Nem vagyunk mi ilyen rosszak, hogy ezt érdemeljük – mondta egy idős hölgy elkeseredve Bordányban két karját széttárva, majd feltette a kérdést, hogy mit fogunk enni? Minden kirohad a földből, mindenünk odavész... A hetekben lehullott nagy mennyiségű csapadék következtében Bordány utcái már nem tudják tovább nyelni a vizet, az betör az udvarokba, kertekbe, lakásokba. Elárasztva mindent, mit gondos kezek munkája megtermelt, megépített. Ott jártunkkor a korábban szépen gondozott előkertek virágait munkagépek vaskarmai tépázták. A látvány elkeserítő. Aki nem látja, el sem tudja képzelni, hogy a víz okozta kár mekkora. A kár elhárítása pénzben nem mérhető, a falu összefogása nagy. Nincs én házam, te házad, de van önzetlen segíteni akaró emberek sokasága, akik dacolva a természet erejével, azzal szembeszállva küzdenek, bár érzik, sziszifuszi munka az övék. Hogy e harcnak lesz e győztese? A kérdés nyitott. Veszteseit viszont már ismerjük.