Erdő Péter: Az utolsó vacsora a végsőkig elmenő szeretet jele
A nagycsütörtöki szentmisén az esztergomi bazilikában Erdő Péter a szeretet és az önátadás mélységéről beszélt, amely Jézus cselekedeteiben válik valósággá.
Nagycsütörtök este, az esztergomi bazilikában Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek mutatta be az ünnepi szentmisét, amely Jézus utolsó vacsorájára emlékezik. A szertartáson a keresztény egyház három titkot ünnepel: az Oltáriszentség (eucharisztia) alapítását, az egyházi rend szentségét, valamint a testvéri szeretet parancsát.
A bíboros homíliájában hangsúlyozta: Jézus az utolsó vacsorán a végsőkig elmenő szeretet példáját hagyta ránk, amikor megmosta tanítványai lábát. Ez a cselekedet nemcsak alázatot, hanem mély, önfeláldozó szeretetet fejez ki – olyan szeretetet, amelyre minden keresztény hivatott.
A szentmisén – amelyben szentségi erővel jelenik meg az utolsó vacsora emléke – Jézus áldozatának időtlen jellege került középpontba. Erdő Péter emlékeztetett: Jézus még a kereszthalála előtt adta tanítványainak a kenyeret és a bort, mint saját testét és vérét.
Ezzel egy isteni dimenzió nyílik meg a hívők előtt, ahol múlt, jelen és jövő eggyé válik – az örök megváltás rendjében.
A mise során Erdő Péter megmosta 12 hívő lábát, ezzel is elevenné téve az evangéliumi jelenetet, amelyben Jézus szolgává lett, hogy tanítást adjon a szeretet gyakorlati példájáról.
A szertartás végén az Oltáriszentséget a téli kápolnába vitték, ahol a bíboros kíséretével csendes imádságban hódolt Krisztus jelenléte előtt.
A mise végén az oltárt minden díszétől megfosztották, emlékeztetve arra a pillanatra, amikor Jézust megfosztották ruháitól a szenvedése kezdetén. A hívek elbocsátás nélkül, csendben távoztak, ezzel is kifejezve az este bensőséges, elmélkedésre hívó szentségi jellegét.
A nagycsütörtök esti liturgia tehát nem pusztán egy történelmi esemény felidézése, hanem szentségi jelenvalóság: a megváltás misztériumának érzékelhető formában való újraélése.
A keresztény hit szerint az eucharisztia és a szeretet szolgálata az a két oszlop, amelyre Jézus közössége, az Egyház épül.
