A valóság válsága vagy a válság valósága

A Magyar Közgazdasági Társaság Csongrád Megyei Szervezete hatrészes előadás-sorozatot tervez a kialakult világméretű pénzügyi és gazdasági válság jobb megértése és hatékonyabb kezelése céljából. Az első vendég kedden a Démász székházában Veress József neves közgazdász, egyetemi tanár volt, aki 1994-ben publikált tanulmányának címét választotta előadása mottójául: A valóság válsága vagy a válság valósága.

Veress Tímár Péter

Csinibaba című filmjét idézve megállapította, a 60-as években olyan időket éltünk, hogy mindenki szerepeket kényszerült játszani, ma azonban, amikor már nem kötelező, mégis rengetegen teszik ugyanezt, elég csak belekukkantani a különböző reality tv-műsorokba. Abba kellene végre hagyni az ellenségeskedést, a manipulációt és az alakoskodást a közéletben és a politikában egyaránt. A főbíró megválasztása körüli hercehurca is nevetséges, ezt tőlünk nyugatabbra, például Németországban húsz perc alatt megoldanák. A professzor minden felhozott példája azt igazolta, hogy tulajdonképpen a válság nálunk nem az ősszel kezdődött, hanem nagyon is régóta jelen van a társadalom minden szegmensében, pórusában. A válság valósága már alaposabb elemzést érdemelt, ezért az előadó is hosszabb ideig foglalkozott e témakörrel. A professzor szerint a világválság nagy és a hazai válság kis lavinája egyszer csak elkezdett gurulni. A nagy utolérte a kicsit, és betemette. Akkor követünk el nagy hibát, ha meg sem próbáljuk kideríteni, miért és hogyan is keletkezett a kicsi, ki ezért a felelős, és hogyan lehet orvosolni az előállt helyzetet. Minden válság kiváltója a bizonytalanság, ma is ez hiányzik leginkább a gazdaságban és a pénzügyi szektorban. Az amerikai jelzáloghitel-válság okait és következményeit ecsetelve Veress rátért a hazai állapotokra is. Eleinte itthon mindenki elaludt kissé, miközben a szakemberek közül is sokan tévesen kommunikálták a veszélyt: távoli válságról beszéltek, melynek csupán oldalszele ér majd el bennünket. Mivel a válság általában bizonytalanságot szül, hamar rá kellett döbbennünk, hogy a külföldi befektetők igen is kiviszik a pénzt, kivonják tőkéjüket az olyan országokból, amelyek rossz gazdasági paraméterekkel rendelkeznek. Magyarország sajnos ezek közé tartozik. Rengeteg időt elvesztegettünk álreformokról szóló vitákra, s közben szörnyülködve vettük tudomásul a legújabb kimutatást, miszerint gazdaságunk 1995 óta tulajdonképpen stagnál, szomszédaink pedig szélsebesen húznak el mellettünk. Veress hangsúlyozta a jegybank függetlenségének fontosságát, amit néhány félreérthető tettel és rossz kommunikációval nem szabadna megkérdőjeleznie sem a jegybank elnökének, sem a miniszterelnöknek. Az ország csak akkor lábal ki a válságból, ha érvényesülni tud a piac, a verseny, és valóban győzni hagyjuk a jobbik felet. Ha a két politikai erő nem tud megegyezni, válasszon ki 20-20 kompetens, politikától és párttól független, tekintélynek örvendő szakembert. Legyenek köztük 20-30 évesek és néhány 50 év feletti is. Ezután 10-10-et húzzanak ki a listáról, a maradék 20-at pedig busszal vigyék el Mátraházára. Kapnak számítógépet, világítást, dolgozhatnak zavartalanul. Három hét múlva a Parlament behunyt szemmel fogadja el az általuk benyújtott programot, és az élet megy tovább. Nagyon sok esetben Amerika és Izrael is így cselekedett - az eredmény köztudott. Az előadás után csak úgy záporoztak a kérdések. Az egyik legelgondolkodtatóbb és talán prognózisnak is beillő válasz a kérdésre, hogy meddig tarthat a válság, így hangzott: Magyarországon tulajdonképpen csak jövő szeptemberben kezdődik igazán. A tanár úr, mint mondta, optimista alkat.