Hogyan kell kiütni az MSZP-t, miért félnek a cigányok a gárdától, s mi a Jobbik és a Fidesz között feszülő konfliktus alapja – többek között erről is beszélgettünk egy exkluzív interjú keretében Vona Gáborral, a Jobbik országos elnökével pénteki szegedi látogatása során.
– Az elmúlt napok aktuális témájával szeretnénk kezdeni a beszélgetést. Sajóbábonyban összecsapásokba torkollott a Jobbik lakossági fóruma, aminek hátteréről eltérő értelmezések születtek. Az eseményekből azonban mindenképpen kitűnik, hogy a cigányság tart, sőt talán fél is a Jobbiktól. Van rá okuk? Egyáltalán, mit jelent Jobbik számára a cigánykérdés 2009-ben?
– A kérdés szerintem az, hogy azért tartanak-e tőlünk, mert megismerték a Jobbik programját, és úgy gondolják, hogy az veszélyes az etnikai kisebbségre nézve, vagy azért, mert valakik tudatosan felhergelik őket. Szerintem az utóbbiról van szó. Sajóbábonyban erről egyébként személyesen győződtem meg, ajánlom mindenki figyelmébe
a Jobbik TV ezzel kapcsolatos videóját
. Az utcán néhány cigány emberrel beszélgetésbe elegyedtem, és megkérdeztem őket, hogy mit tudnak a Jobbikról és a Magyar Gárdáról. Tudják, mint feleltek: azt, hogy semmit. Annyi információjuk volt, hogy a gárda jön, és meggyilkolja a gyerekeiket. Mikor megkérdeztem, hogy ezt kitől hallották, a helyi MSZP-s képviselő asszonyra mutattak, aki tagadott. Erre a cigány hölgy mondta, hogy ne tagadd, Katikám, te mondtad; mire a nő úgy felelt, hogy egy éve nem beszéltek egymással. Elég kínos szituációba keveredett Katika képviselő asszony Sajóbábonyról, ráadásul a kamerák előtt. Ahogy járjuk az országot, lépten-nyomon szándékosan felhergelt, félretájékoztatott cigányokkal találkozunk. Sajóbábonyban is egyoldalú agresszió történt. A megfenyegetett jobbikosokhoz érkező gárdisták – akik teljes passzivitást tanúsítottak – autóját megtámadták, szétverték. Másnap pedig hogyan folytatódik a történet? A nemzetbiztonsági bizottság tanácskozik, s most már a gárda ruhájának a viselését is tiltják. Mintha a farkas megdézsmálná a bárányokat, és a gazda még a bárányokat verné el a történtekért... –
Azt állítja, ha az érintettek megismernék a cigánykérdésre vonatkozó nézeteiket, megnyugodnának?
– Azt állítom, azt állítjuk, hogy a cigánykérdés az elkövetkezendő 10-20-30 év egyik legsúlyosabb társadalmi problémája. Komplex problémát pedig csak komplex programmal lehet kezelni. A legsürgetőbbnek a közbiztonság helyreállítását tartom e kérdésben is. A cigánybűnözés egy kriminológiai fogalom, az uzsorázás ennek egyik tipikus válfaja, aminek szerintem az áldozatai 80 százalékban a cigányok maguk. A közbiztonság megteremtésére a rendőrség jelenlegi formájában alkalmatlan. Strukturális és személyi változások kellenek, de emellett fel kell állítani egy olyan, speciálisan helyben lévő, és el nem vezényelhető rendvédelmi szervet, amit mi csendőrségnek hívunk. Ez a rendőrséggel szorosan együttműködne, de attól mégis függetlenül, az önkormányzatok alá delegálva. A közbiztonság után a szociális rendszert kell helyreállítani. Ez az elmúlt 20 évben a törvények, a munka és az oktatás világán kívülre helyezte a cigányságot. Tele van potyautassal a magyar szociális rendszer, át kell alakítani. Ez jelenti a közmunkaprogramokat, a szociális kártya bevezetését, de a családi pótlék újragondolását is: a harmadik gyerek után például adókedvezmény formájában növekedne a pótlék. Az vállaljon 4-5 gyereket, aki értük dolgozik is, felneveli őket. De az egyik legfontosabb mégis, hogy a cigányságban van-e hajlandóság az integrációra.
Cigánykérdés és a Gyurcsány-hasonmások
– Önök szerint nincs? – A szociológusok rendszerint csak a magyar társadalmat vizsgálják, mennyire kirekesztő, rasszista, előítéletes. A vizsgálatok fókuszát a cigányságra is át kellene helyezni, mennyire magyarellenesek, mennyire akarnak integrálódni, elfogadni a társadalmi normákat. És ehhez tartozna még a cigányság érdekvédelmének reformja. A cigány önkormányzatokat jelenlegi formájukban elfelejtenénk. Szomorú tapasztalat, hogy a cigányság jelen állapotában nem képes ezeket a szerveket működtetni, pénznyelő automatákká alakították az önkormányzatukat, felélik költségeiket anélkül, hogy a cigányság tényleges problémáin valamit is változtatnának. Ki kellene találni valami egészen új, hatékony érdekvédelmi rendszert; hogy ez mi lenne, erre most nem tudok válaszolni. Kellenek olyan hiteles cigány vezetők, akikkel lehet erről tárgyalni. Kolompár Orbánnal, az OCÖ elnökével, aki a jelenlegi kaotikus viszonyok egyik legnagyobb élvezője, ilyen vitát nem lehet folytatni. – Maradjunk még Sajóbábonynál és a gárdánál. Az incidens kapcsán Orbán Viktor, a Fidesz elnöke is megszólalt; azt nyilatkozta, hogy a rendet meg a biztonságot nem különböző masírozó félkatonai csapatoknak, önvédelmi szervezeteknek kell megteremteniük. Értették a célzást? – Egyetértek Orbán Viktor álláspontjával. Csak azt nem tudom elfogadni, hogy Sajóbábony kapcsán valakinek ez a legfontosabb üzenete. Ő maga is a farkasok mellé állt ebben a helyzetben. Az meg egy másik kérdés, hogy mit tegyen a társadalom, ha az e feladatra kijelölt szerv nem végzi el ezt a tevékenységet. Nem azért mentek Sajóbábonyba civil emberek, hogy szétveressék az autójukat, hanem mert nem megy oda senki más. A nagyon szomorú cigánygyilkosságoknál politikai demonstrációknak lehettünk tanúi szinte minden csatornán; Sajóbábonyba ugyanakkor melyik parlamenti párt képviselője ment le tájékozódni? Én ott voltam! Orbán Viktornak javaslom, hogy menjen le és érdeklődjön. – A Fidesz elnökének kijelentése kapcsán és az ön által említett egyenruha-kérdés tükrében is érdekes, milyen jogi zátonyok közt sodródik jelenleg a Magyar Gárda... – A gárda körüli jogi helyzetben talán még a Jóisten sem ismeri ki magát. Az egész abból fakad, hogy a bíróság hozott egy abszurd döntést. Feloszlatott egy olyan társadalmi mozgalmat, ami nem jogi személy, tehát nem lehetne feloszlatni. Egy abszurd ítéletből egyre elképesztőbb oldalágak jönnek le. Sajóbábony után már nemhogy a Magyar Gárda-, de az ahhoz hasonló ruhák viselését is tiltanák. Mi pedig majd tiltani fogjuk a Gyurcsány Ferenc-hasonmásoknak az utcán való közlekedését, mert a mi ízlésünket irritálja, sokunkban félelmet és riadalmat kelt. Ezzel a logikával akár idáig is eljuthatok; az ilyenfajta ízlésterror groteszk. Mi a jogi helyzet tisztázását szeretnénk. Ha van olyan szervezet, több ezer ember, amely azt tűzte ki célul, hogy egy kritikus időszakban törvényes keretek közt az országon segítsenek, akkor ezt az államnak támogatnia kellene. Számos országban működnek a gárdához hasonló szervezetek, Olaszországban a kormány hozta ezt létre fél évvel ezelőtt, mert szükségesnek találta. – Beszéljünk a választásokról! 2009-ben az európai parlamenti szavazáson a pártjuk sokak által várt, mások által nem várt módon sikeresen szerepelt. Három jelöltjük is kijutott Brüsszelbe, ugyanakkor a hazai médiában nap mint nap arról hallani, hogy jelenlétük bizonyos köröknél „kiüti a biztosítékot”, a párt nem „eurokonform”. Hogyan értékeli közel fél év elteltével képviselőik EP-munkáját? – Az európai parlamenti képviselőink szerintünk várakozáson felül teljesítenek, már csak azért is, mert mi ettől a parlamenttől semmit nem vártunk. Az EP egy sóhivatal, közel 800 képviselő üldögél, valós törvénykezdeményezési vagy jogalkotói felhatalmazás nélkül – a Bizottság és a Tanács az, amely az unió sorsával kapcsolatos döntéseket hozza. Mi mégis azért tartottuk fontosnak jelenlétünket, mert Brüsszel, Strasbourg számunkra egyfajta hangszóró, hogy a problémáinkat az európai közvéleménynek is elmondhassuk, és keressünk szövetségeseket is, akikkel együtt tudunk dolgozni. Ezt a két célt elérték képviselőink. A legtöbb felszólalást a jobbikosok adták, többet, mint a fideszesek és az MSZP-sek. Az pedig külön öröm számomra, hogy egyeseknél nem váltottunk ki szimpátiát. A francia Nemzeti Front elnöke nem mellesleg azt mondta, hogy potenciálját tekintve a Jobbik jelenleg EU legerősebb nemzeti pártja. Úgy látják, hogy a Jobbiknak van a legkorábban lehetősége arra, hogy kormányzati pozícióba kerüljön.
Kiütni az MSZP-t és vitázni Orbánnal
– Akár már 2010-ben? Kétségtelen tény, hogy szép teljesítmény az a közel 15 százalék, amit júniusban elértek, de ez alapján még kevesen tartják önöket esélyesnek arra, hogy kormányra kerüljenek. – A Jobbik kormányzásra készül! Nem szeretnénk úgy belemenni a választásba, hogy a második, pláne a harmadik helyre készülünk. Kelet-Magyarországon már megvertük az MSZP-t 2009-ben, Csornán az időközi választáson szintén. 2010-re az a minimális célunk, hogy történelmi vereséget szenvedjen az MSZP, KO-t mérjünk rájuk épp úgy, ahogy az SZDSZ-re az EP-választáson; KO-t, amiből nem lehet felállni. A Jobbik politikája, irányelvei előbb-utóbb kormányra fognak kerülni Magyarországon, ha nem hinnék ebben, nem lennék a Jobbik elnöke. Hogy ez mikor következik be, azt a társadalom dönti el, s természetesen függ a mi munkánktól is. –
KO-t mérnének az MSZP-re – mondja. Mégis rengetegszer éri vád a Jobbikot – a mi olvasóink egy része is folyamatosan ezt hangoztatja hozzászólásaiban –, hogy többet támadja a Fideszt, a fideszes politikusokat, mint a szocialistákat. Ki akkor a fő ellenfél? Ön szerint mi a konfliktus alapja a Fidesz és a Jobbik között? – Ha az ellenséges lövészárokból tüzelnek az emberre, azon nem kapja fel a vizet, arra számít. Ha viszont oldalra nézek, és akiről úgy gondolom, hogy egy lövészárokba tartozunk, mégis tüzel rám, azt az ember sokkal inkább sérelmezi. Amikor a Jobbik a Fideszt kritizálja, arra törekszik – és erre kérem az alapszervezeteinket is –, hogy legyen tárgyilagos, és szakmai bírálatot fogalmazzon meg. Én azonban nagyon ritkán hallom, hogy a programjainkról nyitnának vitát. Félkatonai szervezetet emlegetnek a Jobbik kapcsán,
Kövér László egyenesen az MSZP kreálmányának hív minket. Én szakmai vitát szeretnék, erre egyébként bármikor hajlandó vagyok Orbán Viktorral. Megszervezik? –
Tehetünk rá egy kísérletet. De ha már Kövér Lászlót említette, nem tart attól, hogy – akár a választási kampányban – bizonyíték kerülhet elő arra nézve, hogy baloldali, liberális gazdasági körökhöz köthető támogatást találnak majd a pártjuknál? – A rólunk születő összeesküvés-elméletek körülbelül arról szólnak, hogy például egy kisvárosban a helyi jobbikos nagybátyjának az unokatestvére egyszer találkozott és beszélt a szomszéd néni kutyájának az orvosával, aki annak idején, 2002-ben az MSZP-re szavazott, ergo a jobbik MSZP-s kapcsolatokkal rendelkezik. Ha Kövér László komolyan gondolja kijelentését, akkor az súlyos eset, nem is politikai… Ha stratégia, akkor megértem, hiszen így a Fidesz és a Jobbik között ingadozókat akarja megnyerni. Érdekes amúgy, hogy az MSZP pedig a Fidesz kreációjának tart minket. Mindenki keresi a Jobbik titkát, pedig egyszerű: nem kellett volna ilyen 20 évet produkálniuk az eddig regnáló parlamenti pártoknak, és akkor nem lenne szükség ránk. Egy szó, mint száz: nincs a Jobbiknál MSZP-s pénz!
– A Jobbik komolyan gondolja, hogy a Fidesz nem nemzeti párt, vagy ezek a kijelentések a politikai stratégia részét képezik? – Szerintem az a párt, amelyik a lisszaboni szerződést aláírja az MSZP-vel együtt szinte olvasatlanul, Európában elsőként, a kontraktus létrejötte után három nappal, vagy amelyik megígéri, hogy Románia EU-csatlakozását akadályozni fogja, amíg nem kerül a székelyek autonómiájának kérdése, aztán mégiscsak megszavazza, és az a párt, amelyik ebbe a rádiófrekvencia-ügybe belebonyolódik az MSZP-vel együtt, és még sorolhatnám, az nem nemzeti párt. Nekem ez a véleményem. A Fidesz egy jobboldali liberális párt, az MSZP pedig egy baloldali liberális párt. Ma az országban a nemzeti jelzőt magára csak a Jobbik veheti. Meg kell nézni a programunkat.
Tisztesség és a nagyvárosi, szélhámos futóbolondok
– Maradjunk a választási előkészületeknél. Hol tartanak az országgyűlési képviselőjelöltek kiválasztásnál? – A képviselőjelöltekre a helyi szervezetek tettek javaslatot, azt először egy megyei bizottság bírálta el. Az országos bizottság pedig meghallgatta a megyei szűrőn átkerült jelölteket. Az elnökség hozta meg a végső döntést. A konkrét nevek a jövő héten lesznek nyilvánosak. A polgármester-jelöltek kiválasztása is hasonló szisztéma szerint történik majd. – Lesz-e önálló polgármesterjelöltje a Jobbiknak Szegeden? – Az önkormányzati választási stratégiánkon nagyon sokat változtathat az országgyűlési választás eredménye, úgyhogy erre a kérdésre most nem tudok válaszolni. Várjuk meg, milyen eredmények születnek tavasszal. – Azért is fontos ez a kérdés, mert egy olyan nagyvárosban, mint Szeged, amely az MSZP egyik utolsó fellegvára lehet, nem mindegy, hogy hány és milyen ellenfele lesz a kormánypárti polgármesternek. Miközben KO-t akarnak mérni az MSZP-re, egy jobbikos jelölt a választási logika szerint akár segíthet is Botka László hatalomban tartásában. – Az önkormányzati választásokon a település érdekeit figyelembe véve sokkal komolyabb együttműködési lehetőségek lesznek például a Fidesszel, mint egy országgyűlési választásokon, ahol véleményem szerint már most is az lesz a szavazók döntő többségének a dilemmája, hogy a Fidesz vagy a Jobbik mellett döntsön... Egyébként meggyőződésem, hogy a legkontraszelektáltabb politikai garnitúrát a nagyvárosok termelték ki. Annyi sok szélhámos futóbolond, amennyit Szegeden, Miskolcon, Győrben, Debrecenben meg Pécsen láttam az eddigi pályafutásom során, nincs a vidéki kisebb városokban. A kistelepülések polgármesterei, politikusai közt sokkal több a tisztességes ember. Nehéz feladat lesz, hogy ezekben a városokban tiszta viszonyokat teremtsünk. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tudunk például Szegeden produkálni. – A programalkotással kapcsolatban komoly szakértői stábról beszéltek többször is. Elárulná, kikről van szó? – Jelenleg közel 200 szakértő dolgozik különböző kabinetjeinkben. De nem a szakértők hiányoznak a magyar politikából, hanem a tisztesség, aki ezt be tudja vinni, az oldotta meg a magyar közélet válságát. – Hogyan tudja a Jobbik garantálni a tisztességet, miközben folyamatosan növekszik a taglétszáma? Hogyan lehet megakadályozni, hogy ne kerüljön be szélhámos, szerencselovag vagy „küldött” ember a párt tagjai közé? Mi a garancia? – Ez nekem is sok álmatlan éjszakát okoz. Tudom, hogy a jövőnk legnehezebb kérdése, miként őrizzük meg a hitelességünket, tisztaságunkat. Abban bízom, hogy az országos vezetésünk tisztességes, kipróbált emberekből áll, és ha a hal a fejétől bűzlik, nálunk így marad tiszta. Botoxos vénlány és egy kis médiaregula
– A tagokkal, országos és helyi vezetőkkel kapcsolatban gyakran elhangzik az a felvetés vagy kritika is, hogy túl sok a a fiatal, tapasztalatlan politikuspalánta a Jobbikban. Nem érzi ezt problémának? – Nagyon sok tapasztalt és tehetséges idősebb ember dolgozik most is a politikában, de szerintem szükséges a vérfrissítés. Az idősebb szakértőknél azt tapasztaltam, hogy az elmúlt 20-30 év hozománya bátortalanná teszi őket bizonyos szituációkban, kényes kérdések felvállalásánál. Ezekkel az emberekkel nem azért van vita, mert más a véleményünk, hanem a „Kovács László”-i „merjünk kicsik lenni” attitűd köszön vissza. Ezt az átkot a fiatalok szakíthatják le, de ez nem jelent feltétlen tapasztalatlanságot, egy 35-40 éves ember a politikában lehet fiatal, de már sokéves szakmai tapasztalat áll mögötte. – És a szegediek, hogyan látja az itteni szervezet munkáját, az ő általuk felvállalt ügyeket, az ő politikai szereplésüket az országos elnök? – A legjobb családban is vannak súrlódások, nekem is vannak pengeváltásaim Tóth Péter helyi elnökkel, de nem azért, mert nem tiszteljük egymást, hanem jobbá szeretnénk tenni az összes alapszervezetet. Szegeden szükség van még néhány tapasztaltabb politikusra is. A beszélgetésünk előtt egy másik lapnál voltam, ahol egy olvasó azt kérdezte, hogy nem baj-e, hogy csupa pattanásos Nyilas Misi van a szegedi szervezetben. Én erre azt mondtam, hogy inkább tisztességes pattanásos fiatalok, mint botoxos vénlányok! De a viccet félretéve többet várok az országgyűlési választásokon, mint amit az EU-szavazásnál produkált az itteni csapat. – Ha már a médiánál tartunk, mikor a helyi újságban legutóbb kigúnyolták a Jobbik szegedi vezetését, a Muppet Show szereplőihez hasonlították a közgyűlésen részt vevő politikusaikat, ők rögtön sajtótájékoztatóval válaszoltak, ahol olyan kényes kérdések is felmerültek, mint amilyen például a sajtószabadság és annak korlátai (lakatjai)… – A média hatalmi ággá vált, ezen nem tudunk változtatni, azon viszont igen, hogy ne legyen elszabadult hajóágyú, legyenek erkölcsi szabályok, melyek alapján működik. Erre kell egy társadalmi vitát kezdeményezni. Amit a Jobbiknak el kell viselnie a médiától, az példa nélküli. Napi szinten vagyunk nácik, fasiszták, gyerekgyilkosok, én most az említett lap egyik kérdezője szerint cigány is, de voltam már homokos, zsidó és mindhárom egyben. Felfogjuk ezt úgy, hogy izgalmasak vagyunk, viszont a sajóbábonyi eset is mutatja, hogyan lehet egy teljesen tiszta ügyet szétmosni és érthetetlenné tenni. Nem kérünk jobbikos elfogultságot, csak tisztességes tájékoztatást és tiszta viszonyokat. Hozzáteszem, ha egy újságíró provokatív, azt külön szeretem, ennek van értelme, legyen kemény, kérdezzen kényelmetlen, sikamlós mondatokkal, de tegye ezt a fideszes és az MSZP-s politikusokkal is! Dobó Csaba – Pintér M. Lajos
