Magyarként a szerb parlamentben

A nemzeti tanácsokról szóló új törvényről, a kisebbségek délvidéki helyzetéről, a magyar pártok kapcsolatáról, a választói névjegyzékről egy buszon beszélgettünk Fremond Árpáddal, aki a VMSZ képviselője a szerb Parlamentben. A Munka Világa Közhasznú Egyesület meghívására látogattak Szegedre a vajdasági ifjúsági szervezetek képviselői, majd a Csongrád megyei fiatalokkal közösen felkeresték a Parlamentet, s az útra a SZEGEDma.hu munkatársa is meghívást kapott, aki a VMSZ-es politikus mellett keresett helyet...

- A szerb Parlament egyik legfiatalabb képviselője vagy. Hogyan kerültél a politikába, és lettél profi?

- Kilenc-tíz éve kezdtem el politikával foglalkozni. Először helyi szinten, az ifjúság ügyeivel, majd bekerültem a VMSZ-be, ahol alapítója, majd (2 évig) elnöke lettem a párt Ifjúsági Fórumának. Több kampányban is részt vettem, 2008. június 11-én pedig a VMSZ negyedik képviselőjeként bekerültem a szerb Parlamentbe.

- Hány magyar tagja van a szerb törvényhozásnak, és milyen a kapcsolat a különböző pártok magyar képviselői között?

- Összesen 9 magyar ajkú képviselője van a szerb Parlamentnek, ezek közül 1 a Liberális Párt, 1 a Szerb Haladó Párt, 3 a Tadity-féle Demokrata Párt és 4 a VMSZ színeiben politizál. Mi négyen a kisebbségi frakciónak is tagjai vagyunk, amelyben 1 albán és 2 bosnyák képviselő tevékenykedik még. A magyarok közötti kapcsolat munkajellegű. Közös törvényjavaslatot nem nyújtottunk be, és sokszor a véleményünk is eltér az egyes kérdésekben. Mi képviseljük a magyar érdekeket, míg a belgrádi székhelyű pártok magyar tagjai nemigen tudják elmondani saját véleményüket. Köti őket a pártfegyelem, elsősorban pártjuk érdekeit kell szem előtt tartaniuk.

- Mennyire nyitott a szerb Parlament a kisebbségi ügyek, problémák iránt?

- Sikerült elfogadni a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, ez óriási eredmény a délvidéki magyarok számára. A Parlament különben nyitott a kisebbségi kérdésekre. Folyamatosan konzultálni kell a miniszterekkel, résen lenni. odafigyelni a munkára. Ha úgy érezzük, valamiben csorbulnak a kisebbségek jogai, rögtön reagálunk. Most fogadtuk el az oktatási törvényt is, amelyet összehangoltunk a nemzeti tanácsokról szóló dokumentummal. A munka során előfordultak súrlódások, de sikerült továbblépnünk. A tankönyvekről szóló törvény értelmében pl. Magyarországról is tudunk tankönyveket behoznunk, a vajdasági fiatalok ezekből tanulhatnak. Folyamatos konzultációval sikerült elérnünk az oktatási miniszternél, hogy az oktatás területén tervezett ésszerűsítéseket, iskola-, tagozat- és osztályösszevonásokat, esetleg megszüntetéseket a jövőben csak a Nemzeti Tanács bevonásával hajthatják végre. A bíróságokról szóló javaslatunk viszont nem ment át. Hiába elleneztük, mégis megszüntették a kis önkormányzatokban a bírósági székhelyeket. Többször is hangsúlyoztuk, nem jó, ha az ország központosított. Decentralizálni kellene, és külön jogokat, forrásokat biztosítani a régiók számára.

- A szerb társadalom inkább hajlandó elfogadni a regionalizációt, mint az autonómiát.

- Ez valóban így van. Viszont érdekes, hogy a szerb Parlament által tervezett 7 régió létrehozása nem jár majd sem önálló hatáskörrel, sem pénzügyi önállósággal. Csupán az ország fejlesztése érdekében tervezik régiókra osztani Szerbiát. Ezzel mi – természetesen – nem értünk egyet. Számunkra az lenne az elfogadható, ha minden régió autonómiával rendelkezne úgy, ahogyan az Európában már megvalósult. El tudnánk képzelni akár a Vajdaságon belül is több régiót. Függetlenül attól, lesznek-e régiók Szerbiában, vagy sem, Vajdaságnak külön autonómiával kell rendelkeznie.

- A szerbek hallani sem akarnak területi autonómiáról, az vörös posztó, viszont hajlanak a kulturális autonómia irányába, azt elfogadhatónak tartják.

- Sikerült elérnünk, hogy az autonómiakoncepciónk 90 százaléka bekerült a vajdasági statútumba, amit hamarosan napirendre tűz a szerb Parlament. Lényeges, hogy elfogadtuk a Nemzeti Tanácsról szóló törvényt, amely jelentős jogokat biztosít a kisebbségek számára a tájékoztatás, az oktatás, a művelődés és a nyelvhasználat terén.

- Ez több vagy kevesebb annál, amit az 1974-es vajdasági alkotmány tartalmazott?

- A statútum nincs olyan szinten, mint a ’74-es alkotmány. Sajnos a szerb államfő -, akit a vajdasági szavazatoknak köszönhetően választottak meg – ki is jelentette, nem akar hallani a ’74-es alkotmányról, és nem szeretné, ha Vajdaság állam lenne az államban.

- Van-e mód arra, hogy a magyar képviselők magyarul szólaljanak fel a Parlamentben?

- Erre még nem volt példa, de van rá mód, hiszen dolgozik a fordítószolgálat. Nagyon sok törvényt fordítottak le az állam költségén magyarra. A tartományban szintén van lehetőség felszólalni, akad, aki él is a lehetőséggel. Az önkormányzatokban, ahol sok helyen magyar polgármesterek „regnálnak” és magyar önkormányzat működik, ott az ülések 2 nyelven is folyhatnak. Az égvilágon semmi probléma nincs ebből. Visszatérve a Nemzeti Tanácsról szóló törvényre, az ilyen szempontból is óriási siker, pozitív példa. Az egész Kárpát-medencében követendő. Úgy hiszem, jelen pillanatban a délvidéki magyarságnak sikerült legtöbbet kiharcolnia ezen a téren. A törvény valóban bizalomra ad okot.

- Néhány éve még rendkívül feszült volt a viszony az 5 magyar párt között. Azóta megváltozott a helyzet?

- A 2007-ben megtartott választáson kezdődött az együttműködés. 2008-ban már választási koalícióban indult 3 magyar párt. Közös listával rukkoltak elő, én is így jutottam be a Parlamentbe. Körzetemben, Topolya községben például nagyon jó volt a magyar pártok közötti együttműködés, ami talán arra vezethető vissza, hogy 50 százalék körüli a községben élő magyarok aránya. Szükség volt tehát összefogásra ahhoz, hogy magyar önkormányzat tudjon alakulni. Más községekben voltak kisebb-nagyobb ellentétek, de többnyire mindenhol sikerült túllépni a vitákon, és elfogadható együttműködést kialakítani.

- Az elkövetkező időszak legnagyobb feladata lesz a választói névjegyzék összeállítása.

- Valóban. Százhúszezer aláírást kell összegyűjtenünk. Ez azért fontos, mert a nemzeti tanácsokat – így a magyart is – korábban elektorok útján választották meg, ami kevésbé volt demokratikus. Azért kell a névjegyzék, hogy pontosan tudjuk, kik azok, akik részt kívánnak venni a Nemzeti Tanács megválasztásában. Ugyanis csak azok szavazhatnak, akik rajta vannak a listán.

- Ha jól tudom, határidőhöz kötött az aláírások összegyűjtése.

- 120 nap áll rendelkezésünkre attól kezdve, hogy kihirdetik a törvényt. A kisebbségi miniszter készíti el az útmutatót, hogyan történik majd az aláírások összegyűjtése. Tudomásom szerint elektronikus formában is lehet majd regisztrálni, tehát a Magyarországon, vagy máshol élő vajdasági magyarok is felkerülhetnek a listára. A karácsonyi ünnepekre sokan hazalátogatnak, ekkor is felkeressük őket, és aláíratjuk a kérdőíveket. Ha nem gyűlik össze a 120 ezer aláírás, akkor marad a régi elektori rendszer, amit nagyon nem szeretnénk. Ha kell, házról házra járnak a 2 párt aktivistái. Bízunk abban, hogy a többi magyar párt is csatlakozik hozzánk.