A 43 éves ifj. Korhecz Tamás, a vajdasági kormány tagja, 10 éve vezeti a jogalkotási, kisebbségügyi miniszterként közigazgatási és nemzeti kisebbségi titkárságot, tulajdonképpen bizakodó, optimista alkat. Bizonyítja ezt az is, hogy négy leánygyermek boldog édesapja. Korhecz csütörtökön este az újszegedi Rendezvényház vendége volt, ahol Kisimre Ferenc újságíró közreműködésével bemutatták az Otthonteremtőben a szülőföldön című tavaly megjelent könyvét. A kötet az idén még egy kiadást megért, jogi és politikai témákat taglal. A szerző a Vajdaság sorsát alakító kérdéseket tárgyalja olvasmányosan, az autonómia módozatairól, a nemzeti tanácsok problémaköréről, a magyar nyelvű oktatásról értekezik, a magyarországi népszavazás hatásairól, a kettős állampolgárságról, a magyar érdekképviseletről a szerb politikai színtéren. Egy-egy témakört Borovics Tamás színművész vezetett be, olyképpen, hogy részleteket olvasott fel a könyvből. Korhecz beszélt az utóbbi időszak legjelentősebb változásairól a Vajdaságban: a szerb parlament a közelmúltban fogadta el a tartomány hatásköréről, a magyar autonómiáról, a Magyar Nemzeti Tanácsról szóló törvényt, valamint Vajdaság statútumát. A dokumentumok java részét Korhecz írta, és oroszlánrésze volt azok elfogadtatásában is. A politikus kitért arra, hogy a szerb nacionalisták minden áron meg akarták akadályozni a törvények elfogadását, ellene volt a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia és a pravoszláv egyház is - mégis sikerült. Kevés olyan térség létezik Európában, ahol ilyen kicsi helyen ennyi nemzetiség él együtt, és fejlett oktatási, kulturális intézményhálózatot tart fenn. Az évszázados együttélés során kialakult a nemzetiségek közötti tolerancia, az autonómiatörekvések pedig nem csupán a tartomány gazdasági és politikai önállóságáról szólnak, hanem az ott élők önazonosságának megőrzéséről is. Az autonómia ügye tehát magyar ügy is egyben. A közel 2 millió lakosból a magyarok száma 260-270 ezerre tehető, tehát kevésbé áll az a sokak által hangoztatott tétel, hogy Vajdaság magyar többségű tartomány. A VMSZ, amely az ottani magyarság legnagyobb, legerősebb pártja, 10 éve van kormányon. Nevéhez fűződik az említett törvények elfogadása is. Az eredményeket ecsetelve Korhecz ismertette a tartomány 10 évvel ezelőtti költségvetését, ami 10 millió euró dinárértékének felelt meg. Ez akkor a hivatalnokok bérére és egy-két napilap támogatására volt csupán elegendő. Jelenleg 600 millió eurónak megfelelő összeg áll a rendelkezésükre. Jelentősen bővült a tartomány hatásköre, visszakapta oktatási, egyházi intézményeit, kórházait, 120 ezer hektár erdőt. Egyre több a magyar vezető az intézmények élén, noha a felsőoktatás terén még mindig elég nagy a pótolni való lemaradás. Most már a legszélsőségesebb szerbek, az úgynevezett telepesek is lassan belátják, hogy az autonómia nem kicsikart kényszerengedmény, hanem a vajdasági emberek létszükséglete, hiszen számukra sem közömbös, hogy a megtermelt javak nagy része helyben marad vagy Belgrádból történik a visszaosztás. A politikus nagy előnynek tartja, hogy fokozatos térnyeréssel és az apró lépések politikájával sikerült elérni, a kiharcolt eredményekről, a kiszélesített jogkörökről már nem kell újra vitatkozni. Kevesen tudják például, hogy a Vajdaságban hivatalos nyelv a magyar, és minden egyes település történelmi magyar nevét - a szerbek kezdeti nagy ellenállása ellenére - használni is lehet. Ez 80 évig tilos volt. Korhecz az ottani és az itteni magyarság legnagyobb rákfenéjének, legkárosabb jellembeli tulajdonságának a kishitűséget, az irigységet és a rendkívül fejlett panaszkultúrát tartja. Kitartó munkával sok minden elérhető, véli a miniszter, a jogokat ki kell harcolni. Ennek eredményeként a mai helyzet összehasonlíthatatlanul jobb, mint 10 évvel ezelőtt volt. Sokan eltemették ezt a közösséget, mégis itt van, talpra állt, gyarapodik és erősödik. A könyvbemutatót kérdések követték, majd felszabadult, kötetlen beszélgetés.
