Etka anyó tanítása: harmónia az örökkévalóságban

Rohanó, mechanikus világunkban egyre gyakrabban érezzük, elveszítettük a biztos támpontokat, képtelenek vagyunk kapaszkodókat találni, és harmóniában, boldogságban élni önmagunkkal, környezetünkkel. Reggel a tükörből kialvatlan, nyúzott arc köszön ránk, fáj a derekunk, pedig még semmit sem csináltunk, kiszáradt a szánk, rossz a közérzetünk, zúg a fülünk, zavaros a látásunk, és percekig, az első adag méregerős kávéig csak kóválygunk...

Hajlamosak vagyunk mindezt külső tényezőkre fogni. Túl sok stressz ér bennünket, kizsigerelnek a munkahelyünkön, nyomorgat a család, bosszant a pénz utáni állandó lóti-futi. Nincs időnk magunkkal foglalkozni, figyelni testünk jelzéseit, rezgéseit, pedig valahol a szívünk legmélyén érezzük, mindezért saját magunk vagyunk felelősek, mi tehetünk mindenről.

Kártyikné Benke Etkától

, alias Etka anyótól, a nevéhez fűződő nemzetközi jógaegyesület alapítójától nem a megváltást reméltük, csupán azért kerestük fel, mert kíváncsiak voltunk, neki 90 éves korában hogyan sikerült megőriznie szellemi, testi és lelki frissességét, vitalitását. Etka anyót hallgatva újra rá kellett jönnünk arra az alapigazságra, miszerint magunkat kell először megváltoztatnunk, és akkor környezetünk is változni fog. Az idős hölgy élete például szolgálhat mindannyiunknak. „Mindig is beteges gyerek voltam" - meséli Etka anyó -, „szívritmuszavarral születtem, ideggyulladást diagnosztizáltak, gerincproblémák gyötörtek, egyszóval minden nyavalya elkapott. Ez mind és még egy sor egyéb betegség felnőttkoromban is elkísért. Az orvosok azt mondták, nincs segítség, meg kell tanulnom élni a fájdalommal. Ekkor találkoztam a fürdőben egy jól mozgó, kiváló testtartású úrral, aki elmondta, fittségét a jógának köszönheti. Felkerestem az általa ajánlott jógatanárt, Kenyeres Károlyt, és elmondtam neki, hogy gyógyíthatatlan beteg vagyok. Erre azt válaszolta: 'Gyógyíthatatlan betegség csak kettő van: a lustaság és a szamárság.' Mondanom sem kell, a jóga segítségével gyönyörűen rendbejöttem. Később minden elérhető keleti gyógymódot, jógairányzatot, harcművészetet elsajátítottam, de egyik sem elégített ki teljes mértékben. Mindegyikből hiányzott valami, s ez újabb megismerések felé űzött. Nélkülük nem juthattam volna el oda, ahol jelenleg vagyok." Etka anyó szerint a jóga az ember, a természet, a kozmosz erői kapcsolatának megértése és a hozzájuk való alkalmazkodás képessége. A kozmikus erők most is éppúgy rendelkezésünkre állnak, mint évezredekkel ezelőtt. Földünk bármely részén éljünk is, mi emberek megkaptuk azt a képességet, hogy bármilyen társadalmi rendet alakítunk is ki, most is tudunk alkalmazkodni önmagunkhoz, egymáshoz és a ránk ható örök törvényekhez. Ez a velünk született állandó megújulás, továbbfejlődés képessége. Mindannyian rendelkezünk vele.

Egyetlen sejtként az anyaméhben azonnal tudtuk a létünket fenntartó friss oxigént összehúzódással és elernyedéssel felhasználni a rendelkezésünkre álló közegből. Születésünkkor a köldökzsinór elvágása után ismét visszakerültünk a kozmoszba. Felszabadult boldogsággal emeltük fejünket először hasra fekve a Nap felé, a fény felé. Rúgkapáltunk, majd ülve, előbb négy, majd két lábra állva frissen, üdén, fáradhatatlanul mozogtunk. Ha felnőttkorunkban is sikerül megőriznünk és újra alkalmaznunk a csecsemőkorban elsajátított, ősi légzési, mozgási, testtartási technikákat, akkor tulajdonképpen visszatalálunk önmagunkhoz, megingathatatlan belső békénkhez. A csecsemők minden mozdulatot kidomborodó mellkassal, laza nyaki gerinccel a lapockaközből indítanak. Rengeteget feszítenek, lazítanak, így állandóan serkentik vérkeringésüket. Ezeket a képességeket felnőtté válva elnyomtuk magunkban, ezért most újra kell tanulnunk - szól Etka anyó egyszerű tanítása. Márpedig ha nem hagyjuk lazán mozdulni a törzsben a gerincet és a gerinc körül a törzset - akár tudunk róla, akár nem -, valamennyien mozgáskorlátozók/mozgáskorlátozottak leszünk. Görnyedt hátunk, helytelen testtartásunk hatására állandóan el van nyomva agyunk, szívünk, tüdőnk munkája. Gyenge a vérkeringésünk, ezért folyamatosan fáradtságot, kimerültséget érzünk, végtagjaink hidegek, betegségből betegségbe esünk. „Az izmok váltakozó összehúzásával/elernyedésével járó gyakorlatokat bárhol, bármikor elvégezhetjük, külön időráfordítás nélkül frissen tudjuk tartani szervezetünket" - magyarázza módszerének előnyeit Etka anyó. „Ha a gondolatokat jó irányba tereljük, mindig jó társaság leszünk saját magunknak. Ha megértjük a természetet, önmagunkat és egymást, megértjük az életet is, és nem számoljuk rettegve a múló éveket. Szükséges megértenünk, hogy mi csupán kicsi részei vagyunk a végtelen erőnek. Testünk a látható anyag, amelyet ez a soha el nem múló, határtalan teremtőerő irányít. Az erő körülöttünk van, benne vagyunk, része vagyunk mi is. Nem lehet megszűntetni, minden egyes levegővétellel hozzájutunk. Idővel rájövünk, mi vagyunk e láthatatlan irányítói látható testünknek és hatalmat kapunk felette úgy, mint minden más látható anyag felett. Tőlünk függ, romboljuk vagy felépítjük, mozgékonyak vagy mozgásképtelenek, egészségesek vagy betegek leszünk. Ha hagyjuk működni bennünk a regeneráló erőket, nemcsak jól érezzük magunkat,

hanem rugalmasabbak, mozgékonyabbak leszünk, s nemcsak derűt, vidámságot sugárzunk, hanem ezért szeretetet is kapunk cserébe embertársainktól. Jelképesen ezt így is megfogalmazhatnánk: a Nap nem jön fel és nem megy le, csak mi fordulunk el tőle. Ő ezért nem sértődik meg, és másnap ugyanolyan fényesen ragyog. Tanulhatnánk a Naptól." Ilyen egyszerűnek tűnik az egész. Csak figyelnünk kell magunkat és újra felfedeznünk, megtalálnunk azt az elfeledett mozgást, testtartást, légzést, amellyel a világra jöttünk. Az örökifjú Etka anyó lakásának falait tükrök veszik körül. A tanítványok és a Mester is rendszeresen itt gyakorolnak. Közel háromórás beszélgetés után - közben Etka anyó legalább tízszer figyelmeztet helytelen, megnyomorító fej- és testtartásomra - látván kíváncsiságomat és nyitottságomat, ravaszkásan mellemnek szegezi a kérdést: „Odajössz a tükör elé?" Örömmel.

tuti