Népszavazási kezdeményezés is lehet a „Lófara-ügyből”

A Reök-palota elé, a 3. Honvéd Huszárezred emlékművének tövébe szervezett megemlékezéssel egybekötött demonstrációt a Szegedi Hagyományőrző és Városképvédő Egyesület és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) szombaton délelőtt. A március 15-i ünnepségsorozathoz csatlakozó rendezvény apropóját a szegedi közélet asztalán hónapok óta terítéken levő úgynevezett „Lófara-ügy" adta.

Már tucatnyi cikkben foglalkoztunk azzal, hogy a tér rekonstrukciójának tervében áthelyeznék a lovas szobrot a Reök felé három-négy méterre, s az emlékművet övező kegyeleti park is megszűnne. Több civil szervezet, szobrászok, építészek, muzeológusok nehezményezik az elképzelést, mondván: egy kegyeleti helyet, ami ráadásul szerves része az árvíz után újjáépített város térgeometriai szerkezetének a helyén kell tartani - bármilyen térrendezés kapcsán a szobor elmozdítása nem javasolt, erről egyébként a tervet vizsgáló, törvény által kirendelt szakmai lektorátus is így nyilatkozott.

Akár helyi népszavazást is tarthatnak

Mielőtt a szabadságharcokban elesett huszárok emlékének tiszteletére a szervezők megkoszorúzták volna Szeged egyetlen huszár-emlékművét, beszédet mondott az IKSZ Csongrád megyei elnöke,

Miklós Péter, Szilágyi Árpád

, a városvédő egyesület elnöke és

Bodó Imre

, a Fidesz országgyűlési képviselője. Miklós Péter szerint üzleti érdekek miatt egyetlen emlékművet sem szabad arrébb rakni, ráadásul több millió forint elköltésével egy gazdasági recesszió közepén. Szilágyi Árpád a jelenlévő mintegy ötven fő előtt elmondta, hogy 2002-ben alakult egyesületük küldetése, hogy a város örökségeinek megőrzéséért mindent megtegyenek. A városvédő megemlítette az utóbbi években elvesztett, a városvezetés által elherdált értékeket, mint például a Horváth Mihály utcai képtárat, a Juhász Gyula és a Bartók Béla művelődési házat, vagy éppen Bálint Sándor szülőházát. Szilágyi ismertette azt a levelet is, melyben

Holló József

, az ország katonai emlékműveiért felelős hivatal, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója levelében leírja szakvéleményét, s rámutat a kegyeleti hely törvényi védettségére. A városvédő úgy zárta szavait, hogy

Botka Lászlót

arra kérik, hogy március 18-ig fogadja őket, hogy békés keretek közt megbeszélhessék a szobor és a tér rekonstrukciójának lehetőségeit, hogy a huszár is megmaradjon, és a Reök is jól lakjon. Amennyiben nem sikerül megállapodni, úgy a városvédők helyi népszavazási kezdeményezést nyújtanak be a főjegyzőhöz a huszárszobor áthelyezésének ügyében.

„Védjük meg emlékeinket!"

Néhány fiatal egyetemista a Reök bejárata előtt megvető és nem kevésbé fölényes, gúnyos célzásokkal kommentálta a demonstrációt. Az egyik huszonéves lány értetlenségét kifejezve mondta, hogy nem érti, mi bajuk ezeknek, „baromi nagy bűn, hogy arrébb megy néhány métert, és több millióból megszépül az egész. Különben is téglából van az alapja, és fel kell újítani." Bodó Imre beszéde, mintha épp e fiatal értetlenkedő felvetéseire rímelt volna. Az országgyűlési képviselő beszédében általános problémára hívta föl a figyelmet. Véleménye szerint az országot 2002 óta olyan szociálliberális értékrendek mentén vezetik, ahol a pénz szentségén kívül semmi más nem számít. „Csak arrébb teszik, érvelnek sokan" - így Bodó. „De kérdem én meddig az arrébb? Ma egy-két méter, holnap pedig jön a kamion, és elviszi a szobrot, emlékeinket, értékeinket, hagyományunkat, a 'múltat végkép eltörölni' eszmének országútján? Az ország vezetését ma nem érdekli sem a haza, a nemzet, sem Isten, csak a pénz, de a pénz önmagában megoszt, szétesést generál." Bodó képletesen arra kérte a jelenlévőket, hogy a szobortól indulva védjük meg együtt emlékeinket, védjük meg a demokratikus lehetőségek mentén az egész országot!