Gazdaság

Egészséges pékáru, sütemény és étolaj a szegedi gabonakutatóból + FOTÓK

Egészséges pékáru, sütemény és étolaj a szegedi gabonakutatóból + FOTÓK

2012. március 6., kedd
Egészséges pékáru, sütemény és étolaj a szegedi gabonakutatóból + FOTÓK

Bölcs öregeink azt mondták, a gabonát bőrben kell eladni. A szegedi gabonakutató szakemberei is ez irányban haladtak, amikor rájöttek, hogy a gabonanemesítésen túl az általuk előállított termékeket feldolgozott formában is érdemes piacra vinni. Így kezdtek saját alapanyagból a cukorbetegek és gluténérzékenyek számára is fogyasztható kenyeret, édes és sós péksüteményt sütni, valamint napraforgóból és olajlenből hidegen sajtolt étolajat előállítani.

Fazekas Sándor

vidékfejlesztési miniszter a minapi gabonakutatóban tett látogatása alkalmából az intézet szakemberei bemutatták a vendégeknek az árpából, zabból, tritikáléból, kölesből, rozsból, hajdinából, cirokőrleményből, feketezabból, rizslisztből, kukoricalisztből készült finomabbnál finomabb falatokat, amelyek ránézésre semmiben nem különböztek egy hagyományos cukrászdai kínálattól, csak ezek a sütik egészségesebbek, ugyanis jóval kevesebb cukrot tartalmaznak, és szinte semennyi adalékanyag, színezék, ízfokozó nincs bennük, annál több természetes anyag.

Az alapanyagok felhasználása rendkívül sokrétű

Ács Péterné

, a gabonakutató tudományos munkatársa, a liszttechnológiai labor vezetője elmondta, jó éve foglalkoznak a tritikálé sütőipari termékekben történő felhasználásával. Három olyan tritikálé fajtát nemesítettek, amely sütőipari vagy más élelmiszer-ipari felhasználásra is jó alapanyag lehetne. Az eddigi laboratóriumi és ipari kísérletek alapján kiderült, hogy nagyon jó összetétellel rendelkeznek ezek a fajták, megfelelő technológiák alkalmazásával pedig kiváló sütőipari tulajdonságokkal bírnak. A gabonakutató laborja a minősítéssel, a felhasználási lehetőségekkel, ajánlással kapcsolatban nagyon jól áll, ehhez rendelkeznek műszerekkel, partnerük pedig a segítségükre lehet abban, hogy az ipari technológiát hozzáfejlesszék. Hogy mikor lesz piacosított termék ebből a kísérletből, azt nem tudni. Ahhoz pénzre lenne szükség, hogy véglegesítsék a technológiát, a keverési arányokat, illetve kialakítsanak olyan lehetőségeket, amelyekkel az előállított lisztkeverékek aztán pékipari termékként a sütödék felé kiszolgálásra kerülhetnek. A szakember megerősítette, hogy az alapanyagok felhasználása rendkívül sokrétű: lehet sütőipari, tésztaipari, kekszipari és otthoni, háztartási felhasználású is. „A termékek tömeges elterjedése, a kenyérben történő mindennapi használata az iparhoz köthető. Tehát ipari technológiákról nem mondhatunk le, ipari partnereket mindenképpen keresünk” – erősítette meg Ács Péterné. A termékfejlesztés jelenleg ott áll, hogy ebben a hónapban nyújtottak be egy nagyobb pályázatot, hogy a hiányzó pénzforrásokat megteremtsék a program véghezviteléhez.

Életre való, piacképes vállalkozások

A szakember szerint úgy lenne legcélszerűbb hozzálátni a termeléshez, hogy a kutató fajtáinak felhasználásával, a kutatói know-how továbbadásával és megfelelő szakembercsoportok bevonásával kiépíteni egy franchise-rendszert. Életre való és piacképes vállalkozásnak ígérkezik a beruházás. Áy Zoltán kutatófejlesztő mérnökként dolgozik a gabonakutató ipari növények főosztályán. Tőle megtudtuk, hogy a hidegen sajtolt prémium minőségű étolajok gyártása kétéves fejlesztési múltra tekint vissza. A növényi olajok minőségét elsősorban a növényfajta határozza meg. Növénynemesítéssel viszonylag tág határok között változtatható, milyen minőségű lesz az adott étolaj, amely nagymértékben függ a benne lévő zsírsavak összetételétől és az E-vitamin tartalomtól. Többnyire olyan olajok kaphatók a boltokban, amelyek extrahálással, azaz nagyipari módszerekkel, kémiai oldószeres kezeléssel készülnek. A technológiából kifolyólag az E-vitamint ezekben szintetikusan pótolják a gyártási folyamat végén. Másrészt olyan fajtákat dolgoznak fel, amiket mi hagyományosnak nevezünk. A magyar mezőgazdaság most még zömmel ilyen hagyományos napraforgóhibrideket termel. Ezekben a zsírsavak közül az olajsav aránya nagyon alacsony, csak 20-25 százalékos. Az ellenpélda az olíva szokott lenni, amelyben az olajsav 80 százalékban van jelen. „ Mi azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy haladjuk meg az olívaminőséget” – újságolja a kutató. Ez sikerült is, most már olyan napraforgó-hibridjük van, amelynek az olajsavtartalma 85-90 százalékos. Ez azért fontos, mert az olajsavnak nagyon sok egészségmegőrző hatása ismert. A nálunk népbetegségnek számító szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére például kiváló.

A hazai olaj jobb, mint az olíva

A másik kísérlet az olajlen nemesítéshez kapcsolódik. Itt az omega-3 zsírsav-tartalom a kiemelkedő. Ezzel a projekttel az olívaolajat és a tengerihal-olajat igyekeznek helyettesíteni olyan termékekkel, amelyek Magyarországon olcsón előállíthatók, és a hazai gazdák is rendelkeznek az ehhez szükséges technikai háttérrel, ismeretekkel. A kísérletet eddig egy pályázat finanszírozta, s a gabonakutató mellett részt vett benne egy vállalkozó is Nagymágocsról. A technológiáról tudni kell, hogy a hidegen sajtolással alacsony az üzemi hőmérséklet, nem bomlanak el a jótékony hatású érzékeny vegyületek. A miniszterrel való beszélgetés folyamán fölvetődött annak lehetősége, hogy a gabonakutató a jövőben nemcsak vetőmagokkal szeretne megjelenni a piacon, hanem feldolgozott termékekkel is. Ígéretet kaptak arra, hogy kidolgoznak ehhez szükséges pályázati hátteret, mert önerőből ez egyelőre nem megy. Ha minden igaz, akkor a minisztérium segítségével lehetőség kínálkozik a jövőben arra, hogy beinduljon az intézetben a péksütemények és az étolaj nagyüzemi gyártása. Ehhez, mint megtudtuk, egy hidegen sajtoló gépsor kell, egy szűrő, egy kicsomagoló berendezés, meg egy termesztési háttér. A gabonakutatónak kb. 1300 hektár földje van, amin elsősorban nem árutermesztést folytatnak, hanem vetőmag-előállítást. A vetőmagot ki kell helyezni termelőkhöz, a termést visszavásárolni, majd feldolgozni. A beruházás igénye 20-30 millió forint körüli összegre tehető. Piaca mindenképpen lenne. Áy Zoltán szerint a hazai piacon az olívaolaj és a hagyományos olaj között kell belőni a termék árát, mert csak így lehetne eladni. Három napraforgó és két olajlen fajtából állítanák elő a prémium kategóriás étolajat. A nagyobb volumenű termelés beindításához még legalább másfél évre van szükség, hiszen a vetőmagokat is fel kell szaporítani hozzá. A kezdő kapacitás napi 600-800 liter között mozogna, ami aztán bővíthető lenne akár 4-5 ezer literig.

Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.