Senki sem tudja pontosan megmondani, hogy a magánnyugdíj-pénztári számlák államosítása, az IMF- és az EU-tárgyalások eddigi kudarca, a zuhanó forintárfolyam és a felmerülő találgatások arról, hogy az állam esetleg rátenné a kezét a magánbefektetésekre mennyire rengették meg a lakosság bizalmát a hazai bankrendszerben, fizetőeszközben, mennyien döntöttek úgy, hogy inkább külföldi pénzintézetekben helyezik el megtakarításukat.
Sokan úgy vélik, ha nincs megállapodás az IMF-fel, akkor valós lehet az emberek félelme, viszont mindenképpen káros és öngerjesztő folyamat, ha a lakosság lóhalálában kiveszi a magyar bankokból a betéteket. Ugyanakkor, ha létrejön a megállapodás, amire nagy esély van, akkor megnyugszik a piac, és a kockázatok mérséklődnek. Így viszont azoknak a vesztesége, akik megtakarításaikat devizába váltották át, igen magas lehet. Tehát nem árt alaposan átgondolni az ügyletet, mielőtt cselekednénk. Bár a kormány és maga a miniszterelnök is hivatalosan cáfolt minden olyan hírt, ami a magánbetétek zárolásáról szólt („a kormánynak nincs köze a betétesek pénzéhez”), a Bankszövetség pedig váltig hangoztatta, hogy a magyar bankok stabilak, betétállományukat még a végtörlesztési láz sem csapolta meg, mégis megnőtt azoknak a száma, akik a megtakarításaikat a közeli Ausztriában, esetleg Szlovákiába helyezik el. Egyes szakemberek becslése szerint eddig 2-3 ezer milliárd forint vándorolt külföldre. A fokozott tőkekiáramlást 2006-2007 óta lehet nyomon követni, azóta egyes felmérések szerint évente 200-300 milliárd hagyhatta el az országot, a mostani pánik pedig akár 40-60 milliárddal is megfejelhette a szokásos kiáramlást. Most már nem csak a felső tízezer indult meg külföld irányába, hanem azok is, akiknek sikerült összegyűjteniük néhány tízmilliót. A fő motivációt tehát a pénz biztonságba helyezése jelenti. Ausztria gazdaságilag és politikailag stabil ország, másrészt az osztrák banktitkot az alkotmány is védi, tehát a pénzintézetek a számlatulajdonos tudta nélkül nem adhatnak ki adatokat, csak büntetőeljárás esetén.
A pánikba esett ügyfelek sokszor nem mérik fel azokat a reális kockázatokat, amivel a pénzük külföldre menekítése jár. A külföldi számlanyitás körül nincs semmi gond, teljesen legális műveletről van szó, sokkal inkább a pénz átváltása forintról euróra vagy más devizanemre okozhat problémát, hiszen gyenge forint esetén csak drágán juthatunk devizához, nem beszélve arról, hogy idehaza is minden pénzmozgásnak, lekötésfeltörésnek, pénzfelvételnek jelentős költségvonzata van. Ha már hozzájutottunk a készpénzhez, akkor azt át kell váltani - többnyire euróra. A pénzváltóknál ezt valamivel olcsóbban (egyes helyeken akár 2-6 forinttal kedvezőbb áron) lehet megtenni, mint a kereskedelmi bankoknál, de a mostani, 310 feletti árfolyamoknál ez semmiképpen nem jó üzlet. Nem árt nyomatékosan leszögezni: ez a tranzakció és a külföldi számlatartás minden eleme – jelenleg - ráfizetéssel jár azoknak, akik egyébként forintban kapják a fizetésüket, forintban tudnak félretenni, és eddigi megtakarításuk is forintban gyűlt össze. Ha ezek után is külföld a nyerő, folytatjuk: egy osztrák bankszámlanyitáshoz körülbelül félórányi ügyintézési idő kell, általában útlevélre, személyi igazolványra és lakcímkártyára van szükség. A nyelvi nehézségektől sem kell tartani, hiszen a legtöbb pénzintézet - főleg a határ mentén található bankok - már foglalkoztatnak magyar vagy magyarul beszélő munkatársat, de célszerű előre egyeztetni időpontot. Állítólag már csak februárra lehet időpontot kérni. Érdemes utánanézni a várható kapcsolódó költségeknek is, úgy, mint a számlanyitási és számlavezetési díj, készpénzfelvétel, a bankkártya kiadásának költségei vagy a netbank használatának díja. A számla megnyitásának van egy nem nagy összegű (10 euró körüli) induló költsége. Magánszemélyek esetében a számlavezetési díjak jelentősen, a duplájánál is magasabbak az itthoniaknál, de ez függ attól is, milyen számlacsomagot választ az ügyfél. Átlagosan negyedévente 15-30 eurót (kb. 4650-9300 forintot) vonnak le, ezenfelül azonban számolni kell tranzakciós díjjal, majd ehhez hozzáadódik a kártya használatának éves díja is. Ez utóbbi átlagosan 20 euró (6200 forint) körül van, ami nagyjából megegyezik az itthoni tarifával. Általában ezzel belföldön és külföldön ingyen tudunk vásárolni, viszont a készpénzfelvétel díja ATM-ből elég magas lehet. Azzal is számolni kell, hogy a külföldi euróbetét csak 1-2 százalékos kamatot hoz, szemben a hazai 4 százalékkal és a forint után fizetett 7-10 százalék körüli éves hozammal. A tipikus lekötési forma Ausztriában a takarékbetétkönyv, amire évente 2 százalék körüli a kamat, bár akciósan akad 4,75 százalék is lehet az első évre.
Ausztriában a külföldi bankbetétek kamatai után 35 százalékos adót kell fizetni (idehaza csak 16-ot), de ezt anonim módon szedi be az állam, nagyobb diszkréciót biztosítva a külföldi számlatulajdonosoknak, vagyis nem vizsgálják, kinek milyen megtakarításából érkezik a befizetése. Külföldi hatóságok kérésére is csak akkor adnak információt, ha „konkrét és megalapozott" a gyanú a számlatulajdonos ellen, és a kérelmező ország hatóságai korábban minden lehetséges belföldi eszközt felhasználtak a kért információ megszerzéséhez. Ha az ilyen magyar betétes mégis felfedi kilétét a magyar adóhatóságok előtt, elvben visszakaphatja a 35 és a 16 százalékos adókülönbözetét. Hogy meggyőződjünk róla, mennyire különböznek országonként a banki költségek és műveletek díjai, szétnéztünk a szomszédos Szerbiában is, hiszen hozzánk távolságban ez áll legközelebb. Itt a bankszámla nyitásához elsősorban érvényes útlevél szükséges a külföldiek számára. Számlavezetési díjat a lekötött eurós – ez a legjellemzőbb deviza - betétekre nem szednek, 50 000 euróig az állam garantál. A látra szóló betétre 0,30 százalék éves kamat jár. Lekötéseknél 1 hó 2 százalék, 3 hó 3,5 százalék, 6 hó 4, százalék, 12 hó pedig 5 százalék kamatot hoz. Ebből le kell vonni a 10 százalékos kamatadót. Az ATM-ből való pénzfelvétel költsége 3 százalék, a minimum 3 euró. A bankkártyát általában 5 évre adják, és ingyenes, a nálunk évente elkért 6-8 ezer forinttal szemben. Ezek után talán nem meglepő, ha a ’90-es években zajló balkáni háborúk idején Magyarországra menekített pénzek és bankszámlán tartott megtakarítások lassan, de biztosan visszaszivárognak Szerbiába. Hogy mennyire biztonságosak az ottani bankok? Déli szomszédunk bankrendszerében egészen más helyzet uralkodik, mint Magyarországon. Egyrészt a szerbiai bankoknak nincsenek kitettségeik az adósságválsággal küzdő országok állampapírjaiban, másrészt megfelelő mértékű kötelező tartalékkal kell rendelkezniük, ami szavatolja a biztonságot. Védelmi falként az ottani bankrendszer működésébe az említetteken kívül más rendelkezéseket is beépítettek, melyek megakadályozzák a pénz kiszivattyúzását a pénzintézetekből külföldre.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.