Felújítsák, vagy inkább felrobbantsák? – az SZTE Zeneművészeti Kar hallgatói és oktatói is szeretnének megújuló épületet + FOTÓK

A hallgatók az előbbi cél érdekében aláírásgyűjtésbe kezdtek, eddig több mint ezer fő állt ki az oktatókkal együtt 300 fős kar épületének felújítása mellett. A kar dékánja, oktatói és diákjai is egyetértenek abban, hogy lépni kell, mert az ingatlan nem felel meg a XXI. század oktatási követelményeinek.

„Ha egy külföldi vendég érkezik, meg sem merjük neki mutatni az udvart, rögtön a koncertterembe kísérjük fel” –

Czifra Dániel

, az SZTE Zeneművészeti Kar Hallgatói Önkormányzatának elnöke kalauzolt bennünket a Petőfi Sándor sugárút és a Tisza Lajos körút sarkán található egyetemi épületben. A nyílászárók elavultak, a fakeretek többsége elöregedett, az üvegek gyártásának idején a hő- és hangszigetelés kifejezés még az idegen szavak szótárából is hiányozhatott. Több ablakon repedés, törés nyomait tapasztaljuk, az egyik faajtóból hiányzott egy fél méter hosszú darab középen, amelyen ki lehet tekinteni a nem túl bizalomgerjesztően kinéző udvar felé. A falak néhol vizesednek, sőt egyes oktatók elmondása szerint penészednek is, az egyik szép kovácsoltvas korlátelem is elvált a korlát többi részétől. Az alagsorban egy ideig próbálhattak a hallgatók, de pár éve lezárták, most csak törmeléket és néhány hiányos lábú széket pillantunk meg. A fűtési rendszer különböző, néhol radiátor, máshol parapetes konvektor biztosítja a meleget. Teremhiánnyal is küszködik a kar, szinte minden szakon hatan-heten, vagy akár többen is osztoznak egy helyiségen. „A hegedülni tanulók negyven-ötvenen vannak, négy-öt terem jut nekik, de az ő esetükben az intonáció miatt egyedül kell gyakorolni” – magyarázta a HÖK elnöke, s közben benyitottunk a klarinétosokhoz. Egy 15-20 négyzetméteres szoba jut nyolc hallgatóra. A karra 250-en járnak, ehhez jön az 50 fős oktatói gárda, s az SZTE Vántus István Gyakorló Zeneművészeti Szakközépiskola mintegy hatvan diákja.

A kar hallgatói –

– március 2-án aláírásba kezdtek az épület felújítása mellett. Egyszerre indítottak

online petíciót

és papíralapú aláírásgyűjtést, hat nappal később már több mint ezer szignó áll ki az épület felújítása mellett. „A 290 kézzel írott aláírásból 200 az első nap gyűlt össze, sok hallgató és oktató is támogatta kezdeményezésünket, beleértve a dékán urat is” – mondta Czifra Dániel. Az ország többi zeneművészeti karának hallgatói önkormányzata kiállt a szegedi képzőhely mellett, mintegy harminc fő külföldről fejezte ki egyetértését. „Nem is arról kéne beszélni, hogy mi a probléma, hanem inkább azt kéne felsorolni, hogy mi nem az. Ez esetben azonban nagyon rövid lenne a nyilatkozatom” – mondta

Gyivicsán György

főiskolai docens. Ezt követően mégis belevágott a felsorolásba a saját tantermét jellemezve a világszinten is ismert harsonaművész: „az ablakon két-háromujjnyi rés van, a falakat nyáron meszelték, mégis két és fél méter magasságig penészes, a szekrényeket a hallgatókkal vásároltuk, nem is egyszer találkoztam patkánnyal”. Ezeket az állapotokat azért is tartja szomorúnak, mert nem egy világhírű művész is kikerült e falak közül, akik ma Németországban, az Egyesült Államokban élnek, a tanszakkal készített lemezt hallgatják Hawaii-tól Venezueláig a zenekedvelők. „Méltatlannak érzem, hogy ilyen körülményekből kiindulva jutunk el a felsorolt helyekre. Vajon mire lennénk képesek, ha ennél jobb lehetőségeink lennének? S mit mondjak az itt tanuló külföldi hallgatóknak?” – kérdezte.

„Három éve küzdök magam is hasonló célokért, mint a diákok, már előtte is elcsodálkoztam frissen kinevezett tanárként, hogy miként lehet ilyen körülmények között minőségi munkát végezni” –

Tóth Péter

, az SZTE Zeneművészeti Kar dékánja is aláírásával biztosította a hallgatókat arról, hogy egyetért a céljaikkal. Többek között az egyetem rektorát és Szeged polgármesterét is megkereste korábban a kar vezetője, „mindenki nagyon támogatta az ügyet”, de pénzt senki nem tudott biztosítani: „azt gondolom, hogy elmentem a falig, amit egy dékán megtehet, azt megcselekedtem”. Az egyetem segítségével elkészült egy megvalósítási terv, kétmilliárd forintból újulna meg az épület, ha találnak rá forrást, de ha a város, vagy az egyetem más üres, vagy részben üres ingatlanjaiba költöznének, akkor is legalább másfél milliárd forintba kerülne a felújítás. A beruházás befejezését követően 1500-2000 négyzetméter helyett 6000 négyzetméter hasznos tér lenne az energiatakarékos, korszerű világítással rendelkező épületben. Az alagsorban egy hangversenytermet, két kamaratermet és egy kiszolgáló helyiséget alakítanának ki, a mostani első emelet felett pedig két szinten gyakorlótermek lennének. Az összeg azért ilyen magas, mert nagyon sok hangszigetelt, s emiatt légkondicionált teremre van szükségük. Szeretnének egy 420 fő befogadására alkalmas hangversenytermet, itt a város is tarthatna koncerteket, s az egyetem is rendelkezne egy újabb nagyelőadóval egy könnyen megközelíthető, belvárosi helyen. Azonban ha más trendeket hozna a jövő, akkor a jelenlegitől eltérő oktatásra is alkalmassá válna az ingatlan. A komoly változtatások ellenére a műemlék jellegű épület frontfalai megmaradnának, megőrizve a múlt értékeit. „Nincs más alternatíva, ez egy 130 éves épület, jövőre lesz a századik évfordulója a zeneművészeti kar ideköltözésének. A jelenlegi állapotában nem alkalmas a XXI. századi oktatás követelményeinek teljesítésére, de ha

Varga László

építész tervei megvalósulnának, az a következő száz évre biztosítaná a szükséges körülményeket” – válaszolta, mikor arról kérdeztük, hogy mi lenne az a minimális fejlesztés, amivel megelégednének. „Vagy fel kell robbantani, besózni a területet, s helyére egy plázát építeni, s kimondani: nincs szükség Szegeden a zeneművészeti oktatásra” – a dékán azonban inkább egy olyan városban szeretne élni, amely számára fontos a kultúra. A felújítás melletti aláírásokat március 28-ig gyűjtik a hallgatók, hétfőtől szombatig az intézmény portáján lehet kifejezni szignóval, ha egyetértenek a hallgatók által megfogalmazott célokkal.