Mars tér: fricska volt a 200 millió!

Hosszú évek felháborodása miatti fricska volt a 200 milliós kérelem, amit már kedden vissza is vont Farkas László Mars téri kereskedő – írja portálunkhoz eljuttatott levelében.

Farkas László Mars téri kereskedő levele

Sokak jogos felháborodását váltotta ki a Délmagyarország című napilap november 4-én megjelent cikke, amely szerint a Mars téri kereskedők egyike 200 milliós forintos kártérítési igénnyel lépett fel a szegedi önkormányzattal szemben. A városban sokaknak nemcsak a 200 milliós kárigény döbbenetes, hanem az is, ami a Mars téri piac és a pavilonok ügyében évek óta történik. Az előzőekben említett napilap sokadszor egyoldalúan és csak a hatalom szemszögéből dramatizálja a helyzetet. Mutatja ezt az is, hogy a megjelent hírre vonatkozó válasz- és tájékoztatási szándékom bejelentésére közölték, nincs hely az újságban a nyilatkozat leközlésére. Nem kívánom hosszan taglalni a Mars téri helyzetet, bizonyára feltűnt másoknak is, hogy az önkormányzat a kialakult állapotokat és azok felelőseit igen gyakran hangulatfestő módon a kereskedőkben találta meg. A piac átalakítását a kommunikációjában a legfontosabb tevékenységei közé sorolta. A valóságban éveken át szóba sem állt az átépítés területén tulajdonjoggal rendelkező kereskedőkkel. Viszont beperelte az ott dolgozókat mind az üzemeltetővel együtt. Az üzemeltető az 1969 óta helyeiken működő pavilonokat egy 1998-ban (valóságtartalmában megkérdőjelezhető) bérleti szerződésre hivatkozva le akarta bontatni, és a bérleti szerződés felbontását kérte a bíróságtól. Ez a per alig érthetően vegyes eredményekkel zárult, a fő soron mindenben azonos körülményekkel rendelkező üzletekre kimondta a bíróság, hogy egyik sem elbontható. A bérleti szerződést viszont volt, akinek felbontották, de volt, akinek érvényben lévőnek nyilvánította a bíróság a szerződését. Ezzel belesodródtunk egy újabb közigazgatási ügybe, ahol a bérleti szerződés felbontása végett a működési engedélyünk volt a tét. Az első tárgyaláson a városi bíróságon folyó másik perünkre való tekintettel kérésünkre a bíróság a működési engedély bevonását felfüggesztette. Pár hónap múlva a közigazgatási pert felélesztették, és itt már a bíróság nem kegyelmezett, bevonták az üzlet működési engedélyét. Ezért kéréssel fordultunk a Polgármester Úrhoz, hogy mivel lényegi kérdésekben perek vannak folyamatban, engedélyezze az üzlet további működését. Az engedélyt megkaptuk. 2009. október 26-án, az ügyünkben fontos tárgyalás zajlott a megyei bíróságon, II. fokon. A I. fokú ítélet az önkormányzatot nevezte meg a per nyerteseként, így nagy várakozás előzte meg a megyei bíróság ítéletét. A bíróság nem ítéletet hozott, hanem határozatot, amellyel az ügyet visszautalta első fokra, és a per alapvető kérdéseinek a vizsgálatára és eldöntésére kötelezte, az újonnan eljáró első fokú bíróságot. Ennek következtében a területen tulajdonnal rendelkező kereskedők és az önkormányzat közötti jogi vita újra nyitottá vált. Ez után elérkezett az idő arra is, hogy az Polgármesteri Hivatal megbeszélésre hívta az összes érdekelt kereskedőt. Az egyeztetés házigazdája Nagy Sándor Alpolgármester Úr volt. Elkezdődött a megbeszélés, és a házigazda közölte a Városháza álláspontját, amely szerint a Megyei Bíróság által elrendezett újabb per a beruházás szempontjából szinte elviselhetetlen időveszteséget okozna, ezért legyünk – mi kereskedők – belátóak és felelősek, jelentse ki minden tulajdonos, hogy milyen kártalanítási összegre számít. Ezt az összeget a hivatal bírói letétbe helyezi, mi bontsuk el az üzleteinket, elindul a per, és ha abból nyertesként kerülünk ki, megkaphatjuk a pénzt. Az ott lévők egységesen inkorrekt ajánlatnak tekintették az elmondottakat. Többször kértük, hogy az önkormányzat tegyen ajánlatot, és a szokásos adásvétel történjen meg a felek között. A beszélgetés vezetője ettől elzárkózott, de megállapodás született, hogy a Városháza legalább az elgondolásait és az általa követendőnek tartott ügymenetet az érdekelteknek külön-külön egyenként, írásban megküldi. Erre a mai napig nem került sor. A tárgyalásokról felálltunk, majd én a Mars téri üzletembe mentem. Ahol azt a tájékoztatást kaptam, hogy az önkormányzat munkatársai a pavilonomban jártak, és a működési engedélyünkről érdeklődtek. Két nap múlva ugyanezen munkatársak marcona biztonsági őrök kíséretében megjelentek, és a működési engedélyünk hiányában bezárták az üzletünket. Ebben a hangulatban kaptam én is az értesítést, hogy a város vezetése mégis ragaszkodik ahhoz, hogy mi adjunk árajánlatot. Papírt fogtam, amelynek „Bejelentés” címet adtam. Felsoroltam benne, hogy milyen nehézségeim lesznek az üzlet bezárásából, mi következik, ha lebontják a munkahelyünket, és odaírtam, hogy mindezekért 198 millió forintot kérek. Ez természetesen dühödt fricska volt a hosszú évek óta tartó eljárássorozat miatt és felháborodás az üzletünk bezárása végett. Lehiggadva, november 3-án reggel felhívtam Dr. Szentgyörgyi Pál Alpolgármester Urat – aki autóban ült, utazva Budapest felé – hogy a leadott bejelentést visszavonom. Az összegen nincs mit menteni, első látásra látszik, hogy ostobaság. Az indulataim véleményem szerintem jogosak, és ezután is megmaradnak!

Farkas László