Kaszinós fénykép a polgármester albumába

A hét fotója rovatunkban érdekes, elgondolkodtató képekhez kapcsolódó rövid gondolatainkat olvashatják. Ezúttal városunk polgármesterének, Botka Lászlónak a fényképalbumába találtunk egy újabb „gyöngyszemet".

Ahogy arra a SZEGEDma.hu kiváló publicistája, Varga Iván is rávilágított

legutóbbi jegyzetében

, Szegeden nagyon jellemző taktika a városvezetés részéről, hogy derékból lehurrogják azokat a hangokat, melyek az ellenzéki padsorokból ingatlan-visszaéléseket, hűtlen kezeléseket, mutyikat emlegetnek. Majd mire beigazolódik, hogy nem is volt oly alaptalan a vád, olyan távolságba kerültek már, hogy a feledés erőtlenné törte a szót. „Meglehetősen sajátságos a helyi közélet itt Szegednek városában: bár mindig vannak (és voltak) suttogások, melyeknek jelentős része be is igazolódik, ezek testet öltésükkor azon nyomban jelentőségüket vesztik. Eme önmagukat beteljesítő jóslatok maximum egy 'nem megmondtam'-mal intéződnek el, majd a felejtés ködébe vesznek" - írja a szerző, s valóban, ha egy kicsit megkongatjuk agyunk emlékezetért felelős tornyait, bizony válaszolnak azok a harangok. Tudják, melyeket azért is öntöttek őseink, hogy félreverjék, ha jön a vész, itt a baj. Szemfüles fotósunk most lencsevégre kapta a torony alatt hirdető kaszinóreklámot. Beszédes. Emlékeznek még, mikor az ellenzék azzal vádolta a városvezetést, hogy a Deák Ferenc utcai óvoda felújításra szoruló fűtésrendszeréhez azért nem nyúlt hozzá, mert, ha még az udvar hiányát is hozzáteszi (amit jelzem, évtizedek óta a szomszéd játszótér tökéletesen pótolt), akkor az már elegendő (ál)indok a bezáráshoz? És miért kellett bezárni? Mert azt suttogták akkoriban, hogy a közelben kaszinót szeretnének építeni befolyásos személyek. És akkoriban bizony olyan vehemensen tiltakozott al- és főpolgármester, hogy

Botka László

az egyik női képviselőt úgy megsértette, hogy a hölgynek könnyek csorogtak arcán. Mondom megint: akkoriban. Mert mostanában

kinyílt az a bizonyos kaszinó,

amit ak-ko-ri-ban kikértek maguknak akár sértések között fuldoklón is.

Képek az albumban

Szerkesztőségünk úgy döntött, hogy szemfüles fotós kollégánk képeit, amelyek e kaszinóügyhöz hasonlóan feledésbe remélt-rejtett pillanatokat örökítettek meg, nekiajándékozza Botka Lászlónak, mert azt beszélik, hogy épp egy fényképalbumot készít magának, mely segítségével könnyebben végezheti mindennapi lelkiismereti tréningeit, hogy a jövőben könnyebben elkerülhesse apróbb botlásait, mely ugyebár az ember alapvető gyarlóságából fakad. Szóval a Botka-album első fotográfiájaként ezt a nagyon hangsúlyos kaszinós darabot szeretnénk elküldeni. A második lehetne a legszögedibb szögedi, Bálint Sándor szülőházának elbontásáról készült alkotás, és mellé egy másik üres fehér lap, melyre továbbra is odaképzelheti polgármesterünk a dózer árnyékában megígért emlékházat. A harmadik a taxit szétroncsoló fa, melynek a metszését elhanyagolták, így lett a baj, és a következő pedig az eső után köpönyeg, a tört autó esete után eszeveszetten beinduló favágógépezet pusztításának megörökítése, mely a beteg fák mellett több tucat egészséges növényt is megölt. A következők lennének a bontási listára felkerült önkormányzati házak közül azok, amelyeknek bár a szépségük és patinájuk miatt a felújítás lehetne sorsuk, ám mégis a megsemmisülés ítéletét mondták ki rájuk az IKV végrehajtói. Aztán jönne a bezárt Bartók Béla Művelődési Ház. A sort a Heavytex újszegedi gyárépületének az elbontásáról készült fotó követné, ahogy villámgyorsan elhordják a köveket, mielőtt még lezárulhatna az épületek védettségéről folyó vita. Aztán itt van a fürdő sorsa, a Gomba eltakarítása, mely ugyan egy modern strandnak adta át helyét, de alig több mint egy évtized múltán örökre kikerül a szegedi polgárok kezéből. És a sort zárhatnák a sportpályák belakatolt kapuinak fotográfiái. Fotósorozat, amit a most Szegeden oly divatos „warholizált" stílusban képzelek el. A különböző színárnyalatok itt a végleg bezárt, a folyamatban lévő, bezárásra ítélt, illetve a nemsokára bajba kerülő minőséget jelölnék. Az első halmazba a Postás-, Textil-, Kinizsi- vagy éppen a Napos úti Volán-pálya tartozhatna, a másodikba a nagy viharok közt kavargó SZVSE- és az Etelka sori pálya, a harmadikba pedig a tápéi focipálya. Igen, ez utóbbira egy jachtkikötővel kapcsolatos beruházást terveznek. Nem viccelek, tudják ki most a tulajdonosa, a MAHART Tiszayacht Kft. Véletlen? Ahogy a kollégám fotóit nézegettem, egyelőre csak ennyi kép került kezembe, de ha időm engedi, ígérem, átnézem a mélyebb archívumot is, csak nehogy a polgármesterünknek beteljen az albuma...