Szabadkai piac: a gurigasajt már a múlt
Virágzik a szabadkai piac, de kevés a magyar, a szegedi vásárló. Az eladók úgy gondolják, elszegényedtek a magyarok. Az áruválaszték hatalmas, a minőség és a gagyi egymás mellett jól megfér.
A szabadkai piac előtt a feketézők már nem kérik a magyar gurigasajtot, és a forint sem érdekli a „bizniszelőket”. Tengernyi autó áll a főút mellett és az utcákban. Szegeddel ellentétben a parkolódíj is megfizethető, egy napra mindössze 180 forint. „Kevés a magyar, nincs pénzük” – halljuk először a parkolóőrtől. „Ilyen szegények vagytok? Kellett nektek az unió” – nagyot vigyorog, és odébb áll, mert egymás után érkeznek a gépkocsik. Az áruválaszték az 1970-es, 1980-as éveket idézi a szabadkai piacon. Akkoriban, ha a magyarok divatos ruhát, cipőt, banánt, narancsot, fügét, hanglemezt, márkás sportruházatot és röviditalt szerettek volna vásárolni, akkor Jugoszláviába utaztak. Most is érdemes átjárniuk a szegedieknek a szabadkai piacra. Farmerdömping van a butikokban. A piac tömve a koptatott, eleve szaggatott és régi szabású cájgnadrágokkal. Az áruk vevőcsalogató, 2000-3000 forint. A farmering 2500, a dzseki 3000 forint. Az eladók azt sem titkolják, hogy honnan hozzák a farmereket és többi portékát. A szerb-montenegrói határon található Novi Pazar a fő központ, ahol felújították a könnyűipart, és beindultak a textilgyárak. „Nekem ez a fehérarany gyűrű, amit Novi Pazarban vettem, 60 eurómban van. A szabadkai üzletekben 230 euróért kapod meg” – mondja a farmereket áruló Losonc Ágnes. A hosszú, már-már a török bazárokhoz hasonlító labirintusokban minden megkapható, az ekekapától a kristálypoháron át a legmárkásabb téli dzsekiig. A Törökországból érkező Paul and Shark vagy Navigator luxus pulóvereket 3500 forintért tartják. Ugyanabból az anyagból készülnek, mint az itthon 10-15 ezer forintért árult cikkek. A varrás kifogástalan és az anyag minősége is. Az árus, Ilija Jankovics csak ennyit mond: „Mindent a vevőért. Nekem az a fontos, hogy visszagyere. Ha rosszat kapsz, soha nem látlak” – majd elnézést kér, mert horogra akadt egy magyar vevő, aki legalább hat pulóvert kiválasztott. „Nem vagyok bolond, hogy itt hagyjam, még egy kicsit alkudok, hogy jobb legyen a közérzetem, de már így is megéri a 14 euró a felsőkért” – súgja Botlik Gergely, aki otthagy 80 eurót. Az árus azonnal a kávézóba invitálja a magyar fiatalembert. Marika, a vendéglős tudja, szívélyesen kell bánni a vendéggel, mert jó kuncsaft. A forrón gőzölgő törökös kávé szürcsölgetése közben szóba kerül, hogy milyen italt érdemes venni a piacon. Marika félrenéz, mintha meg sem hallaná, két jól megtermett srác közül az egyik visszakérdez: „Ajándékba vinnéd, vagy magadnak kell?” Értjük, mire céloz, a Sligovicát inkább vegyük meg a palicsi szupermarketben, már 400 dinárért kapunk egy litert.
