Omlásveszély van Újszegeden...

Miközben a városvezetés kommunikációja szerint Szeged sohasem látott ütemben fejlődik, sokak megdöbbenésére lakóingatlanok, műemléki jelentőségű épületek, építészeti, kultúr- és ipartörténeti örökségünk páratlan darabjai esnek a munkagépek áldozatául a megyeszékhelyen. Vajon valóban ez lenne a nyugati, az európai trend? A múlt tisztelete, az épített és szellemi örökség megőrzése tényleg a haladás útjában áll?

Sorozatunk első részében Újszegedre látogattunk.

A nagy szegedi bontó hadműveletet bemutató leltárunk nyitó részében a dél-újszegedi Interspar-projekt miatt felszámolás alá került Gyimesi utcai ingatlanokhoz látogattunk ki. Az útban lévő újszegedi telkek és házak többségének tulajdonosaival sikerült ugyan megegyeznie a kivitelezőnek és a városnak, de néhányan maradni akarnak. Az ő panaszaikat, aggodalmaikat hallgattuk meg.

Van, aki még maradna

A közgyűlés még tavaly hagyta jóvá a Spar csoportnak a kendergyár egykori területén tervezett 60-70 ezer négyzetméteres bevásárló-, lakó- és irodaközpontjához szükséges úthálózat-bővítéseket. Az új városrészi központ megvalósításához ugyanis szükség van a Temesvári körút meghosszabbítására az újszegedi vasútállomástól az Alsó kikötő sorig, az új bevásárlóközpontig, valamint a leendő déli Tisza-hídig. A négysávos út építését azonban csak úgy lehetett megoldani, ha lebontanak hat ingatlant a Gyimesi utcában. A MÁV és a magyar állam is jóváhagyta az újszegedi vasútállomást is érintő töltésátvágás tervét. A vasútállomás - ami többek szerint akár műemlék jellegű is lehetne - sorsa bizonytalan,

Nagy Sándor

(SZDSZ) városfejlesztési alpolgármester szerint Makó felé kicsit előrébb rakják majd. A bontás már javában folyik a Gyimesi utcában, igaz ugyan, hogy négy családdal még mindig nem sikerült megegyeznie a városnak és a kivitelezőnek. Ők azt mondják, hogy az egekig is képesek elmenni birtokuk, portájuk védelmében. A bontási munkálatok az ottmaradottak telkeinek határánál folynak, és bizony több probléma is felmerült az utóbbi hetekben, ami elmondásuk szerint nem feltétlen a munkálatokat végző dolgos kezek, hanem inkább a torony alatt ülők hanyagságának „köszönhető". Az első panasz a műanyaghulladék megsemmisítése miatt érkezett a körzet képviselőjéhez,

Szabó Lászlóhoz

. Komoly egészség- és környezetszennyezési kérdéseket vet fel, hogy egy lakóövezetben nyáron szabad-e műanyaghulladékot égetni órákon át. Főleg, ha az épülő út -melynek okán a fekete füst gomolygott - városi tulajdon lesz majd. Ezért az önkormányzat leendő gazdaként is óvhatná polgárai egészségét.

A tisztelet és a ledöntött téglák

Egy másik panasz a város tájékozatlanságáról árulkodik.

Tandori Károlyné

telkének kerítését ugyanis csak az utolsó pillanatban sikerült megmenteni.

Tandori Károly

akadémikusnak, Kossuth- és Széchenyi-díjas szegedi matematikusnak az özvegye szerint alapvetően elvárható egy önkormányzattól, hogy ilyen esetekben tájékozódjon, kérdezze meg az érintetteket, és tartsa tiszteletben tulajdonukat és véleményüket. Esetében az történt ugyanis, hogy mikor a nagy dózer elkezdte cibálni a szomszéd telek melléképületét, amit szerencsétlen módon a kerítéséhez építettek, egy megsárgult papírral neki kellett bizonygatnia a munkásoknak, hogy még 1968-ban megvásárolta az összes téglát, és a melléképület hátulja tulajdonképpen az ő kerítése, úgyhogy hagyják békén. Tandori Károlyné szerint ő még jobban járt - anyagi kára a megdőlt fal miatt csupán 300-400 ezer forint -, mint a szemközti szomszéd: nála ki is döntötték a kerítés egy részét. Mikor kilátogattunk a bontás helyszínére, éppen két markoló dolgozott. A téglák sorba rakva várták a teherautókat. A négy még „útban lévő" családi ház sorsa bizonytalan. A lakói elszántak, maradni akarnak. Valószínű kisajátítási eljárást kezdeményez majd az önkormányzat. De ez a folyamat akár évekig is elhúzódhat, aminek a legnagyobb vesztese a város és a beruházó lenne, úgyhogy legkézenfekvőbb megoldás a valódi emberi párbeszéd kezdeményezése lehet...