Ilyen volt a Márton-nap Petőfitelepen (Galéria)

Idén harmadik alkalommal rendezte meg hagyományos Márton napi lámpás felvonulását a Petőfi-telepi Művelődési Ház. Koncertekkel és mindeközben kézműves játszóház keretében elkészíthető lámpásokkal várta a felvonulásra vágyó kicsiket és nagyokat egyaránt.

Délután a Cserregő bábtársulat az Üssed, üssed botocskám című meseelőadásával nyitották a rendezvényt, majd a Habakuk zenekar interaktív koncertjén táncolhattak és énekelhettek a színpad előtt a gyerekek. Eközben kézműves játszóház keretén belül papír libákat színezhettek és libás lámpásokat készíthettek a felvonulásra.

Lehetőség nyílt családi fotó készítésére is a helyszínen, amelyet egy kisebb adományért készítettek el, az összegyűlt összeget a Petőfitelepi 1. számú óvodának fogják adományozni.

A felvonulás végeztével vissza tértek a Művelődési Ház udvarára, ahol meleg teával, forralt borral és libazsíros kenyérrel várták a felvonuláson való résztvevőket.

De miről is szól a Márton-nap?

A Márton napról sokaknak a libák jutnak az eszébe. De miért épp a liba, ha egyszer Szent Márton keresztény pap volt, azokban az időkben, mikor még római fennhatóság alá tartozott Pannónia területén lévő Savaria, a mai Szombathely.

A liba szimbólum megjelenése az ősi római birodalomig nyúlik vissza. A rómaiak hite szerint Mars isten földi alakja volt a liba, ezen hitükben az is megerősítette őket, hogy egy éjszakai gall támadást a libák hangos gágogásának köszönhetően tudták visszaverni. Mars isten tiszteletére libákat áldoztak fel. E napot tartották a természet őszből – télbe fordulásának idejét is. Első alkalommal kóstolták meg a friss bortermést is.

Szent Márton 316-ban, vagy 317-ben született, jómódú család első gyermekeként. Kötelességtudóan a római hadsereg katonájaként teljesített szolgálatot. A legenda szerint egy hadjáratra menetelve éjszaka megosztotta meleg köpenyét egy koldussal. Álmában a koldus képében jelent a keresztények Istene. Szent Márton áttért a keresztény hitre és évekig misszionáriusként járta a vidéket és segített a szegényeknek, már életében legendák keringtek jó tetteiről. Az egyház püspökké kívánta avatni, ám Márton szerénysége ellenkezett: a küldöttek érkezését hírül véve egy közeli tanyán keresett menedéket a libák óljában, ám a hangos libák felkeltették a küldöttek figyelmét és mégis elkísérték a ceremóniára. Szent Márton 371-398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat, püspöki hivatalt betöltve.

Egy 1171-ből származó írásos emlékünk szerint ezen a napon zárták le a paraszti évet és a cselédek ekkor kapták meg éves bérüket. A jussuk mellé egy felhizlalt libát is kaptak.
A hagyomány indítóoka viszont valószínűleg sokkal gyakorlatiasabb: A zöldtakarmány novemberben kifogy a szemestakarmányt pedig a lábasjószágok átteleltetéséhez hasznosították a gazdák. A szárnyasoknak tehát a szezon lejárt, levágásukkal pillanatnyi bőség keletkezett, amit ilyenkor szeretünk hirtelen ünnepléssel segíteni feldolgozni. Lásd szüreti mulatságok, disznótor, … 

MÁRTON-NAP HAGYOMÁNYA

Szent Márton napján (november 11-én) országszerte hatalmas lakomákat rendeznek, hiszen a hiedelem szerint, akkor egész esztendőben bőven ehetnek és ihatnak. Napjainkban is sok helyen rendeznek táncos mulatságokat ezen a napon, ahol az asztalra a hagyományos libafogás és az újbor kerül.

Ehhez a naphoz különböző hagyományok kötődnek: 

• Nagy eszem-iszomot rendeznek ilyenkor: asztalra újbor kerül, s fenékig ürítgetik a poharakat, hogy a következő esztendőre is jó termés legyen.
• A bornak Szent Márton a bírája, ahogy tartja a mondás. Ezt lehet úgy is értelmezni, hogy ilyenkor már iható a bor, vagy másik értelmezés szerint az őszi időjárástól függ, hogy milyen lesz az idei bor.

Az időjárással kapcsolatos hiedelmek:

• A népi hagyomány úgy tartja, ha Szent Márton „fehér lovon érkezik”, azaz Márton napján esik a hó, akkor enyhe tél lesz, amennyiben „barna lovon nyargalász”, vagyis nem esik hó, akkor kemény, havas télre számíthatunk.
• Gyakran a Márton-napi liba húsából is következtettek az időjárásra. A népi kalendárium szerint hogyha a liba csontja barna és rövid volt, akkor sáros télre, ha viszont hosszú és fehér, akkor havas télre lehetett számítani.