Még akkor is, ha közhelyízűnek tűnik, elkerülhetetlen, hogy az első alföldi borásztól, aki az év bortermelője címet elnyerte, ne kérdezzünk a kezdetekről, a jelenbe hajló gidres-gödrös útról. „A
az 1700-as években települt Soltvadkert környékére, őseim telepítették újra a szőlőt, s kezdték el a művelését ismét e területen” – vezet minket vissza a történelembe a neves borász. „A családunkban az a tradíció, hogy a gyermekek szabadon választják meg életpályájukat. Senki sem erőlteti az örökösökre a borászkodást; zárójelben jegyzem meg, hogy ezt nem is lehet. Viszont már gyerekkorban eldől, hogy valaki beleszeret a szakmába, vagy nem. De a szőlőre tett eskü tényleg élethosszig tart.”
Frittmann János
családjában is így történt, hiszen fia eredetileg közgazdaságot tanult, aztán bejelentette, hogy követi apját, épp most sajátítja el a szakmát az egyik mezőgazdasági főiskolán. Az egyetemista lánya pedig minden évben úgy alakítja a vizsgáit, hogy a lehető legtöbb borfesztiválon ott lehessen. A szegedi fesztiválon is anyukájával ketten szabadították ki a soltvadkerti nedűt a szomjas borisszáknak.
Alföldi gyöngyök az indákon
„A mi szakmánk képviselői nagyjából negyven alkalommal készítik el termékeiket. Ennyi évet dolgozik ugyanis egy borász, ha a húszas, harmincas évei körül már önállóvá tudott válni. És egy évben ugyebár csak egy szüret van” – szövi tovább mondatait a borászat csodáiról Frittmann János. „Az Alföld presztízsében a 90-es évek borhamisításai sokat rontottak. Persze nem a szakma előtt, hiszen borversenyeken továbbra is vittek el címeket a Duna Borrégió alkotásai. A közvéleményt kellett újra visszahódítani. Az Év borásza elismerés számomra azért is fontos, mert a mi vidékünk hírneve is újra a helyére kerülhet az emberek tudatában.” Frittmann János – aki többször megjegyezte, hogy a családi céget a testvérével,
Istvánnal
közösen vezetik – 1982-ben kezdett foglalkozni a borászattal, és több szálon is kötődik Szegedhez. Egyrészt katonaként itt szolgált, másrészt pedig az első borszaküzletét – ami a Kossuth Lajos sugárút végén található – is itt nyitotta. De szintén sokat köszönhet a szegedi borfesztiváloknak, hiszen elmondása szerint a rendezvény komolyan hozzájárult ahhoz, hogy elnyerhette az Év borásza címet, amire az előző években már ötször jelölték. De Szegeden alakult meg 2006-ban a
is.
A borász, aki megtart
A soltvadkerti alkimista a borról kezdett mesélni, ami egyedi, személyes dolog, mint maga az ember. És ezt azért is fontos megjegyezni, mert a mai globalizált világgal teljesen szemben áll ez az attitűd. Gyöngyszemek a nagy óceánban; szín-, illat- és ízkristályok. A szakember szerint az Alföld talajgazdagsága és a magas napsütéses órák száma miatt lehet e területen mind a három kategóriában is csúcsbort készíteni. Erre egy borvidék sem képes az országban. A vörös, a rozé vagy a fehér a húzótermék. A Frittmann testvérek borászata azonban mind a három színben csodálhatta már a dobogó legfelső fokát. Sőt, a két legrangosabb világversenyről is sikerült éremmel hazatérnie egy rozé- és egy vörösbornak. Franciaországban a rozévilágversenyen lett ezüstérmes a kékfrankos, míg Brüsszelben a vörösborok döntőjében produkálta ugyan ezt a cabernet sauvignon. „Nekem egy szőlőben eltöltött félóra felér egy meditációval. A természet tökéletesen megalkotta ezt a csodás gyümölcsöt. A borász ehhez nem tesz hozzá, csak elvesz belőle. Minél többet sikerül a szőlőből megtartania, annál tökéletesebb a bor; közelebb van Istenhez…” – mondta a zárszót Frittmann János, majd kinyitotta az első palack ezerjót.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.