Ifjak akciója a temetőben

A TISZA-KCIÓ – Tevékeny Ifjak Szegedért – elnevezéssel szervezett az Alapítvány közös munkát azoknak a fiataloknak, akik tettekkel is szeretnének hozzájárulni környezetük rendbetételéhez. „A közelgő Mindenszentek ünnepe adta az apropóját a mai munkánknak” – vezet be a részletekbe

Földi Ádám

, az Alapítvány munkatársa. „Tudjuk azt, hogy ezeknek a területeknek a gazdája nem mindig rendelkezik megfelelő emberi erővel az adott munkálatokhoz. A Nagyító Alapítvány már 15 éve foglalkozik középiskolásokkal és egyetemistákkal. Ilyen akciókkal és munkákkal szeretnénk ráébreszteni a fiatalokat arra, hogy jobban figyeljenek környezetükre, az ott élőkre. Egyfajta közmunkára szeretnénk így mozgósítani a velünk tartókat. Követező tervünk, hogy november 12-én az újszegedi Liget egy részét, erőnkhöz és a résztvevők létszámához mérten rendbe rakjuk, kitakarítsuk. A munkát az Egészségügyi Főiskolai Kar épületétől szeretnénk indítani. De folyamatosan végezzük a rászoruló idősek látogatását, segítését, vagy épp idősotthonok parkjainak rendbetételét. Hiszen mi is megöregszünk egyszer…

Ha nincs, pénz megszűnik az akarat?

A fiatalok lelkesedése és feladatvállalása úgy tűnik töretlen, viszont felvet néhány – talán kellemetlennek tűnő – kérdést. Miért nem azok az önkormányzati cégek, szervezetek végzik ezeket a munkákat, akiknek ez lenne az elsődleges feladata? Hol vannak a közmunkásaink? Mire fordítják szűkös adóforintjainkat? Mindig csak a bűvös három szóba ütközünk: „Nincs rá pénz”.

Montecuccoli

bölcsen meghatározta a háborúhoz szükséges alapvető hármasságot – pénz, pénz, pénz – de a mai kornak talán nem kellene állandóan ezt szajkóznia. „Úgy látjuk, ha tudunk, segítünk a városnak, az embereknek. Legyen az épp szemétszedés, vagy idős emberek ápolása, bárkinek is a kötelessége lenne elvégezni ezt. Szerintünk semmilyen téren nem elegendőek az erőforrások ezekre a munkára. A fejekben is rendet kell rakni” – teszi hozzá

Vikor Csaba

, az Alapítvány főállású koordinátora. „Nekünk egy kis benzinköltség és némi zsíroskenyér teával jelentette az összköltséget, a szerszámokat pedig a Környezetgazdálkodási Kht. adta. Úgy látom, az emberi erőforrásokban van a hiány. A takarításhoz nem végzettség, csak elhivatottság szükséges, és lelkesedés. De hogy ez miért nem működik hivatalos szinten, azt én sem értem. Ezen mi nem tudunk változtatni, de a magunk erejével próbáljuk megmutatni, hogy így is lehet, és meg tudjuk találni azokat az embereket, akik tudnak és akarnak is ezen változtatni.”

Csak egy temető mondta „érthetően”, hogy igen

A lelkesedés, a pontosan kitűzött célok, az önkéntesek szervezése nem kis feladat. Főleg ha nem várt akadályok gördülnek eléjük, az értetlenség fogadja a felajánlásukat. „Szeretnénk valós tapasztalatokat is szerezni mi is és a fiatalok is. Hogy ez a rendszer rossz, ezt sejtjük, de azt gondoljuk, hogy a megváltoztatásához is az egyén hozzáállásának változása szükséges” – ragadja magához a szót

Gesztes Olympia,

a Nagyító Alapítvány kuratóriumi elnöke

(képünkön)

. „Néha elgondolkodok, hogy meddig hagyjuk magunkat mellőzöttnek tekinteni. Ebben az esetben is felhívtam az összes temetőt; van, ahol üzenetrögzítőn hagytam üzenetet, van ahol beszéltem az illetékessel, van ahol mondták, hogy kell a segítség, de írjak levelet… Itt azt mondták jöjjünk, ők mindent elintéznek. Hát itt vagyunk, ezért jöttünk ide. De ha máshol látnak bennünket szívesen, oda is elmentünk volna. Ez egy kicsit a nevelésről is szól. Lehetőséget teremtünk a középiskolásoknak a plázák és a számítógép helyett a hasznos munkára. Ez tulajdonképpen az alaptevékenységünk.”

Lehúzták az iskolák faliújságján a rolókat

Hogy a torony alatt szeretik-e őket vagy sem, ez lehet, hogy a munka, a környezet, a segítségre szorulók szempontjából talán mellékesnek is tűnhet. De Vikor Csaba – aki egyébként valamikor az önkormányzat ifjúsági referense volt – egy picit másképp látja. „A korábbi években mindig kaptunk segítséget az önkormányzattól. Minden iskolának megvan a maga 'fakkja', ahová a felhívásokat, a rendezvényekről, akciókról szóló szórólapokat be lehet tenni. Idén valamilyen rejtélyes módon leállították ezt. Ide nem tehetünk be semmilyen anyagot, sem személyesen, de még közvetítőn keresztül sem. Felhívták az alapítvány elnökét, és közölték, hogy nem kívánják a programok terjesztését támogatni. Pedig ez valóban senkinek, semmibe sem kerül!” A munka eredménye szemmel látható: egy teljes parcellát sikerült megtisztítani a falevelektől, így ma már az „ilyen-volt-ilyen-lett” látványa fogadja a temetőbe kilátogatókat. A résztvevők megkapták a Nagyító Alapítvány köszönő oklevelét, ezzel is jelezve, hogy fontos a munkájuk, hiszen értünk tették. Jó lenne ezeket az önkénteseket végre észrevenni mindenkinek: üljön a torony alatt, vagy járjon az utcán...

Illés Tibor