Állandó probléma Szegeden, hogy a társasházakban élők az év végén azzal szembesülnek, hogy a fővízmérőn mért fogyasztás nem egyezik meg a mellékmérőkön mért összmennyiséggel. Az üggyel már a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a Mérésügyi Hivatal is fogalakozott. Tizenkilenc éve jogszabály teszi lehetővé, hogy a többlakásos házakban az egyes lakásoknak, üzleteknek, más önálló egységeknek a fogyasztását mellékvízmérőkkel mérjék. Az így kapott egyéni fogyasztásoknál a közösségeknek lehetőségük van egymás közötti költségmegosztásra használni a mellékmérőket, ekkor a közösség határozza meg a fizetnivalót. A vízmű a fogyasztóknak külön-külön számlát készít, amennyiben a vízmérő beépítési körülményei megfelelnek a szolgáltatói előírásoknak, és szerződést kötnek. Hodács Mária, a szegedi Tabán utcából azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy mindenki fizeti a ténylegesen elfogyasztott víz árát és mégis a különbség éves szinten 100 ezer forint. Hogy lehetséges ez? – kérdezte olvasónk, aki hallott olyan házról, ahol ez az összeg a duplája. Az ügyben megkerestük a Szegedi Vízmű Zrt.-t, ahol megtudtuk, hogy a társaság üzemeltetési területén 3000 olyan „társasházi” fő-mellékmérős számlázási kapcsolat van, ahol hasonló jelenség tapasztalható. „Az elmúlt 15 év során sok száz hasonló megkeresés érkezett társaságunkhoz, melyek részletes vizsgálata, elemzése után összefoglaltuk, hogy melyek azok az objektív és szubjektív lehetséges okok, amik ezt az állapotot okozhatják, okozzák. Erről folyamatosan, több mint tíz éve, különböző kommunikációs csatornákon keresztül - hírlevél, honlap, ügyfélszolgálati tájékoztató füzet - igyekszünk tájékoztatni ügyfeleinket” – mondta el portálunknak Balaton Krisztina, a Szegedi Vízmű Zrt. kommunikációs vezetője. A sok fogyasztót érintő fenti probléma súlya, jelentősége miatt a kérdéssel több alkalommal foglalkozott, azt vizsgálta a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság és a Mérésügyi Hivatal. A szakemberek összegezték azokat az okokat, amik a bekötési vízmérőn mért mennyiség és a „mögötte lévő” mellékvízmérők által mért összmennyiség közötti különbséget okozhatják. A bekötési vízmérőt követő hálózaton van méretlen fogyasztási hely, a csővezetéken, a mellékvízmérőket megelőző szakaszon lehet szivárgás, vagy csőtörés. A vízmérőket nem azonos időpontban olvassák le. A mellékvízmérők leolvasása vagy az ajtóra kiírt érték nem felel meg a valóságnak. A mellékvízmérőknél történhet „műszaki beavatkozás” abból a célból, hogy az ne a valós fogyasztást mutassa. A felsoroltak vizsgálatát a társasházak közössége tudja megtenni. Az is lehetséges, hogy valamelyik vízmérő - bekötési és mellék- - több vagy kevesebb fogyasztást mér, mert az óra siet, szorul, vagy éppen megáll. Az Országos Mérésügyi Hivatal állapíthatja meg egy ellenőrző méréssel, hogy a megengedett hibahatáron belül mérnek-e a vízmérők. Előfordulhat, hogy a vízmérők mérési pontossága eltér, különböző az indulási érzékenységük, más a mérési pontosságuk minden fogyasztási értéknél vagy a bekötési vízmérő és a mellékvízmérők működési elvüket tekintve alapvetően eltérőek, ennek ellenére elvárjuk, hogy egyformán működjenek. Ebben az esetben pontosabb mérők felszerelésévek csökkenthető az eltérés. „A Tabán utcai társasházban minden alkalommal – évekre visszamenőleg – a lakók írták ki a mérőállásokat. Nem tudjuk, hogy a lakásokon kívül, de a házon belül van-e esetleg méretlen fogyasztási hely” – adott a konkrét kérdésre választ a kommunikációs vezető. Hozzátette: a Szegedi Vízmű Zrt. a „vízmérők távleolvasási rendszerével” már rendelkezik olyan eszközökkel, szakmai ismeretekkel, melyekkel több fent felsorolt problémát ki lehet szűrni, meg lehet szüntetni. Ahhoz, hogy ezt a társasházaknál meg lehessen valósítani, a közösségek százszázalékos akarata és anyagi áldozatvállalása szükséges.
