Migrációs válság: Miként változott meg a déli határ?

2015 nyarán Magyarország a migrációs válság epicentrumává vált. A déli határon kibontakozó események egykori szemtanúja, Révész Zsolt, a Hír TV volt vidéki tudósítója most megdöbbentő részleteket árul el a Mandinernek  kritikus időszakról, a kezdeti békés helyzettől a röszkei összecsapásig .

A békés kezdetektől a tömeges érkezésig

2015 tavaszán a magyar-szerb határszakaszon még szórványosan jelentek meg migránsok, főként afrikai országokból. Ők együttműködőek voltak a hatóságokkal. Júniusra azonban a helyzet megváltozott: a kisebb csoportokat 30-40 fős, gyakran kisgyermekes, főként közel-keleti családok váltották fel, akik kezdetben barátságosak voltak a sajtóval. A tudósító kollégáival vizet és takarókat osztott szét a rászorulók között, és értesítette a rendőröket az új csoportokról.

Júliustól drámai fordulat következett be: naponta már 1000–1500 ember lépett be az országba, ami szükségessé tette a határkerítés építését. A meglévő drótakadályok, mint a GYODA, hatástalannak bizonyultak, mivel a migránsok könnyedén átvágták vagy átbújtak rajtuk.

Külső befolyás és a feszültség eszkalációja

Rendőri kísérettel végzett terepszemlék során furcsa jelekre bukkantak, amelyek külső szervezésre utaltak: több dokumentumon ugyanaz a születési dátum vagy név szerepelt. Július végétől megjelentek az úgynevezett „hangadók”, akik agresszívebben léptek fel a hatóságokkal szemben. Sokan szírnek vallották magukat, függetlenül valódi nemzetiségüktől.

Augusztusra a helyzet tarthatatlanná vált: napi 4-5 ezer ember érkezett a szerb oldalról, gyakran szervezetten, buszokkal szállítva. A befogadó központokban folyamatosan történtek rendbontások, a sajtómunkásokat pedig egyre gyakrabban érte atrocitás: kiabáltak rájuk, fenyegették, sőt kövekkel és palackokkal dobálták meg őket. Egy ilyen incidens során, amikor a táborban sátrak égtek, a riporter élő adásban volt kénytelen hátrálni a közeledő káosz elől.

A röszkei összecsapás és a drámai változások

Szeptemberre a napi érkezők száma elérte a 8–10 ezret. Révész Zsolt megfigyelte, hogy a nap folyamán változott az érkezők összetétele: délelőtt jól szituált családok, délben szegényebb, idősebbek, estére pedig fiatal, jó fizikumú férfiak érkeztek, akik gyakran eltakarták arcukat. A regisztrációt sokan megtagadták, tömegesen rontottak a rendőrökre. Különösen megrázó volt, hogy a migránsok kisgyermekeket használtak pajzsként, hogy előrébb jussanak, és a röszkei csata napján gyerekeket is átdobáltak a magyar oldalra.

A 2015. szeptember 15-i röszkei összecsapás volt a válság csúcspontja. Mintegy 1000–1200 feldühödött migráns gyűlt össze a szerb oldalon, kövekkel, vascsövekkel, cserépdarabokkal és felgyújtott gumiabroncsokkal dobálva a rendőröket és a TEK egységeit. A hatóságok vízágyút és könnygázt vetettek be. Révész Zsolt a magyar rendőrsorfal mögül, mintegy 50 méterre forgatott, de még ott sem érezte magát teljes biztonságban.

Csend a vihar után, de a jelenség nem szűnt meg

Az összecsapás utáni napokban szinte nyomasztó csend honolt a határon. A migránsok új útvonalakat kerestek Horvátország és Románia felé. Bár a jogszabályok akkor még nem tették lehetővé a visszatoloncolást, és a regisztráltak továbbhaladhattak Nyugat-Európa felé, a magyar rendőrség megerősített járőrszolgálattal és a határkerítés második vonalának felépítésével drasztikusan csökkentette az illegális határátlépések számát.

Révész Zsolt tapasztalatai szerint bár 2015 óta nem volt hasonló mértékű nyomás a déli határon, a szervezett utaztatás továbbra is jelen van, és napi 100–150 fő továbbra is próbálkozik illegális belépéssel, csendesebben és rejtőzködve. A 2015-ös események így maradandó tanulságokkal szolgálnak a migrációs folyamatok kezelésében.

A Teljes cikk itt olvasható.