EP 09 Szubjektív 05

Az európai parlamenti választási esélyeket elemző sorozatának befejező részében azokról a pártokról, pártszövetségekről ír Haág Zalán, melyek szerinte mandátumot szerezhetnek.

Június 7-én öt pártnak, illetve pártszövetségnek van véleményem szerint esélye arra, hogy mandátumot szerezzen az Európai Parlamentben. Azt is meg merem ugyanakkor kockáztatni, hogy mind az öt lajstromról biztosan nem jut képviselő a Brüsszelben és Strasbourgban működő testületbe.

Morvai Brüsszelbe masírozhat?

A Jobbik sokat nyert

Morvai Krisztinával

, aki – sok hozzám hasonlóan naiv jobboldali szemében – a Jobbikkal sokat veszített hitelességéből… De most nyerhet is, európai mandátumot. Az egykor volt liberális jogvédő, utóbb civil jogászbizottság-alapító a fekete-fehér egyenruhában masírozó gárdisták pártjának listavezetőjeként segítheti a tisztázatlan hátterű és sokak szerint orosz birodalmi és magyar titkosszolgálati érdekeket képviselő nemzeti újradikálisokat „harmadik erővé” tenni. A viszonylagosan alacsony részvétel, a „tétnélküliség” a Jobbiknak kedvez (sok Fidesz-szimpatizáns szerint édes mindegy, 14 vagy 15 fiatal demokrata ül-e majd be a néppárti frakcióba, viszont Morvai Krisztinát minden észérv ellenére európai képviselőként szeretnék látni). A párt mandátumszerzését szinte mindenki biztosra veszi.

SZDSZ–Jobbik-érdekszövetség

Mint egy szalmaszál, úgy kellett a korrupció és hiteltelenség mocsarába süppedt SZDSZ-nek a Jobbik, hisz ha ez a párt nem lenne, egyrészt ki kéne találni… – másrészt a liberálisok végképp nem tudnák mivel mozgósíthatnák kiábrándult, megfogyatkozott potenciális szavazótáborukat. (A fasizmustól rettegő baloldali tömegek urnához szólítását részben a „szélsőségekkel együttműködő jobboldallal” ijesztgetve kísérli meg az MSZP is.) Az utóbbi években – a polgári oldalon – sokan előre pezsgőt bontottak már az SZDSZ kibukására a különböző választott testületekből (Európai Parlament, Országgyűlés), ám én óvatos duhajként tartózkodtam a korai koccintástól. Mindig jó esélyt láttam ugyanis az ultraliberális párt mandátumszerzésére. Most először viszont úgy érzem, hogy a – párttársai közül amúgy mind erkölcsi, mind politikai értelemben kiemelkedő –

Szent-Iványi István

vezetésével harcba induló szabad demokraták nem tudják átlépni az ötszázalékos küszöböt. Ez persze fölerősítheti egyrészt a Bajnai-kormánnyal szemben állók hangját

(Demszky

és köre), másrészt megpecsételheti

Fodor Gábor

pártelnök sorsát. És persze nem csak az övét: egy sikertelen EP-választás Brüsszel helyett könnyen az SZDSZ Waterlooja lehet.

Hites neokonok

Az MDF bejutását egészen az év elejéig szinte biztosra vettem. Aztán jött a pártvezetést (és a pártközvéleményt) súlyosan megosztó

Bokros

a maga megszorítókampányával. (A középosztályra építő párt lehetséges szavazói aligha tapsolnának, ha bevezetnék a listavezető által szorgalmazott, mindenkire kötelező ingatlanadót). No meg berobbant

Habsburg

, akinek a „hazája” iránt végzett hozzáértő, európai munkájáról csak az odakozmált pirítóssal induló MDF-kampányfilmből értesülhettünk. (Azt meg csak remélni tudjuk, hogy ha magyarul nem is, valamelyik másik európai nyelven képes komoly hibák nélkül elmondani egy egyszerű mondatot.) A nálunk teljesen értelmezhetetlen neokonzervatív ideológiával operáló MDF-nek (melynek támogatói között sejteni lehet

Sorost

és az amerikai neoprotestánsokhoz hasonlatos Hit Gyülekezetét is) 2004 után szerintem ismét lehetne esélye az EP-be jutni. A Bokros–Habsburg-tandemmel viszont ez a törekvés szerintem kockázatosabb, mint korábban bármikor. Ha a terv füstbe megy, a Dávid-féle MDF is könnyen kámforrá válhat.

Jobbra át!

A Fidesz–KDNP-pártszövetség, illetve az MSZP biztosan képviselői helyeket szerez majd vasárnap. De az arányok természetesen nem mellékesek. Ami biztosnak látszik: a szövetség – függetlenül a részvételi adatoktól – ötven százalék fölötti eredménnyel végez. Bár a hetven százalék fölötti siker sem kizárt – több közvélemény-kutatás ezt is előrevetíti –, a legvalószínűbbnek egy negyven százalék körüli részvétel, s ebben az esetben 60 és 70 százalék közötti voksszerzés tűnik. Bárhogyan is, a tanulságok levonásán túl a polgári oldal győzelmét biztosan nem kell majd megmagyarázni.

Fogadás balról

Az MSZP-seknek annál inkább meg kell magyarázniuk minden bizonnyal bekövetkező vereségüket. Ha pedig ez olyan súlyos lesz, hogy a szocialisták a listát szavazatok kevesebb, mint húsz százalékát gyűjtik be, az vagy a rendszerváltás óta egységes balközép széthullásához, vagy az őszi előre hozott választásokhoz nyithatja meg az utat. De bárhogyan is, az MSZP monopóliuma a politikai térfél bal oldalán valószínűleg a múlté: a

Tamás Gáspár Miklós

és

Vajnai Attila

nevével fémjelzett Zöld Baloldal a következő országgyűlési választáson biztosan ringbe száll majd. Sőt, az elmúlt években fantompártként működő Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) elnökének,

Kapolyi Lászlónak

a közelmúltban tett nyilatkozatai egyenesen egy új, gyurcsányi MSZDP (rém)képét vetítik előre…

Kétszer kettő néha öt

Bár nem hálás feladat, hiszen az eredmények birtokában könnyen ízekre szedhető, megkísérlem megtippelni a voksolás eredményét. A részvételi arány negyven százalék körüli lesz (plusz-mínusz négy százalék).

Az általam előzetesen becsült listás szavazati és mandátumarányok:

1. Fidesz-KDNP 62-67 % listás szavazat 14-15 mandátum 2. MSZP 18-22 % listás szavazat 4-5 mandátum 3. Jobbik 4,5-8 % listás szavazat 0-2 mandátum 4. MDF 3,5-6 % listás szavazat 0-1 mandátum 5. SZDSZ 3-4,8 % listás szavazat 0 mandátum Persze mindez saját, szubjektív véleményem. Az egzakt eredményekre vasárnap estig, a komoly következményekre pedig akár hónapokat is várni kell…