Vissza a gyökerekhez - a Kritikus Tömeg lázadása

A Föld Napjának estélye különleges atmoszférát teremtett Szegeden. E napon, 2009. április 22-én egyszerre született történelmi bébi parkettán, vízben és a város aszfaltos utcáin. A női kosaras lányok a bajnoki döntő második, de első hazai mérkőzésén megverték a Sopron csapatát, a pólós fiúk legyőzték az uszodában a görög Panionioszt, elhódítva ezzel a LEN-kupát. De amiről talán kevesebben tudnak - bár a sporthoz is kötődik -, most először hömpölygött spontán kerékpáros tömeg a Tisza-partján, megbénítva néhol az autós forgalmat is.

Mielőtt megfednének korrektor-szívű olvasóink, kérem, engedjék le szemöldöküket nyugalmi helyzetbe. E sorok írója ugyanis tisztában van vele, hogy a Kritikus Tömeg (Critical Mass) elnevezésű kerékpáros felvonulás 1992-ben indult San Franciscó-i hulláma már 2001-ben begyűrűzött Magyarországra, ami igazi kerékpáros demonstrációvá érett 2004-től rendőri biztosítással, több ezres tömeggel, médiatámogatással stb. De mégis a mai napig emlegetik a 2001-es biciklisfutár világbajnokság résztvevőinek 500-600 fős éjszakai illegális felvonulását. Szegeden 2009-ben visszatértek a gyökerekhez.

Underground két keréken

Amint azt a SZEGEDma.hu-nak

Dovalovszki András

, biciklis aktivista, a szegedi Critical Mass egyik főszervezője

keddi cikkünkben

már elmondta, egy kicsit már elfáradtak az aktivisták is, de az igazi oka, hogy nem hirdetik, szervezik a felvonulást idén áprilisban, az hogy már nem kunszt a biciklizés a városban; elérték hát céljukat, ezért most csak önszerveződve, internetes úton toboroztak „kollégákat" a kerékpárosok. Aki azonban elment este nyolc órára a Dóm térre, hogy végigtekerje kivilágított kerékpárjával a közel 20 kilométeres távot igazi földalatti (underground) mozgalomban vehetett részt - két keréken. Az indulásra mintegy 350-400 kerekes gyűlt össze, ami - egy rögtönzött közvélemény-kutatás, és különböző szemmértékek összehasonlítása után - az túra végére 500 fő fölötti tömeggé duzzadt. Mivel a szerző maga is több hasonló megmozduláson részt vett már volt összehasonlítási alapja, ezért bátran kijelenti, hogy a szervezetlenség, a spontaneitás adta meg épp azt az ízt a 2009-es év első Kritikus Tömeg felvonulásának, ami feledhetetlenné és különlegessé tette az eseményt. A lámpáktól piros, fehér, sárga és kék színben villogó kerekeskígyó úgy tekergett Szeged utcáin, hogy nem egyszer késztette komoly gondolkodásra, hezitálásra, tanácstalanságra az autósokat. Lázadás volt ez a javából, ami azért is örvendetes mert egyrészről a kamaszkor felett meg kell becsülni minden ilyen időutazáshoz benyelt stimulánst, másrészről meg egy demokráciában baromira álságos bármit is lázadásnak hívni, mikor magára a lázadásdivatra is óriásüzletágak épülnek, hogy fenntartva a „más vagy, mint a többi" látszatot felruházzák a kamaszt, kvázi divatot teremtve-éltetve piacot üzemeltessenek (pólóknak, csatoknak, cipőknek egyéb halálfejes cuccoknak, hajvasalóknak, zenekaroknak, filmeknek, portáloknak stb., stb). Nos, ez most más volt, valódi „fuck off".

Segítség, kígyóóó!

A tömeg végigtekerve a városon nagyjából állandóan fenntartott egy egész sávot, a körfogalmat teljesen lezárta, és bizony gyakran a piros lámpa sem volt akadály. A nagykörút kamionjai, és a villamosok azért még győztesen kerültek ki az elsőbbségi csatákból, de egy autónak esélye sem volt. A vereséget legtöbbjük türelemmel és beletörődéssel viselte, akadtak azonban igazi farizeusok, akik nem hitték, hogy a kétkerekű kígyó a közlekedés megváltójának jelenése, a megoldás a belváros napi két rendszeres dugójára, a környezet rehabilitálására, s az egyetlen ésszerű eszköz a városi közlekedésre, ha például Béla A pontból B-be akar jutni, és nem indokoltan sürgősségi ügyben (kórház, anyós érkezése a pályaudvarra, szülés stb.) jár el. Nos, ezek a farizeusok megpróbáltak mindent. Bevágni a kígyó testébe, leszorítani az útról, dudálni, csukott ablakon keresztül ideges szájmozgással káromkodásnak látszó beszédet mímelni. De a kígyó visszavágott, a „maradj otthon", „ülj nyeregbe", „megszívtad", „ott maradsz" és ehhez hasonló, bevallottan kissé gúnyos győzelmi rivallással, és hát néha elővillant a középső ujj is. Sajnos, mikor az Öreg hidat zárta le a biciklis tömeg, megállva, kerékpárjaik a magasba lendültek, az egyik ideges hitetlen sofőr fotós kollégánkra zúdította mérgét (a kígyóétól jobban félve), miszerint ő veszélyezteti a forgalmat, mit villog itt, és különben is meddig tart ez a marhaság. Közel másfél óráig tekertünk, és ha bár szent tehenek nem lehettünk, de egy kicsit abba az időszakba kóstolhattunk bele, mikor a Beatrice zenekar a Kapcában koncertezett, és egy tucatnyi százas izzó lógott a színpad előtt. A "Térden állva" című számra az ezres tömeg letérdelt, s úgy énekelt. Majd mikor

Nagy Feró

a koncertet figyelő rendőrökre tett félre nem érthető megjegyzést, minden punk és rocker feléjük fordult megvető tekintettel, a fakabátok pedig behúzták a nyakukat. Az már egy másik történet, mikor Feró a jégen, vagy egy főzőshowban csinál magából hülyét a többi megélhetési amatőrrel. Másik történet, vagy a Kritikus Tömeg 2009. április 22-e utáni napjai...