A Gulághoz hasonlítja a Reök előtti tér felújítását a városvédő

Látványos, de törvénysértő építkezés Szegeden a Reök palota előtt

„A Délmagyarország napilapban 2010. február 18-án megjelent „Már készül a díszburkolat a Lófaránál” című cikkben leírtakat másképp látom, mivel utam minden nap a Reök-palota előtt vezet el, s így rendszeresen látom az építkezés folyamatát. Az építkezés körülményeiről akaratlanul is eszembe jut Rozsás János szépkorú író elbeszélése a Gulágon töltött éveiről, a kegyetlen időjárásról, a fűtetlen barakkokról, éhezésről, és ha élni akartak, akkor a mindennapos robotról. A háborút nyert győztes hatalom a hadifoglyait nem üdültetés céljából tartotta, hanem a legkeményebb munkákat végeztették velük, szélben, hóesésben, kemény hidegben. Hasonló jelenségnek vagyunk szemtanúi a Reök-palota előtt is, csak az a különbség, hogy az ott dolgozó munkások szabad akaratukból, a munkalehetőség megőrzése miatt vállalják a kegyetlen robotot, a kemény „szögedi” tél kellős közepén. A címbeli „látvány” szót azért használtam, használom, mivel ilyen építkezést soha nem láttam, pedig harminc évig építésvezető, műszaki ellenőr, beruházó voltam, s így jártassággal bírok a mélyépítő munkák területén. Ezen az építkezésen egyidőben történik a földmunka, a csatorna és elektromos kábel fektetés, a térbetonozás és a 9x9x9 cm-es kiskocka kövekkel a térburkolás, stb...! Itt van a hasonlóság, hiszen 8-10 órán keresztül agyonfagyva, térdelve köveznek a honfitársaim. Nem fegyveres őrök vigyáznak rájuk, hanem az építésvezető, akinek ki van adva, hogy a munkát időre kell elvégezni, még akkor is, ha az építési technológiát - sok esetben - nem tartják be, így az elkészült munka minősége sem lesz megfelelő annak ellenére, hogy a tisztelt építésvezető kolléga úr mindent megtesz az eredményességért. Természetesen a fenti cikkben lévő fénykép nem árulkodik a hiányosságokról és a cikk szöveges része sem utal az általam leírtakra. A kép viszont jól mutatja, hogy a legyező alakban történő kövezés, legjobb esetben is csak III. osztálynak megfelelő minőségű. Jól tájékozott autóbusz-utastársaimtól hallottam, hogy azért dolgoznak ilyen megfeszített, embertpróbáló tempóval, mivel 2010. március 15-re át kell adni a Reök-palota előtti teret, hogy a városvezetés ott tudja megtartani Nemzeti Ünnepünk megünneplését, szobor- és téravatással egybekötve. Ezt azért tartanám furcsának, mert - hiszen - akik a megemlékezést a Huszár Emlékműnél akarják tartani, azok voltak a Kegyeleti Kert lerombolói is.

Szeged polgárai soha olyan igaz szeretettel nem veszik körül a szobrot, mint ahogy azt 1943. május 9-én tették. Ezt mutatja az a két fénykép, amit a szépkorú, de jó egészségnek örvendő Debreceni Sándorné úrhölgy készített. A „látványos”, de törvénysértő építkezés miatt a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület a Csongrád Megyei Bírósághoz fordult jogorvoslatért” – szól vitéz Szilágyi Árpád, városvédő polgár a Magyar Kultúra Lovagjának levele.