Interjú a Pick Szeged és a Szeviép-Szeged fő támogatójával
A szegedi köz- és sportélet egyik ismert vállalkozójával, a férfi kézilabda és a női kosárlabda támogatójával, a Szeviép cégcsoport egyik tulajdonosával, Pistrui Lászlóval készítettünk interjút. A beszélgetés – mely során kiderült többek között, hogy mégsem épül rendezvénycsarnok – apropóját a SZVSE-pálya megvásárlásához kapcsolódó per elsőfokú ítélete adta.Amint azt egy előző cikkünkben megírtuk, még a 2008-as esztendőben kezdeményezett pert a Szeviép cégcsoport a SZVSE sportegyesület ellen. A felek előzetes, opciós szerződést kötöttek 2007 szeptemberében egy ingatlancsere miatt. Az építőipari cég ebben azt vállalta, hogy a közel ötezer négyzetméteres Etelka sori stadiont pályázat útján megszerzi a várostól, kicsinosítja, és átadja a vasutas sportegyesületnek 230 millió forint kíséretében, ezért cserébe pedig a cég megkapja a nyolcezer négyzetméteres SZVSE-pályát. A stadion eladására kiírt városi pályázatra benyújtott papírokat azonban a vasutasok már nem írták alá, ugyanis szerintük egy építkezés miatt időközben több száz négyzetméterrel csökkent a csereingatlan. A Csongrád Megyei Bíróság 2009. október 15-én első fokon elutasította a Szeviép Investment Befektetési és Vagyonkezelő Holding Kft. igényét, hogy a fent már említett opciós szerződés alapján helyezze őt kizárólagos tulajdonba a SZVSE Kossuth Lajos sugárúti sporttelepén. Felkerestük Pistrui Lászlót is, az építőipari cég egyik tulajdonosát, válaszoljon a SZVSE-üggyel kapcsolatos kérdéseinkre. – A SZVSE kereste meg önt az ingatlanjával kapcsolatban? – Igen, gyakorlatilag az egyesület ellehetetlenült, végrehajtás volt bejegyezve az ingatlanjára. Ők sportvonalon kerültek kapcsolatba velem, megkerestek, hogy tudok-e segíteni, akarom-e a SZVSE-t szponzorálni. Elmondtam, hogy a Szeviépnek van két csapata – a női kosárlabda- és a Pick kézilabdacsapat –, többet már nem tudunk vállalni. Azért végignéztem az anyagokat, és azt láttam, ahhoz, hogy ne számolják föl a vasutasokat, rögtön kell tízmillió forint. De ettől még az egyesület működésképtelen marad. Ekkor felvetette a SZVSE a pálya hasznosításának kérdését. Akkor én három dologról tájékoztattam a SZVSE teljes elnökségét: először is a sportpályák hasznosítását törvény védi, szabályozza; másodszor lehet realitása a dolognak, de csak akkor, ha egységes az egyesületi akarat ebben a kérdésben; harmadsorban pedig egy kicsit fáztam ettől a történettől, de azt mondtam, hogy nézzük végig. Úgy döntöttem, hogy belevághatunk, ha egységes akarat van mögötte, azaz minden szakosztály és az elnökség összes tagja támogatja az elképzelést. Amikor a SZVSE-pályával kapcsolatban köttetendő szerződés ki lett dogozva, minden szakosztályvezető és elnökségi tag nyilatkozott, hogy támogat. Behozzam a papírt, vagy elhiszi? – Elhiszem. Miért kellett egység, nem lett volna elég egy többségi támogatás? – Pontosan azért, hogy ne legyen az, hogy az egyik szakosztály kisakkozta a másikat, vagy ami most zajlik, hogy a tervet fúrják, ott, ahol csak lehet. Nálam papíralapon van meg, hogy a kezdetekkor mindenki jóváhagyta a megállapodás főbb pontjait. Enélkül én alá sem írtam volna. – Na de azóta sok minden történt… Abban, amit aláírtak, a teljes koncepció szerepelt, részletesen, vagy azt később dolgozták ki? – A teljes koncepció szerepelt. Elmondom, hogy nézett ki. Magyarországon törvény tiltja a sportpályák bezárását. Sporthasznosítási kötelezettség van bejegyezve rájuk. Ezt akkor lehet kiváltani, ha a bezárt pálya helyett hasonló értékben sportpálya visszapótlására kerül sor. Az egésznek ez a lényege. Így találkozott a koncepció a rendezvénycsarnok ötletével, hiszen ha a SZVSE-pályát hasznosítjuk, és építünk helyette egy sport- és rendezvénycsarnokot, akkor eleget tettünk a törvényi kötelezettségnek. Vitatkozhatunk azon, hogy mit ér a vasutasok pályája, mert szerintem jelenlegi funkciójában nulla forintot, ingatlanként bármennyit érhet, 1-1,2 milliárd körüli összeget biztosan, de 2,2 milliárdos pótlási kötelezettséget vállaltunk ezzel szemben, hiszen a rendezvénycsarnoknak 2,4 milliárd forint lett volna a beruházási költsége. – Itt jött képbe az Etelka sori stadion, a Szeol-pálya is.– Menjünk tovább. Ehhez a tervhez két dolog kellett. Partnerként az önkormányzat, akinek van egy stadionja, és maga a SZVSE, aki szeretne egy új pályát. Két lehetőségük volt a vasutasoknak, vagy építenek egyet a város szélén a pálya eladásából, vagy egy meglévő nem kötelezett sportpályát újítanak fel. Az lett volna jó szerintem a SZVSE-nek és a városnak is, ha a nagyon rossz állapotban lévő Etelka sori stadiont veszik meg, s újítják fel a SZVSE-pálya értékében. – Hogy is nézett volna ki? – Épült volna egy birkózócsarnok és egy dobópálya, egy rekortán atlétikai pálya, kiszolgáló helyiségeket újítottunk volna fel és a lelátót 1200 fősre. De az aréna bővíthető lett volna, ha a nézőszám növekszik 8000 forint/fő székárral. Így gyakorlatilag később akár 8000 ezer fős stadion is állhatott volna a Tisza partján. A tervvel megkerestük a várost, aki szabott rá egy piaci árat fedező feltételrendszert, egy nyílt közbeszerzési eljárást. Megjegyzem, arról az ominózus egyesületi közgyűlésről, ahol a terveket ismertettük, és aminek a képanyagát az országos média is felkapta, vágott anyagot tettek közzé, és kiélezték arra, hogy előre lejátszott buli volt. Holott ha valaki a teljes felvételt megnézi, láthatja, hallhatja, hogy minden mondat úgy kezdődött: amennyiben a város kiírja a pályázatot, amennyiben a konzorcium azt megnyeri. Összefoglalva tehát még egyszer: bezárt volna a SZVSE stadionja, épült volna a városban egy rendezvény- és sportcsarnok hozzávetőlegesen 2,5 milliárdért, a Szeol-pálya felújítása kapcsán körülbelül 1 milliárdnyi pénzt került volna a sportba, a város az ebből kapott pénzt fordította volna az uszoda építésének önrészére. Egy uszoda, egy rendezvénycsarnok, egy focistadion rekortán atlétikai pályával. És most helyette mi van? – Minden marad a régiben… – Három évvel rosszabb állapotában van. További pusztulva. – Az, hogy az Etelka sori stadion eddig lepusztult és hagyják tovább pusztulni a fenntartó, önkormányzat felelőssége véleményem szerint. – Beszéljünk a perről. Az egyesület élén időközben vezetői változás történt, s az új elnökség már nem támogatta a tervet, mert – mint mondták – a csereingatlanon változások történtek az eredeti tervhez képest. Mi az eredeti megállapodásra, az opciós szerződésre hivatkozva nyújtottunk be tulajdoni igényt a bíróságra, mivel a SZVSE már a pályázaton sem kívánt velünk részt venni. – De első fokon ezt a bíróság elutasította. – Ahogy én elnézem az elsőfokú ítéletet, a bíróság álláspontja az volt, hogy amennyiben az államkincstár jóváhagyta a szerződést, akkor ez egy élő kontraktus (azaz hatályba lépett), amennyiben nem, akkor nem élő (azaz a hatályba lépésre megjelölt feltétel nem teljesült). Vegyük azt, hogy én nem fellebbezem meg az ítéletet, s hagyom, hogy jogerőre emelkedjék. Akkor az egyesületnek kamatokkal együtt 50 millió forint azonnali fizetési kötelezettsége van felénk az egyesület azonnali fizetési kötelezettségei teljesítésére nyújtott kölcsön miatt. A kölcsönperben ellenben a SZVSE úgy érvel, hogy nincs visszafizetési kötelezettsége, mert élő opciós szerződése van felénk. Hogy is van ez? Még nem döntöttünk, hogy fellebbezünk-e vagy nem. A kérdés az, hogy van-e élő szerződésünk a SZVSE szerint, vagy nincs. A vasutasokat egyszer már kihúztam a végrehajtásból, illetve a felszámolással is fenyegető helyzetből. Én nagyon szívesen leszek rossz fiú, az én szekerem, önöknek hála, már elbírja, de még egyszer megkérdezem öntől, ki is itt a rossz fiú? Én, aki betartottam minden szerződésemet, vagy az, aki kért kölcsön, nem adja vissza, és különböző okokból kihátrál mindenből? Május 26-án az egyesület megtagadta a pályázaton való részvételét. – Azzal érvelnek, hogy az eredetihez képest kisebb lett az Etelka sori csereingatlan területe.
– Vegyük azt, hogy elfogadom, amit a SZVSE mondott – holott egészen más motiváció mozgott a háttérben –, és mégsem kíván velem együtt pályázni. Ezzel semmi problémám nincs. Akkor, mikor ezt bejelentették, miért nem számoltunk el, nem így a korrekt? Én a rossz fiú mondom: elszámolunk, megadjuk egymásnak, ami jár. Nem azt csinálom, hogy egyik papíron ezt adom be, a másikon azt. Tőlem a SZVSE kért 30 milliót, ami most már a kamatokkal együtt közel 50. Ha kiszállt a bizniszből, akkor adja vissza. – Rendezvénycsarnok. Kérdezhetem erről is? – Persze, hátha egyszer korrekt cikk is születik rólam a SZEGEDma.hu-n. – Szerintem korrekt cikkek születtek. – Én nem olvastam olyat. De beszéljünk. – Felvilágosítana, hogyan áll most az ügy? Nem egészen tiszta számomra. A Kálváriáról elkerült a Mars térre, majd ott hatósági ellenvetések miatt visszakerült ismét a Kálváriára. – Ennél sokkal tisztábban áll a rendezvénycsarnok ügye. A pályázattól visszaléptünk, a támogatási szerződését visszaadtuk, nem írtuk alá. Tehát egy újabb dolog, amiért nem lehet majd "cseszegetni" a Szeviépet. Nem fog rendezvénycsarnok épülni. – Miért? – Nem lehet olyan környezetben rendezvénycsarnokot építeni, ahol minden megmozdulás össztűz alatt van. Nem hitelezhető. Politikailag nem felvállalható. Például 2008-2009 telén egy parlamenti felszólalásban támadta meg a Szeviépet egy képviselő. Hét hónap után hagyták jóvá a csarnokkal kapcsolatos helyszín-módosítási kérelmet a parlamentben. Többet futtatták a tervünket, mint bármelyik kisvállalkozóét. Melyik bank ad így hitelt, ráadásul a rendőrségen is feljelentettek minket. Addig lőttek egymásra a politikai katonák a fejünk felett, míg nem lett csarnok. De azt hiszem, ön ebben élharcos volt. – Én a csarnokot egyszer sem támadtam. – Ebben a helyzetben, mikor az embereknek nincs pénzük meccsekre belépőt venni, és a cégeknek támogatni a sportot, akkor ön szerint helyes, ha a város bukik közel egymilliárdnyi sporttámogatást? Ugyanis az egész konstrukció – amit a SZVSE és a különböző lejáratókampányok, feljelentések, újságcikkek megtorpedóztak – egy felújított Etelka sori pályát, egy rendezvénycsarnokot és még egy uszodát is hozott volna. Helyes politikai érdekből kidobni egymilliárdot? Megérte? – Azt a jövő dönti el. Nem lehet, hogy jövőre talál a város egy másik, kedvezőbb konstrukciót, mással?– Ma állna minimum a felújított stadion, és egy rendezvénycsarnok. Ha mindez uszodával együtt meg akar valósulni, ahhoz legalább kellene hatmilliárd forint. Ennyi közpénz nincs. 2015-ig nem írnak ki új pályázatot rendezvénycsarnokra. – Mi lesz a Pickkel? Ön azt mondta, hogy azért is kell az új csarnok, mert a BL-meccseket 2010-től nem lehet ötezer férőhelyes aréna nélkül rendezni. – Van egy év átmenet. Addig maradhatunk az újszegedi arénában, aztán pedig meglátjuk. Idén a négy között van csak ez a korlát. Jövőre már a nyolc között is. – A szurkolói fórumokon sok mindent lehet olvasni a csapat körüli anyagi problémákról. Vannak? – Igen, vannak anyagi problémák. Ma az ország összes csapatának vannak problémái. A Pick Szegednek, mint minden profi klubnak, ugyanazokból fakadnak a gondjai, mint máshol. Az egyik a tavalyi recessziós hatás, a forint leértékelődése. Néhány szponzorunk épp e recesszió miatt nem tudta kifizetni az ígért támogatását. Az idei év költségvetése csak 70 százaléka a tavalyinak, és visszalépett több támogató is a pénzhiány miatt. Az is tény, hogy a három nagy támogatót, a Szeviépet, Szeged város önkormányzatát és a Picket kivéve az ötmilliós szponzoráció a legnagyobb, és utána jönnek a kisebbek, természetesen mi a legkisebb hozzájárulást is nagyon köszönjük. – Hallani Kővári Árpád és Pistrui László közti nézeteltérésekről is. – Kővári Árpád és köztem egyetlen alapvető koncepciós vita volt a pénzügyi dolgokkal kapcsolatban. Árpádék egy fiskális szemléletű pénzügyi politikaként próbálják kezelni a költségvetést, azaz a csökkentett költségekhez mérni az elvárásokat, és a meglévő forrásokhoz leépíteni a terméket. Én pedig azt vallom, hogy tartsuk az eddig elért színvonalat, még ha a forrás ehhez jelen pillanatban még nem is áll rendelkezésünkre, és folyamatosan harcolni, küzdeni kell egész évben az előteremtéséért.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.