és 500-asből láttam a legtöbbet, ideértve például a frissítő gyümölcsös söröket is. A külön sátorral érkezett cseh söröket is hasonló árban árulták, mint a zsombói házi sört vagy akár a népszerű külföldieket. Nem voltak tehát komoly eltérések az italárakban, annál nagyobbak az ételek közt. Az olcsó lángosom képviselte a „valamit csak ennem kell” takarékossági kategóriát, amelybe még mások lángosai is belefértek 300 körüli árakkal. Ám a klasszikus gyors ételek, mint a pizza, hamburger, hotdog, wimpy már pénztárcanyúzó funkciót is betöltöttek. Tartalmasabb, laktatóbb finomságok illatai is küzdöttek a fesztiválozók vágyaiért, több-kevesebb sikerrel: nem egy sátor rögtönzött étteremnek csapott fel, mindenféle húsos egytálételt készítettek elképesztően látványosan, ugyanakkor volt, ahol állandóan vevők kanyarogtak, és akadt ürességtől kongó is. Párszázas kis adagoktól a több ezer forintos lakomáig bármivel lehetett tömni a bendőket, ami zsíros. Természetesen nemcsak sörökkel kísérhették le az ételeket, hanem röviditalokból és néhol borokból is választhattak a jóllakni vágyók.

Ebéd után frizbi, este Deák Bill

A vidámparki kellékeket érdemes volt a nagyobb étkezések előtti időszakra időzíteni, mert ha nem légváron vagy dodzsemen rázta magát össze valaki, akkor egy pörgő-forgó-dőlő óriáskörhintán dúlhatta fel gyomra békéjét. Megjegyzem, a légváras ugrálás nem került pénzbe, ettől függetlenül én egy lángossal és egy sörrel terhelve inkább csak frizbiztem… Ami még ingyen volt, az a zenei programkínálat. A hétvége folyamán a legerősebb koncertet a Mobilmánia zenekar adta szombaton, ahol keményebb rockra „zúzhatott” a közönség, de utána a Deák Bill Blues Bandet is szépen körbevették. A vasárnap már könnyedebb műfajoknak adott helyet – táncbemutatók, musical, Dodgem gyerekzenekar, egy rövid Irigy Hónaljmirigy fellépés, majd a napot a Coco Bongó zárta, latinos-dzsesszes zenéivel.

Meccsek és a szúnyogok

A színpad nagyon jó helyre került, a nagy kivetítő már kevésbé. Nappal a focivébé hangtalan közvetítésébe beleúszott a mögötte vibráló koncertek látványa, ezért aki a meccsekre akart koncentrálni, annak egy nagyon eldugott sátorba kellett volna vonulnia, ahol kiszolgálás is volt, és a mérkőzéseket minden nap lehetett volna nézni – hanggal. Magát a helyiséget tényleg nehéz volt megtalálni, közvetlen a híd felőli bejárat mellett bújt el, terjedelmes fák árnyékában; ezt a forgalma is bánta, pedig hangulatos üldögélési lehetőségként szolgált. Menedéket a vérszívók ellen azonban ez sem jelentett, a szemtelen rovarok bérgyilkosokként osontak az ember nyomában, és ahol tudtak, döftek. Nappal, amíg egy repülő szorgosan pásztázta a területet az irtószerével, csak néhány példány kóválygott szomjasan, de amint lement a nap, megszállták a ligetet. Elmondhatom, viszketés-vakarás közben igencsak halványul az élmény, legyen az beszélgetés, meccsnézés vagy koncert! Fesztiválkellék tehát: szúnyogriasztó, töményen.

Sziki Bálint

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.