Írjon nekünk!

Szeged

Hírzóna

Politika

Sport

Egyetem

Közélet

Cianidszennyezés: a szőke Tisza fekete napjai

Cianidszennyezés: a szőke Tisza fekete napjai

2010. január 29., péntek
Cianidszennyezés: a szőke Tisza fekete napjai
10 éve történt a katasztrófaszerű tiszai cianidszennyezés. 2000. január 30. után a Tisza-víz és a tiszta víz többé nem felcserélhető fogalmak. Romániában az aranymosással foglalkozó nagybányai (Baia Mare) Aurul bányaipari vállalat létesítményéből mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, felmérhetetlen károkat okozva. Erre emlékezve az Országgyűlés 2000. június 16-án február 1-jét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította. A helyzet szomorú érdekessége volt az is, hogy nem voltak részletes adatok a Tisza és környezetének eredeti, „szennyezetlen” állapotáról, így nehéz megmondani, pontosan mekkora volt a pusztulás, mert nincs pontos összehasonlítási alapunk – mondta el portálunknak Margóczi Katalin, a Szegedi Tudományegyetem Ökológiai Tanszékének egyetemi docense. Legdrasztikusabba a folyó halállománya – és a halászok – sínylették meg a katasztrófát, a pusztulás után halászati tilalommal és haltelepítésekkel próbálták segíteni az élővilág regenerálódását.

Szennyezés és védekezés

A román-ausztrál tulajdonú Aurul a környék fémbányáiban felhalmozott meddőhányókból nyerte ki az aranyat és ezüstöt – a fejlettebb országokban már nem alkalmazott – cianidos kioldással. Mivel az eljárás vízigénye igen nagy, a mérgező mosóvizet ülepítés után újra felhasználták. A Zazar község közelében lévő ülepítő gátja 2000. január 30-án éjszaka mintegy 25 méteres szakaszon átszakadt, a cianidot és nehézfémeket tartalmazó szennyvíz a Lápos folyóba ömlött, majd a Szamoson keresztül elérte a Tiszát. A vállalatnál nem létezett kárelhárítási terv, így nem történt kísérlet sem a szennyezés lokalizálására, sem enyhítésére. A szennyezés súlyosságára jellemző, hogy a minden élőlényre halálos cianid koncentrációja a magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt, a Szamos-Tisza összefolyásánál 135-szörös, a kiskörei víztározónál - a duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhetően – 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös értéket mértek. Halpusztulást még Belgrád alatt is észleltek, és még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt a koncentráció. A magyar vízügyi szervek mindent megtettek a szennyezés hatásainak mérséklésére, a Tisza menti települések ivóvíz-ellátásának biztosítására, az élővilág megóvására, illetve a tömeges halpusztulás után a tetemek eltávolítására. Így sikerült elérni, hogy a Tisza-tó felületének 93 százaléka épen maradt, a kiskörei erőmű alatti szakaszon már mintegy negyedével csökkent a cianid koncentrációja, a holtágak és az árterek csak minimális mértékben szennyeződtek.

Regenerálódás

A cianidfolt 12-én hagyta el Magyarország területét, óriási pusztítást hagyva maga után. 2000 áprilisi becslés szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. A folyó azonban a vártnál gyorsabban regenerálódott. Margóczi Katalin szerint valóban regenerálódásról kell beszélni, hiszen elsősorban a természetnek sikerült úrrá lennie a szennyezés okozta károkon a katasztrófa utáni években. Fürödni már a szennyezés levonulása után nem sokkal lehetett, 2002-re rendbe jött az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya, s 3-4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában. A halászati vállalkozások vesztesége azonban óriási lett, mert csökkent a hozam, ma is magas a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma. Szerencsére sok területen nem teljesült be a szakemberek félelme, mely például a tiszavirág elpusztulását prognosztizálta, hiszen a rovarok épp a szennyezéskor nem voltak aktívak – magyarázza Margóczi Katalin, aki ugyanakkor azt is hozzáteszi: ez az eset is rámutatott arra a tényre, amelyet már több vízügyi szakember is megerősített, hogy a Tisza túlszabályozott, szűkös, keskeny medrében folyva nehezebbek regenerálódik.

Nem múlt el a veszély

Magyarország a cianidszennyezés miatt 29,3 milliárd forintos kárigényt jelentett be, amely az élővilágot ért károkat és ezek helyreállítási költségeit is tartalmazza. Románia az Aurult tette felelőssé a környezeti katasztrófáért, az ottani vizsgálat szerint a katasztrófát "előre nem látható körülmények" okozták. A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az Aurul ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezés iránti ajánlatra. Az elhúzódó perben 2006-ban a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletként kimondta, hogy a cianidkatasztrófáért az Aurul jogutódát, a Transgold céget terheli a felelősség. A Transgold tovább folytatja tevékenységét, bár saját állítása szerint jelentős fejlesztéseket végzett a szennyezés visszafogása érdekében. A környezetvédőket aggodalommal tölti el az is, hogy Verespatakon egy kanadai-román cég nyíltszíni fejtésből, cianidalapú technikával akar aranyat kitermelni, ami a 2000-es katasztrófa megismétlődésével fenyegethet.
cianid tiszai cianidszennyezés cianidszennyezés

Ez is érdekes lehet

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.

© 2024logo