Akiknek halálos szenvedély a betegségük

Nyolcra emelkedett azoknak a drogfogyasztóknak a száma, akik kábítószer-túladagolásban haltak meg az elmúlt napokban. A tragédiákat az előzetes információk szerint egy nagyobb hatóanyagú szer piacra kerülése okozta. Több szakember úgy gondolja, hogy bár a konkrét esetek nincsenek összefüggésben az egészségügyi intézmények átalakításával, leépítésével, a drogbetegekkel foglalkozó addiktológiai szakág mégis súlyos nehézségekkel küzd. Mi a szegedi helyzetképet elemeztük.

Az Országos Addiktológiai Intézetet (OAI) idén tavasszal számolták fel a fővárosban, épp úgy, ahogy a nagy jogi viták árnyékában elvesző Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet sorsának végére is néhány hónapja került pecsét. Számos vitát kavar, hogy a széthullott szakmai műhelyek milyen hatással vannak a betegekre. Az OAI hét támaszgondozójából például csak egy maradt Kőbányán.

Szegeden szerencsére nem ilyen drámai a helyzet, de nem is megnyugtató. Működik a kettes kórházban az addiktológiai ellátás, és Újszegeden a Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum is. Az egészségügyi átalakításoknak azonban áldozatul esett tavaly augusztusban a deszki drogcentrum, ahol a várostól távol kezelték sikeresen a drogfüggőket. Utánajártunk a bezárás körülményeinek, és megkérdeztük, hogy az eltelt egy év milyen változásokat hozott.

Gazdaságtalan működés: bezárás

Először Lauer István (MSZP) önkormányzati képviselőt, a Kábítószer Egyeztető Fórum alelnökét hívtuk fel, hogy tájékozódjunk a bezárás körülményeiről. Ő mindössze annyit mondott, hogy egy közgyűlési határozat értelmében jártak el, amit Szeged városának hivatalos internetes oldalán meg tudunk nézni.

Az intézmény bezárásáról 2007 júliusában döntött a fenntartó szegedi önkormányzat, illetve a közgyűlés. A deszki rehabilitációs központ igazgatója, Zelenay Károly akkor úgy nyilatkozott, hogy az ágykihasználtság mindössze 30 százalékos volt, az éves rezsiköltség pedig 13 millió forint. Az épület felújításra szorult volna, ami szintén komoly, 15-20 milliós költségeket emésztett volna föl. Ráadásul a TB-támogatás segítségével 80 százalékos kihasználtság mellett működtethető egy intézmény veszteség nélkül. Ezért az újszegedi Fésű utcai drogcentrumban kezelik majd tovább a betegeket, mintegy tíz ágyon.

Az önkormányzat nélkül nem megy

Az ügyben mi is felkerestük Zelenay Károlyt, hogy az átszervezést követő egy év tapasztalatairól faggassuk, de ő éppen szabadságát tölti, helyette azonban készséggel állt rendelkezésünkre Mészáros Róbert, a drogcentrum munkatársa.

A becsült adatok szerint az országban körülbelül 5 ezer heroinfüggő él, a drogcentrum munkatársa szerint Szegeden néhány százan lehetnek. „A deszki intézmény bezárása után nem tudtuk ugyanazt a feltételrendszert megteremteni a kezelteknek, mint előtte" - nyilatkozta Mészáros. „A deszki modell lényege, hogy izolált környezetben próbálnak leszokni a betegek. A drogrehabilitáció mellett Újszegeden viszont működik a metadonprogram is egy másik helységben, ahol gyógyszereket használunk. A két bejárat pedig mindössze néhány méterre van egymástól. Persze az összevonásnak volt előnye is. Több irányban próbálunk nyitni a szenvedélybetegek kezelésében. A működésünk azonban még mindig kérdéses, jelenleg a túlélésért küzdünk. A drog mindig kényes és kellemetlen téma a politikusok számára. Deszk kapcsán például többször is megkerestük Ujhelyi Istvánt; ígéretet kaptunk, de nem történt semmi.

A bezárásunkkor azzal is érveltek, hogy csak földes út vezetett a drogcentrumba, amit az egészségügyi törvény nem enged meg. Viszont a betonozás, úthálózat korszerűsítése az önkormányzat feladata lett volna, de nem tette meg. Most keressük a kapcsolatokat egyesületekkel, és továbbra is bízunk abban, hogy az önkormányzat felismeri létünk fontosságát" - így Mészáros.

Amikor szert kell váltani

A Szegedi Tudományegyetem II. Kórház Addiktológiai és Krónikus Pszichiátriai Osztályának adjunktusát, Honti Juditot is felhívtuk.

Ő a budapesti halálesetek kapcsán elmondta, hogy nem kell feltétlen összefüggést keresni az országos droghelyzet és a néhány nap alatt történő magas halálozási szám között. A problémára azonban kiemelten rávilágít egy-egy ilyen tragédia, ami az orvosnő szerint általában amiatt történik, hogy erősebb hatóanyagú szert kapnak a fiatalok, vagy szennyezett az anyag. Honti Judit egy konkrét szegedi estet is említett, amit egy kezelt betege mesélt neki. Akkor kerültek drogosok hasonlóan veszélyes helyzetbe, mint most a szerencsétlenül járt társaik, mikor a dílerüket lecsukták, és egy közel harminc főnyi csoport kénytelen volt szert váltani, ami más minőségűnek bizonyult. Ilyenkor bizony előfordulnak a túladagolások.

Megelőzni a halált

A megelőzéssel kapcsolatban az adjunktus kitért arra, hogy a világon több modellt is alkalmaznak, amihez nálunk sem a jogi, sem a társadalmi feltételek nem adottak. „A prevenció természetesen a felvilágosításnál kezdődik, az egészséges életmódra neveléssel, de ha már drogfüggőkről van szó, akkor újra kell fogalmazni a megelőzés jelentését" - mondta el portálunknak Honti Judit. „Megelőzni a halált. Azokban az országokban, ahol a társadalom már felnőtt ehhez a gondolathoz, vigyáznak a szenvedélybeteg állampolgárokra is. Van olyan állam, ahol be lehet vizsgáltatni a szert. De több országban - mint például Németország, Svájc vagy Ausztrália - úgynevezett belövőszobák működnek, ahol szakképzett ápolók figyelik, hogy nem lesz-e valaki rosszul. Mi azért ettől még nagyon távol vagyunk. Magyarországon a metadonprogram működik. Itt a tűről úgy próbálják leszoktatni a heroinistákat, hogy morfintartalmú gyógyszert adnak nekik, amit szájon át kell bevennie. Az adagot csak egy-két év után kezdik el csökkenteni, mikor már biztosak benne az orvosok, hogy nem nyúl fecskendőhöz a kezelt."

Az orvosnő tapasztalatai szerint a szegedi addiktológiára nem jönnek be gyakran a drogfüggők, jelenleg sincs felvett betegük. A járóbeteg-ellátásra, illetve a újszegedi drogcentrumba inkább elmennek. Ezért nagyon fontos a Fésű utcai intézmény fejlesztése, támogatása.