Gazdaság

Szegedi gyárak - 8. rész: Ipartemető + VIDEÓ, FOTÓK

Szegedi gyárak - 8. rész: Ipartemető + VIDEÓ, FOTÓK

2011. április 29., péntek
Szegedi gyárak - 8. rész: Ipartemető + VIDEÓ, FOTÓK
Több ezer embert foglalkoztattak hajdan azok a kisebb-nagyobb gyárak, üzemek, melyeknek ma szinte hírmondója sem maradt. Sok esetben már a gyárépület sincs meg, miközben egyre másra épülnek a városban a bevásárlóközpontok. Sorozatunkban Reizner János és Blazovich László munkáinak, valamint a Somogyi-könyvtár által 1991-ben kiadott, Kristó Gyula által szerkesztett Szeged története sorozat felhasználásával megpróbáltuk áttekinteni Szeged iparának kialakulását, fejlődését és hanyatlását. Korunkra Szeged valóságos ipartemetővé vált. Joggal mondhatjuk ezt, hiszen a hajdani gyárak nagy részének mára már nyoma sincs, helyüket gaz verte fel, lebontották őket, kisebb-nagyobb boltok, áruházak lettek belőlük. A még meglévő épületek magánkézben vannak, irodáknak, raktáraknak adnak otthon, illetve a legtöbb esetben a „KIADÓ – ELADÓ” táblák hátteréül szolgálnak és várnak az újabb multiáruházak euróira. A rendszerváltás esztelen leépítésére és a privatizációra a koronát már csak az uniós csatlakozás, a termelési kvóták, és a kínai ipar előretörése tette fel. A hazai termelés átalakulásának sok szegedi üzem esett áldozatául, így az Ikarus, a Kábelgyár, a Ruhagyár, a Textilművek, a Budalakk, a Téglagyár, a Konzervgyár és mind közül a legnagyobb, a DÉLÉP is megsemmisült. Épen maradt épületeiken sok száz bérlő osztozik, a területeket bizonytalan eredetű törmelékhalmok borítják, itt-ott érdekes füstfellegek szállnak a magasba, minimálbérrel sanyargatott kétkeziek dolgoznak – sokszor bejelentetlenül – napi tíz órákat. És mit kapott Szeged a rendszerváltástól és ifjú demokráciánktól? Termelő üzemet egyet sem, viszont rögvest itt teremtek a multiáruházak a Cora, Tesco, METRO, Lidl, Aldi, Penny Market, Baumax, Praktiker, OBI. Mindegyik a saját jól beolajozott beszállítói hátterével dolgozik, természetesen külföldi, kínai termékeket forgalmaznak, a dolgozókat a végletekig kihasználják, természetesen szigorú szabályok között. Szakember itt ritkaságszámba megy, annál több a kereskedelmi végzettség nélküli „eladók” sora, és a szakmai tapasztalattal nem rendelkező diákmunkás. De ez már egy másik világ, másik, történet. A régen tízezreket foglalkoztató gyárak sorában azért még talpon maradt a Pick, a Gumigyár, a Gyufagyár, a Sole-Mizo tejfeldolgozója, bár ezek egy része mára nem a magyar zsebeket gazdagítja. Képösszeállításunk segítségével a nagyobb szegedi gyárak mai állapotán vezetjük végig Olvasóinkat, mindenkire rábízva a véleményalkotást. Mementóként pedig a film végén egy tipikus gyártemetőben, a Bajai úti volt Téglagyárban sétálhatnak, de kérjük, jól nézzenek a lábuk elé, mert korántsem könnyű, tavaszi természetjáráson vehetnek részt. Azt csak reméljük, hogy a terület mai tulajdonosa és az illetékes hatóságok mindannyian tisztában vannak az itteni állapotoknak, és már keresik a megoldást. Az előző részben: Változások kora
Vágólapra másolva!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.