"Aki azt mondja, nem fél, az hazudik."
Mit érez a határvadász, amikor fegyverek ropognak körülötte szolgálatteljesítés közben? Hogyan hat az egekbe szökő adrenalinszint a munkavégzésre? Kialakul egyfajta csapatszellem a határvadászok között? Mit szól mindehhez a család? Borbély Sándort a Röszke melletti egykori tranzitzónában látogattuk meg néhány nappal karácsony előtt. A határvadász tizedes a legveszélyesebb szolgálati élményéről is mesélt a Magyar Nemzetnek.
Mindenkiben van egy egészséges félelem. Aki azt mondja, nem fél, az hazudik. Esetenként ez az egészséges félelem az, ami megmenti az ember testi épségét a terepen. Egy-egy akcióban az adrenalin is az egekbe emelkedik, ezt én kifejezetten élvezem
- meséli a Magyar Nemzetnek Borbély Sándor határvadász tizedes, akit a Röszke melletti egykori tranzitzónában látogattak meg néhány nappal karácsony előtt.
Bár az adventi időszakra jelentősen csökkent az illegális határátlépési kísérletek száma, az elmúlt hónapokban soha nem tapasztalt nyomásnak voltak kitéve a határvadászok. Egyetlen éjszaka alatt akár 700-800 migráns is megpróbált illegálisan átjutni a kerítésen, az embercsempészek pedig a fegyverhasználattól sem riadtak vissza.
Borbély Sándor az elmúlt hónapokból az egyik legveszélyesebb élményének a Kékfény stábja által is megörökített akciót nevezte meg: az illegális határátlépéssel próbálkozó migránsok először kövekkel és sárral dobálták meg őket. Az embercsempészek lézerrel felszerelt csúzlival, üveggolyóval lőttek rájuk, közben a szerb oldalon fegyverropogás hallatszott.
Természetesen kapunk utasításokat a szolgálatot irányító parancsnoktól, de a határvadász van ott egy adott helyzetnél, ő tudja felmérni a lehetséges megoldási lehetőségeket, és ő tud megfelelően reagálni az adott helyzetre.
A stábra és a határt védő személyzetre az említett akció során folyamatosan lőttek, így elhagyták a helyszínt, majd kamerákon keresztül követték a migránsok helyzetét. Később drónok és egyéb eszközök segítségével kapták el őket a határvadászok mélységi felderítőcsoportjai, s azonnal visszakísérték őket az államhatár szerb oldalára.
Megtörtént, hogy egy este alatt négyszer fogtam el ugyanazt a személyt. Az, hogy hányszor fogjuk meg őket, függ attól, hogy melyik szakaszon próbálkoznak. Egy adott szektornál dolgozunk. Lehet, hogy később ezek az illegális határátlépők már máshol próbálnak szerencsét.
Folyamatosan taktikai harc folyik a határvadászok és az embercsempészek között. — Nem a bevándorló a leleményes, hanem a csempész. Ők képzett emberek. Sok mindent látunk a terepen. Tudjuk, kik ők, emellett van felderítésünk, akiktől az információkat kapjuk. Ez egy komoly taktikai játék.
A határvadászok egyébként három egymást követő napon, 16 órás műszakban teljesítenek szolgálatot.
A szálláson már az elmúlt hetekben is érezni lehetett a karácsonyi hangulatot. Rendszeresen szóba kerülnek a karácsonyi, újévi tervek, a család. Az eszközkiadót is feldíszítették. – A terepen, munkateljesítés közben ez a hangulat tovaszáll. Ott már a feladatra koncentrálunk, de természetesen az ünnepek közeledését mi is érezzük.
Keménynek tűnünk, de azért mi is emberek vagyunk.
A fejlődési és az előrelépési lehetőség motiváló tényező, és fontos ahhoz, hogy az ember teljes odaadással tudja csinálni a munkáját – mondja. Hozzáteszi: a későbbiekben azt sem tartja kizártnak, hogy hivatásos rendőri pályára lép. – Ezt a munkát csakis hivatástudattal lehet végezni. A hazámat szolgálom. Ezt buliból, félvállról nem lehet csinálni – zárja gondolatait Borbély Sándor.
A teljes interjú itt található.
Borítókép: Kurucz Árpád
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.