Közélet

Szabadkai piac: a gurigasajt már a múlt

Szabadkai piac: a gurigasajt már a múlt

2009. november 28., szombat
Szabadkai piac: a gurigasajt már a múlt

Virágzik a szabadkai piac, de kevés a magyar, a szegedi vásárló. Az eladók úgy gondolják, elszegényedtek a magyarok. Az áruválaszték hatalmas, a minőség és a gagyi egymás mellett jól megfér.

A szabadkai piac előtt a feketézők már nem kérik a magyar gurigasajtot, és a forint sem érdekli a „bizniszelőket”. Tengernyi autó áll a főút mellett és az utcákban. Szegeddel ellentétben a parkolódíj is megfizethető, egy napra mindössze 180 forint. „Kevés a magyar, nincs pénzük” – halljuk először a parkolóőrtől. „Ilyen szegények vagytok? Kellett nektek az unió” – nagyot vigyorog, és odébb áll, mert egymás után érkeznek a gépkocsik. Az áruválaszték az 1970-es, 1980-as éveket idézi a szabadkai piacon. Akkoriban, ha a magyarok divatos ruhát, cipőt, banánt, narancsot, fügét, hanglemezt, márkás sportruházatot és röviditalt szerettek volna vásárolni, akkor Jugoszláviába utaztak. Most is érdemes átjárniuk a szegedieknek a szabadkai piacra. Farmerdömping van a butikokban. A piac tömve a koptatott, eleve szaggatott és régi szabású cájgnadrágokkal. Az áruk vevőcsalogató, 2000-3000 forint. A farmering 2500, a dzseki 3000 forint. Az eladók azt sem titkolják, hogy honnan hozzák a farmereket és többi portékát. A szerb-montenegrói határon található Novi Pazar a fő központ, ahol felújították a könnyűipart, és beindultak a textilgyárak. „Nekem ez a fehérarany gyűrű, amit Novi Pazarban vettem, 60 eurómban van. A szabadkai üzletekben 230 euróért kapod meg” – mondja a farmereket áruló Losonc Ágnes. A hosszú, már-már a török bazárokhoz hasonlító labirintusokban minden megkapható, az ekekapától a kristálypoháron át a legmárkásabb téli dzsekiig. A Törökországból érkező Paul and Shark vagy Navigator luxus pulóvereket 3500 forintért tartják. Ugyanabból az anyagból készülnek, mint az itthon 10-15 ezer forintért árult cikkek. A varrás kifogástalan és az anyag minősége is. Az árus, Ilija Jankovics csak ennyit mond: „Mindent a vevőért. Nekem az a fontos, hogy visszagyere. Ha rosszat kapsz, soha nem látlak” – majd elnézést kér, mert horogra akadt egy magyar vevő, aki legalább hat pulóvert kiválasztott. „Nem vagyok bolond, hogy itt hagyjam, még egy kicsit alkudok, hogy jobb legyen a közérzetem, de már így is megéri a 14 euró a felsőkért” – súgja Botlik Gergely, aki otthagy 80 eurót. Az árus azonnal a kávézóba invitálja a magyar fiatalembert. Marika, a vendéglős tudja, szívélyesen kell bánni a vendéggel, mert jó kuncsaft. A forrón gőzölgő törökös kávé szürcsölgetése közben szóba kerül, hogy milyen italt érdemes venni a piacon. Marika félrenéz, mintha meg sem hallaná, két jól megtermett srác közül az egyik visszakérdez: „Ajándékba vinnéd, vagy magadnak kell?” Értjük, mire céloz, a Sligovicát inkább vegyük meg a palicsi szupermarketben, már 400 dinárért kapunk egy litert.
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.