Összefogás a polgári Magyarország megteremtéséért
1848/49 szegedi vonatkozásairól
Kossuth 1848 őszén alföldi toborzóútján szervezte a magyar haderőt. Ennek egyik állomásként 1848. október 4-én a következő szavakkal buzdította a szegedi polgárokat. „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted."
Az 1848. március 15-én Pesten kirobbant magyar forradalom hazánk modern kori történetének egyik legfontosabb eseménye. Ekkor a társadalom szinte minden rétege összefogott a modern és polgári Magyarország megteremtéséért. A születési kiváltságok eltörlése, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a szólás és a sajtó szabadsága éppúgy szerepelt a forradalmárok követelései között, mint a demokratikus népképviseleti parlamentarizmus és az ennek nyomán a törvényhozásnak felelős kormány létrehozása iránti igény. Politikai és társadalmi jellegű változások mellett a gazdasági modernizációt is zászlójukra tűzték a márciusi ifjak, amikor a feudalizmushoz kötődő úrbéri rendszer eltörlésének és a nemzeti bank megalapításának szükségességét hangoztatták. Miután a Habsburg uralkodó alapjaiban ellenezte a magyar igényeket a forradalom fokozatosan véres szabadságharccá alakult, amelyben a magyarság a nemzeti függetlenséget és az Ausztriától való elszakadást akarta kivívni.
Kossuth Szegeden toboroz
Ebből a harcból kivette részét Szeged és a mai Csongrád megye területének jelentős része. Ebben a régióban szervezték meg a későbbi aradi vértanú,
Damjanich János (képünkön)
vezette III. honvéd zászlóaljat. A térségben a Habsburg dinasztiát támogató szerb fölkelők több települést (például Szőreget, Deszket, Újszentivánt) földúltak. Szeged a szabadságharc végső szakaszában - 1849 júliusának utolsó napjaiban - az országgyűlés és a kormány székhelye volt, s a szőregi csatát (1849. augusztus 5.) a szabadságharc egyik zárófejezeteként tartja számon a magyar hadtörténet.
Kossuth
1848 őszén alföldi toborzóútján szervezte a magyar haderőt. Ennek egyik állomásként 1848. október 4-én a következő szavakkal buzdította a szegedi polgárokat. „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted. Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdtem, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, azt tapasztalom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, minthogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak."
Szobor és nyakkendőtű
Kossuth Lajos a szabadságharc bukása után is roppant népszerű maradt a magyarság körében. Az Alföldön a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján több településen is szobrot állítottak neki. Szegedi szobra
Róna József
alkotása, 1902-ben leplezték le.
A Kossuth Lajoshoz kapcsolódó, s az ő nevéhez fűződő tárgyak (mellény, üvegpohár, papírpénzek stb.) mellé sorakozó kis ékszer 88 mm hosszú, 2,5 gr súlyú nyakkendőtű, amelynek 12 mm átmérőjű gömbjében a bele épített nagyító alatt Kossuth parányi arcképe látható. A tű először a New Yorkban élő
John Lincoln O'Sullivan
amerikai szenátoré volt. A kis kép alatt olvasható írás szerint az ékszer Párizsban készült. Az O'Sullivan család később rokonságba került a Szegeden született, de 1949-től Ausztráliában élő
L. E. Sanders
(eredetileg Csenderits) családjával. Így került a tárgy Sanders úr szülővárosának múzeumába.
Jogászok, papok, miniszterek: szegedi politikusok 1848/49-ben
Osztróvszky József
(1818-1899) Szeged reformkori ellenzéki politikai életének szervezője volt, majd 1848/49-ben Szeged egyik országgyűlési képviselőjévé választották, később kormánybiztos lett. A szabadságharc alatti tevékenységéért várbörtönben tartották fogva. 1861-ben rövid ideig a város polgármestere volt. A német eredetű, jogász végzettségű Rengey Ferdinánd (1808-1858) (eredeti nevén Aigner Ferdinánd) a szegedi liberális reformnemzedék kiemelkedő tagja volt. 1848/49-ben a város egyik képviselőjeként tevékenykedett a törvényhozásban.
A belgiumi származású családban született
Klauzál Gábor
(1804-1866) a reformkorban Csongrád vármegye egyik országgyűlési követe, majd 1848 áprilisa és szeptembere között a
Batthyány Lajos
gróf
vezette első felelős magyar kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere volt. 1861-től, majd 1865-től Szeged egyik parlamenti képviselője.
Horváth Mihály
(legalsó képünkön)
(1809-1878) választott püspök, történetíró, akadémikus, miniszter. 1848 júniusától kinevezett csanádi püspök, 1849 májusa és augusztusa között vallás- és közoktatásügyi miniszter
Szemere Bertalan
kabinetjében. Gyermekként a szegedi piarista gimnázium diákja, fiatalon segédlelkész Dorozsmán. Az emigrációból való hazatérte után Szeged város egyik képviselőjévé választották.
