Bozóki Antal: Nyíltan a vajdasági problémákról!

Sonja Licht, a belgrádi Politikai Kiválóságok Alapítvány elnöke (BFPE) a Dnevnik napilapban - A magyar kérdés internacionalizálásának sikertelen kísérlete címmel elmondta meglátásait és álláspontját az Európai Parlamentben, Brüsszelben április 1-jén tartott közmeghallgatással kapcsolatban, amelynek címe „Elfeledte-e Vajdaságot az Európai Parlament?" volt. Bozóki Antal, a Vajdasággal kapcsolatos vita egyik résztvevője reagált szavaira.

"Természetesen mindenkinek jogában áll elmondani a véleményét, de azt már nem, hogy tévesen és pontatlanul tájékoztassa a nyilvánosságot" - mondja

Bozóki Antal

, a vita egyik résztvevője, aki tapasztalatait portálunkon is megosztotta olvasóinkkal. „Igaz, hogy Licht asszonyt a belgrádi Blic napilap nemrégen Szerbia legbefolyásosabb asszonyának nyilvánította, azon nagyszámú tisztsége miatt (11), amelyet ellát, és hogy időközben Szerbia amerikai nagykövetének is javasolták -, ám illett volna talán a gyűlés többi résztvevőjét is megszólaltatni. A Dnevnik olvasói ezért egyoldalú és elferdített, pontatlan képet kaptak arról, mi is történt valójában Brüsszelben."

Eltévesztette a témát

Bozóki

s

zerint az Európai Parlamenti (EP) közmeghallgatást

Sonja Licht

megpróbálta „a szerbiai és vajdasági magyar kérdés sikertelen internacionalizálásaként bemutatni". Természetesen a vajdasági magyarok helyzetének semmilyen „internacionalizálásáról" nem volt szó, hanem arról, hogy a szervezők és az Európai Unió legfontosabb intézményei megismerkedjenek a vajdasági nemzeti kisebbségek, így a magyarok helyzetével is az EP ad hoc küldöttségének látogatása után, amelyet a délkelet-európai kérdésekkel megbízott

Doris Pack

vezetett. Egyébként a vajdasági magyarok jogainak megvalósítása „immár nem magyar-szerb probléma, hanem európai", ezt pedig Sonja Lichtnek, mint a Külpolitikai Tanács elnökének és Szerbia Európai Integrációs Tanácsa tagjának tudnia kellene. Az Európai Parlament, a 2005. szeptember 29-ei Vajdaságra vonatkozó állásfoglalásában „mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt", és azonnali - a hasonló jellegű cselekmények orvoslása, illetve jövőbeni megelőzése érdekében - hatékony fellépésre szólította fel (az akkor még) Szerbia és Montenegró államközösség hatóságait. A 2003-ban és 2004-ben történt események hátterének felderítésére a 2005. november 2-án létrehozott szerb kormánybizottság - tudomásunk szerint - a mai napig nem ült össze, vagy ha összeült is, jelentését mindeddig nem terjesztette a nyilvánosság elé. A brüsszeli találkozó szervezői

Becsey Zsolt

(EPP-ED, Fidesz), aki egyúttal az EP említett bizottságának is tagja és

Tőkés László

(EFA/Zöldek) voltak. Sonja Licht viszont elfelejtette megemlíteni, hogy az említett meghallgatáson részt vett még Sonja Biserko, a szerbiai Emberi Jogok Helsinki Bizottságának elnöke,

Petar Teofilovity

tartományi ombudsman,

Roxana Nincsity

, Szerbia brüsszeli nagykövete,

Süge Zsolt

, a szenttamási Emberi Jogi Központ képviselője, valamint Bozóki Antal, az Árgus - Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület elnöke.

Korhecz Tamást

, a Tartományi Végrehajtó Tanács tagját és tartományi kisebbségügyi titkárt is meghívták, de ő elutasította a meghívást, mert állítólag Nisben vizsgáztatott. A résztvevők többségét a szerbiai hatalom képviselői adták, a magyarokat pedig csak ketten képviselték. "Teljesen pontatlan és inkorrekt a szervezők felé Sonja Lichtnek az az állítása, hogy a szervezők csak „a találkozó kezdetén", „a felvezetőben" jelentették be a témát („a környező magyar kisebbség helyzete"). Az igazság az, hogy a résztvevők sokkal korábban, a meghívással együtt értesültek a vita témájáról, vagyis, hogy arról lesz szó „miként alakult a nemzeti és etnikai kisebbségek vajdasági helyzete az utóbbi négy évben emberjogi, gazdasági, jogi, politikai és kulturális-oktatási tekintetben". Sonja Licht a találkozóra előre (meg)írt felszólalással érkezett arról, hogy „a múlt század kilencvenes éveiben sok igazságtalanságot követtek el a kisebbségek ellen", megemlítette Vajdaság autonómiáját, a tartomány alapszabályát, az illetékességi körökről szóló törvényt és a romák helyzetét stb. Mindennek nem sok érintkező pontja volt a témával, tartalmazott viszont számos politikai frázist az „interkulturális kapcsolatokról". Ezen nem is kell csodálkozni, mert habár Szabadkán született, régen elveszítette kapcsolatait a Vajdasággal és az általa irányított (politikai elitet képző) BFPE programirányzatában sem található a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetének tanulmányozása és fejlesztése." - mondja Bozóki.

Eltérő vélemények és adatok

"Sonja Licht felrója nekünk, hogy - láss csodát - „teljesen más véleményünk volt", és hogy „teljesen ignoráltuk azt, amit a tartományi ombudsman elmondott". (Teofilovity egyébként utánunk szólalt fel. És miért is lenne kötelező számunkra, hogy mindenben egyetértsünk vele, vagy bárki mással.) Természetes, hogy álláspontjaink eltértek az ülés egyes résztvevőinek álláspontjaitól, mert mi az egész problematikát teljesen más szempontból szemléljük és érezzük át, de adatokat, tényeket és bizonyítékokat soroltunk fel, amelyeket senki sem vont kétségbe. Egyébként is, csak nyílt és alátámasztott vitával juthatunk el az igazi helyzetképhez. Nincsity és Teofilovity, mint a hatóságok képviselői, természetesen megkísérelték a helyzetet a lehető legjobb fényben bemutatni, hangoztatva, hogy az „enyhén javul". Teofilovity viszont nem tagadta, hogy „még mindig sok a tennivaló a kisebbségi jogvédelemben". (Sonja Licht vonatkozásában tisztázatlan maradt viszont, hogy valójában kit is képviselt:

Soros Györgyöt,

az Európa Tanácsot, vagy valamilyen harmadik munkaadót?) Roxana Nincsitynek nem voltak valós adatai a vajdasági kisebbségek helyzetéről. Az általános és a középiskolák olyan nagy számát említette, amelyekben a magyarok anyanyelvű képzésben részesülnek, ahány iskola összesen nincs egész Szerbiában. Hangoztatta, hogy „a Vajdaságban évről évre csökken a nemzetiségi alapon történő incidensek száma, tavaly hatot vettek nyilvántartásba, az idén pedig mindössze kettőt". Ez arra utal, hogy a nagykövetasszony nem követi figyelemmel az ország eseményeit (habár a nem kis fizetést illene kiérdemelni, megdolgozni érte). A szerbiai belügyminiszter 2009. február 27-én tett vajdasági látogatásakor ugyanis közzétették az adatot, hogy „2007-ben 197, 2008-ban pedig 171 etnikai incidenst jegyeztek fel". Nincs is feljegyezve mindegyik kilengés, mivel az emberek félnek ezeket bejelenteni." - állítja az Árgus elnöke. Egyébként csak március végén és április elején a következő incidensek történtek: Zomborban 2009. március 17-én 7-8 szerb fiatal megtámadta

Balog Eliot

16 éves bezdáni fiút, akinek súlyos sérüléseket okoztak. Temerinben március 27-én, 23 óra körül a magyar fiatalok csoportját (5-6 fiú) mintegy 15 szerb nemzetiségű fiatal támadta meg. A legsúlyosabb sérüléseket K. Cs. középiskolás fiú szenvedte el, akinek vágások keletkeztek a fején, a homloksérülését pedig ölteni is kellett. Március 29-ére virradóra ismeretlen tettesek megrongálták a temerini tájház előtt álló, eredetileg még a 19. században állított római katolikus keresztet. Szabadkán, a Korzón, április 4-én éjjel három fiút és egy lányt támadtak meg, állítólag azért, mert magyarul beszélgettek stb. Természetesen a szerb nyelvű sajtó erről általában nem ír. Bozóki azt is kifogásolja, hogy Sonja Licht a Belügyminisztérium adataira hivatkozva elmondta, „az utóbbi négy évben jegyzett esetek több mint 50 százalékát felderítették, és átadták az ügyészségnek és a bíróságnak". Az elnök úr szerint viszont elfelejtette megkérdezni forrásától, hogyan fejeződtek be ezek az esetek? Befejeződtek-e, és az elkövetőket megbüntették-e? Ezért nem véletlen, hogy Pásztor Bálint, a Magyar Koalíció képviselője 2009. április 7-én a szerb parlamentben felvetette a kérdést „hány vádiratot terjesztettek be az év kezdetétől nemzeti, faji és vallási gyűlölet, valamint türelmetlenség szítása miatt?" (a szerb BT 317. szakasza). Érdeklődéssel várjuk az igazságügyminiszter-asszony válaszát.

Degradálási kísérlet

Az ülés jelentőségének alábecsülése és a magyar civil szervezetek képviselőinek degradálási kísérlete közben egy sor pontatlanság mellett Sonja Licht a Dnevniknek nyilatkozva kiemelte, „a legjobb bizonyítéka annak, hogy a vajdasági magyar kisebbség kérdése internacionalizálásának a kísérlete gyengén sikerült, hogy az Európai Parlament és az Európai Bizottság számos magas rangú tisztségviselője nem jelent meg". Ennek bizonyítékaként Licht azt is felhozta, hogy „a vitában a vajdasági magyarok egyetlen képviselője sem vett részt, vagyis nem volt ott Pásztor, Ágoston, vagy Páll, akik legjobban tudják, hogy mi történik a Vajdaságban, és hogy a magyaroknak milyen problémái vannak". Az igazság az, hogy a közmeghallgatás az EP ilyen eseményre szolgáló, hallgatókkal teli termében történt, ami a várakozáson felüli érdeklődésről tanúskodik. Az első sorban ült, például, Jelko Kacin, aki úgyszintén tagja a Pack tényfeltáró bizottságnak, valamint az EP más, Szerbiával, illetve Délkelet-Európával megbízott hivatalos személyiségei. A „hearing"-ről filmfelvétel is készült. A vajdasági magyar pártvezetők részvétele ezen az összejövetelen nem is volt betervezve, csak a hatalmi szervek és a civil szervezetek képviselőinek jelenlétére számítottak. „Egyébként -- és ezt Sonja Lichtnek is tudnia kellene --, nem csak a nevezettek az egyedüli meghatalmazottak, akik elmondhatják álláspontjukat és meglátásaikat a vajdasági magyarság helyzetéről." - érvel tovább Bozóki. „Sonja Licht felrója továbbá nekünk, hogy nagy hangsúlyt fektettünk a II. világháború utáni vajdasági magyarok ellen elkövetett genocídiumra, és hogy követeltük az összes incidens kivizsgálását. Ez úgyszintén arról tanúskodik, hogy Sonja Licht nem követi az eseményeket. Ugyanis éppen a pártelnökök, akiknek távolmaradását hiányolja, a szerb-magyar történelmi megbékélés érdekében, 2009. február 12-én közös levéllel fordultak Szerbiai legmagasabb rangú tisztségviselőihez, az 1944/45-ös események tisztázása ügyében, amikor nagyszámú ártatlan magyart végeztek ki. Ezeket az eseményeket a mai napig a titok fátyla fedi és tabu-témát képeznek. A levélre azonban - ismereteim szerint - mindeddig nem érkezett válasz." - pontosít az elnök. Struccpolitika Az összejövetelen hangsúlyozták, hogy a vajdasági magyarok -- mint Szerbia legtöbb polgára -- azt kívánják, hogy az ország mielőbb csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Ennek meghatározott feltételei vannak az emberi és a kisebbségi jogok terén is. A szervezők hangsúlyozták, hogy konkrét intézkedéseket vár a Nyugat a Vajdaságban élő kisebbségek helyzetének javítására. Rámutattak, hogy bár a mandátumát hamarosan befejező jelenlegi Európai Parlament nem vitatta meg a tényfeltáró bizottság jelentését, örökül hagyják a témát a júniusi választások után felálló következő képviselőtestületnek. A következő bővítési biztosnak is foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. A meghallgatáson hangsúlyozták, hogy a szándéknyilatkozatok nem helyettesíthetik a tetteket a Vajdaságban sem. Becsey Zsolt a német kormánypárt CDU közelmúltbeli határozatát idézte, miszerint az Unióban nem kívánatos olyan csatlakozó állam, amelynek gyakorlata eltér az európai politikai kultúra alapvonásaitól: hiányos benne a demokrácia, a jogegyenlőség, az emberi és kisebbségi szabadságjogok érvényesítése. Az egyes területek, így ennek az értékelését is az EU az eredmények, nem pedig a szándéknyilatkozatok alapján végzi el. "Az európai építkezésbe nem fér bele olyan vízió, ahol egy másik népet még mindig kollektív bűnözőnek lehet minősíteni, ahol ... ha az EU egyik hivatalos nyelvén beszélnek az emberek, bármikor kalkulálhatnak azzal, hogy megverik őket." - fogalmazott Becsey az ülésen. Leszögezte: a multikulturális jellegnek nem elég a fontosságát hangoztatni, annak megőrzéséhez eredményekre van szükség, és az Európai Unió is ezt tekinti lényegesnek a csatlakozási tárgyalásokon. Szerbia uniós csatlakozásának aktusa, illetve az ország tényleges európai integrációja nem történik meg a Vajdaság létező kisebbségi feszültségeinek, konfliktusainak tényszerű feltárása és tevőleges orvoslása nélkül - mutattak rá Brüsszelben. Természetesen a bajokat, gondokat helyben kell megoldani. „A struccpolitika vagy a problémák szőnyeg alá söprése, olyan módon, ahogyan azt Sonja Licht is teszi, nem vezet bennünket Európába. Szükséges, hogy a vajdasági nemzeti kisebbségek nyílt kérdéseiről mielőbb párbeszéd kezdődjön a hatalom és a civil szektor között, és konkrét program készüljön ezek hatékony megoldására - Szerbia minden polgára érdekében" - fejezte be Bozóki Antal.