Összetartozunk

A magyar történelemben sorsfordító trianoni békediktátum hatásait nehéz pontosan szavakba önteni. A magyarság azóta teljesen megváltozott helyzetét jól jellemzi egy eddig még nem publikált adat: 

E döbbenetes méretű sorsforduló történetét már sokan próbálták megírni, születtek tényszerű megközelítések éppúgy, mint önmarcangoló és végkövetkeztetéseikben is haza- és nemzetáruló művek is.

Világháború kellett az évezredes területi egység szétzúzásához

A magyar történettudományban napjainkra immáron utólag elfogadott és elismert, hogy a történeti Magyarország feldarabolását nem belső tényezők okozták, hanem a vesztes háború katonai összeomlása és külpolitikai katasztrófája. Úgymond magától, „belülről” a történelmi Magyarország soha nem bomlott volna fel, soha nem esett volna szét.

Ha elfogadjuk a román történész Lucian Boia találó helyzetértékelését, hogy Romániának az első világháború végkimenetelével hihetetlen szerencséje volt, ugyanez a magyar olvasatban irtózatos balszerencsét jelent.

Trianon nélkül más lenne a térség arculata

A katonaköltő Zrínyi Miklós jelmondata alapján pusztán: sors bona, nihil aliud – jó szerencse semmi más? A nemzetközi tér ennél jóval összetettebb: természetesen kellett a szerb, román elitek egyes cseh körök szívós és kitartó munkája, de mindez egy számukra kedvező nemzetközi helyzet létrejötte nélkül mit sem ért volna. „A békeszerződés nem tökéletes, hajlandó vagyok elismerni. De a háború! Az talán tökéletes volt? Négy év kellett hozzá és mit tudom én hány nemzet, hogy Németországot legyőzzük. Az egész földkerekségen szövetségeseket kellett keresni, sőt négereket is be kellett sorozni.” Ekként avat be bennünket a világháborús győzelem boszorkánykonyhájába Clemenceau francia elnök.

Azaz történelmileg is az utolsó olyan pillanatban következet be a trianoni katasztrófa, melynek elmaradása esetén pár évtized alatt a török hódítás előtti etnikai dominanciánk is helyreállt volna a Kárpát-hazában.

Fontos kapocs a nemzeti összetartozás napja

Nem így történt. Az évfordulót 2010 óta, az egyetlen lehetséges reális és pozitív szemléletű megközelítésként a nemzeti összetartozás napjaként definiálta a magyar kormányzat és a magyar országgyűlés. Ez utóbbi a 302 igen mellett 55 nem szavazattal. Azóta töretlenül folyik az ön- és újjászervezés: iskolák, műemlékek és emlékhelyek tömege újult meg, vagy épp menekült meg a pusztulástól, magyar házak, új oktatási és kulturális intézmények tömege jött létre csángóföldtől Pozsonyig. Ott ahol magyar óvodák épülnek bizakodva tekinthetünk a jövőbe.