10 éve történt a katasztrófaszerű tiszai cianidszennyezés. 2000. január 30. után a Tisza-víz és a tiszta víz többé nem felcserélhető fogalmak. Romániában az aranymosással foglalkozó nagybányai (Baia Mare) Aurul bányaipari vállalat létesítményéből mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, felmérhetetlen károkat okozva. Erre emlékezve az Országgyűlés 2000. június 16-án február 1-jét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította. A helyzet szomorú érdekessége volt az is, hogy nem voltak részletes adatok a Tisza és környezetének eredeti, „szennyezetlen” állapotáról, így nehéz megmondani, pontosan mekkora volt a pusztulás, mert nincs pontos összehasonlítási alapunk – mondta el portálunknak Margóczi Katalin, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének egyetemi docense. Legdrasztikusabba a folyó halállománya – és a halászok – sínylették meg a katasztrófát, a pusztulás után halászati tilalommal és haltelepítésekkel próbálták segíteni az élővilág regenerálódását. Szennyezés és védekezés
A román-ausztrál tulajdonú Aurul a környék fémbányáiban felhalmozott meddőhányókból nyerte ki az aranyat és ezüstöt – a fejlettebb országokban már nem alkalmazott – cianidos kioldással. Mivel az eljárás vízigénye igen nagy, a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták. A Zazar község közelében lévő ülepítő gátja 2000. január 30-án éjszaka mintegy 25 méteres szakaszon átszakadt, a cianidot és nehézfémeket tartalmazó szennyvíz a Lápos folyóba ömlött, majd a Szamoson keresztül elérte a Tiszát. A vállalatnál nem létezett kárelhárítási terv, így nem történt kísérlet sem a szennyezés lokalizálására, sem enyhítésére. A szennyezés súlyosságára jellemző, hogy a minden élőlényre halálos cianid koncentrációja a magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt, a Szamos-Tisza összefolyásánál 135-szörös, a kiskörei víztározónál - a duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhetően – 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös értéket mértek. Halpusztulást még Belgrád alatt is észleltek, és még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt a koncentráció. A magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak mérséklésére, a Tisza menti települések ivóvíz-ellátásának biztosítására, az élővilág megóvására, illetve a tömeges halpusztulás után a tetemek eltávolítására. Így sikerült elérni, hogy a Tisza-tó felületének 93 százaléka épen maradt, a kiskörei erőmű alatti szakaszon már mintegy negyedével csökkent a cianid koncentrációja, a holtágak és az árterek csak minimális mértékben szennyeződtek. Regenerálódás
A cianidfolt 12-én hagyta el Magyarország területét, óriási pusztítást hagyva maga után. 2000 áprilisi becslés szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. A folyó azonban a vártnál gyorsabban regenerálódott. Margóczi Katalin szerint valóban regenerálódásról kell beszélni, hiszen elsősorban a természetnek sikerült úrrá lennie a szennyezés okozta károkon a katasztrófa utáni években. Fürödni már a szennyezés levonulása után nem sokkal lehetett, 2002-re rendbe jött az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya, s 3-4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában. A halászati vállalkozások vesztesége azonban óriási lett, mert csökkent a hozam, ma is magas a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma. Szerencsére sok területen nem teljesült be a szakemberek félelme, mely például a tiszavirág elpusztulását prognosztizálta, hiszen a rovarok épp a szennyezéskor nem voltak aktívak – magyarázza Margóczi Katalin, aki ugyanakkor azt is hozzáteszi: ez az eset is rámutatott arra a tényre, amelyet már több vízügyi szakember is megerősített, hogy a Tisza túlszabályozott, szűkös, keskeny medrében folyva nehezebbek regenerálódik. Nem múlt el a veszély
Magyarország a cianidszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. Románia az Aurult tette felelőssé a környezeti katasztrófáért, az ottani vizsgálat szerint a katasztrófát "előre nem látható körülmények" okozták. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az Aurul ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezés iránti ajánlatra. Az elhúzódó perben 2006-ban a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletként kimondta, hogy a cianidkatasztrófáért az Aurul jogutódát, a Transgold céget terheli a felelősség. A Transgold tovább folytatja tevékenységét, bár saját állítása szerint jelentős fejlesztéseket végzett a szennyezés visszafogása érdekében. A környezetvédőket aggodalommal tölti el az is, hogy Verespatakon egy kanadai-román cég nyíltszíni fejtésből, cianidalapú technikával akar aranyat kitermelni, ami a 2000-es katasztrófa megismétlődésével fenyegethet.