Kossuth 1848 őszén alföldi toborzóútján szervezte a magyar haderőt. Ennek egyik állomásként 1848. október 4-én a következő szavakkal buzdította a szegedi polgárokat. „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted."
Az 1848. március 15-én Pesten kirobbant magyar forradalom hazánk modern kori történetének egyik legfontosabb eseménye. Ekkor a társadalom szinte minden rétege összefogott a modern és polgári Magyarország megteremtéséért. A születési kiváltságok eltörlése, a törvény előtti egyenlőség, a közteherviselés, a szólás és a sajtó szabadsága éppúgy szerepelt a forradalmárok követelései között, mint a demokratikus népképviseleti parlamentarizmus és az ennek nyomán a törvényhozásnak felelős kormány létrehozása iránti igény. Politikai és társadalmi jellegű változások mellett a gazdasági modernizációt is zászlójukra tűzték a márciusi ifjak, amikor a feudalizmushoz kötődő úrbéri rendszer eltörlésének és a nemzeti bank megalapításának szükségességét hangoztatták. Miután a Habsburg uralkodó alapjaiban ellenezte a magyar igényeket a forradalom fokozatosan véres szabadságharccá alakult, amelyben a magyarság a nemzeti függetlenséget és az Ausztriától való elszakadást akarta kivívni.
Ebből a harcból kivette részét Szeged és a mai Csongrád megye területének jelentős része. Ebben a régióban szervezték meg a későbbi aradi vértanú,
Damjanich János (képünkön)
vezette III. honvéd zászlóaljat. A térségben a Habsburg dinasztiát támogató szerb fölkelők több települést (például Szőreget, Deszket, Újszentivánt) földúltak. Szeged a szabadságharc végső szakaszában - 1849 júliusának utolsó napjaiban - az országgyűlés és a kormány székhelye volt, s a szőregi csatát (1849. augusztus 5.) a szabadságharc egyik zárófejezeteként tartja számon a magyar hadtörténet.
Kossuth
1848 őszén alföldi toborzóútján szervezte a magyar haderőt. Ennek egyik állomásként 1848. október 4-én a következő szavakkal buzdította a szegedi polgárokat. „Szegednek népe, nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám oszlopa! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted. Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdtem, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, azt tapasztalom, hogy nincs mit sajnálnom, mert itt többre nincs szükség, minthogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak."
Kossuth Lajos a szabadságharc bukása után is roppant népszerű maradt a magyarság körében. Az Alföldön a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján több településen is szobrot állítottak neki. Szegedi szobra
Róna József
alkotása, 1902-ben leplezték le.
A Kossuth Lajoshoz kapcsolódó, s az ő nevéhez fűződő tárgyak (mellény, üvegpohár, papírpénzek stb.) mellé sorakozó kis ékszer 88 mm hosszú, 2,5 gr súlyú nyakkendőtű, amelynek 12 mm átmérőjű gömbjében a bele épített nagyító alatt Kossuth parányi arcképe látható. A tű először a New Yorkban élő
John Lincoln O'Sullivan
amerikai szenátoré volt. A kis kép alatt olvasható írás szerint az ékszer Párizsban készült. Az O'Sullivan család később rokonságba került a Szegeden született, de 1949-től Ausztráliában élő
L. E. Sanders
(eredetileg Csenderits) családjával. Így került a tárgy Sanders úr szülővárosának múzeumába.
Osztróvszky József
(1818-1899) Szeged reformkori ellenzéki politikai életének szervezője volt, majd 1848/49-ben Szeged egyik országgyűlési képviselőjévé választották, később kormánybiztos lett. A szabadságharc alatti tevékenységéért várbörtönben tartották fogva. 1861-ben rövid ideig a város polgármestere volt. A német eredetű, jogász végzettségű Rengey Ferdinánd (1808-1858) (eredeti nevén Aigner Ferdinánd) a szegedi liberális reformnemzedék kiemelkedő tagja volt. 1848/49-ben a város egyik képviselőjeként tevékenykedett a törvényhozásban.
A belgiumi származású családban született
Klauzál Gábor
(1804-1866) a reformkorban Csongrád vármegye egyik országgyűlési követe, majd 1848 áprilisa és szeptembere között a
Batthyány Lajos
gróf
vezette első felelős magyar kormány földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi minisztere volt. 1861-től, majd 1865-től Szeged egyik parlamenti képviselője.
Horváth Mihály
(legalsó képünkön)
(1809-1878) választott püspök, történetíró, akadémikus, miniszter. 1848 júniusától kinevezett csanádi püspök, 1849 májusa és augusztusa között vallás- és közoktatásügyi miniszter
Szemere Bertalan
kabinetjében. Gyermekként a szegedi piarista gimnázium diákja, fiatalon segédlelkész Dorozsmán. Az emigrációból való hazatérte után Szeged város egyik képviselőjévé választották.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.