„Trágya, minek nevezzelek?” – biogáz és hulladéktörvény + FOTÓK

Magyarországon összesen csupán negyven biogázüzem működik, ezek közül az egyik legújabb és legmodernebb technológiát képviselő a szegedi. A hazai szakemberek keveslik a számot, a Lajtán túl jóval egyszerűbben lehet ilyen üzemeket létesíteni.

A biogáz abban tűnik ki a többi megújuló energiaforrás közül, hogy egyesíteni képes a hulladékkezelést a megújuló energiatermeléssel. Jól „muzsikálnak” a biogázüzemek, a szegedi például túl is teljesíti azt a gázhozamot, illetve villamosenergia-termelést, amit a technológia szállítója eredetileg vállalt – mondta el portálunknak

Kovács Kornél

, az SZTE Biotechnológiai Tanszék professzora, a Magyar Biogáz Egyesület elnöke a biogáz ipari fejlődéséről tartott szakmai megbeszélésen, melynek apropója az SZTE magyar-szerb határon átnyúló, IPA-projekt keretében megvalósuló együttműködése az Újvidéki Egyetem Technikai Fakultásával, valamint az új magyar Hulladéktörvény volt.

Biotechnológiai szerviz

A szegedi biogázüzemet a Zöldforrás Energia Kft. üzemelteti, melynek fő tulajdonosa az EDF-Démász, amely Biotechnológiai Tanszék szakembereit bízta meg a biotechnológiai szerviz elvégzésével. Időről időre bevizsgálják az üzem mintáit, a stabil működésnek ez fontos feltétele, a szakemberek ugyanis meg tudják mondani, mire kell odafigyelni, milyen veszély leselkedik a rendszerre – magyarázta a professzor, hozzátéve, hogy Németországban és Ausztriában bevált gyakorlat, hogy egyetemi vagy más laboratóriumok szolgáltatnak adatokat a biogázüzemekről. A szegedi szakemberek a szerbiai egyetem munkatársait is bevezetik a biogázkutatás-fejlesztés területére, déli szomszédunknál ugyanis ez a terület jelenleg még gyerekcipőben jár.

Ha drágul a fosszilis…

Az üzem sertéshígtrágyát, silókukorica-, illetvett silózott cukorcirok alapanyagokat hasznosít. A feldolgozás, erjesztés (fermentáció) után visszamaradó úgynevezett fermentációs maradékot a felhasznált növények földjére juttatják vissza. Az üzem körülbelül 3500 háztartás villamosenergia-ellátását biztosítja. Ettől persze nem lesz olcsóbb az energia, hiszen az áramot betáplálják a hálózatba, és így nem lehet megkülönböztetni, melyik a zöld- és melyik a hagyományos áram. Ugyanakkor az is jó hír, hogy nem drágább, hiszen ahhoz, hogy gazdaságosan tudjon működni az üzem, jelenleg még minden országban állami támogatást kell kapnia. Kovács Kornél hozzátette, ez csak ideiglenes állapot, hiszen ahogyan a fosszilis energiahordozók, a gáz- és az olaj ára egyre feljebb megy, a biogáztechnológia egyre elterjedtebbé válhat. Azon bölcs országok, amelyek hosszútávra előre gondolkodnak, már most kiépítik ezeket a kapacitásokat – véli a professzor.

„Minek nevezzelek…?”

Az új Hulladéktörvény – bár korábbi verzióhoz képest javuló tendenciát mutat – még mindig sok bizonytalanságot és értelmezési nehézséget tartalmaz – tudtuk meg Kovács Kornéltól, ezért hívtak meg gyakorlati szakembereket a főhatóságtól, illetve a környezetvédelmi felügyelőségtől egyaránt. A biogáziparban az egyik legnagyobb probléma, hogy az a trágya, amit a legtöbb üzem felhasznál, minek minősül. Ellentmondó rendelkezések vannak, az egyik szerint mezőgazdasági melléktermék, másik szerint hulladék – a kategorizálásának függvénye, hogy milyen engedélyeket kell beszerezni hozzá. Hasonlóképpen nem mindegy, hogy a fermentált anyagot, a fermentációs maradékot fermentlének vagy trágyának nevezik. Problémát okoz ugyanis, hogy a hatóság a fermentlé kihelyezését nem engedélyezi, a hígtrágyát viszont igen. Holott a fermentációs maradék egy sor káros anyagot – ami a trágyában még benne van – már nem tartalmaz, mert az üzemi feldolgozás során a baktériumok elfogyasztják ezeket – érvelt Kovács Kornél.