Nagypéntek, Jézus Krisztus keresztre feszítésének napja

Húsvétkor Jézus halálának és feltámadásának, az emberiség megváltásának ünnepét üljük. Nagypénteken emlékezünk Jézus kereszthalálára. A keresztény tanítás szerint ez a nap Krisztus szenvedésének és kereszthalálának napja.

A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, az ünnepet megelőző utolsó nagyböjti hét a nagyhét (hebdomada sancta), amely a virágvasárnappal kezdődik. A nagyhéten belül a húsvéti szent három napon (liturgikus nevén: Sacrum Triduum Paschale), azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton, valamint húsvétvasárnap emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.

Nagypéntek elnevezése a magyar nyelvbe a keleti egyházban szokásos görög elnevezésből (hé hagia kai megalé paraszkeué – a szent és nagy készületi nap) származik. A nyugati egyházban hivatalos neve: feria sexta in passione et morte Domini (az Úr szenvedésének és halálának péntekje). Angol nyelvterületen hosszú pénteknek vagy jó pénteknek is nevezik, német elnevezése, a Karfreitag az ónémet kara (bánat, gyász) szóból ered.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A katolikus egyház ős hagyomány alapján ezen és a következő napon nem mutat be miseáldozatot. A liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, és leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet.

Az evangéliumok szerint Jézust a Gecsemáné kertben fogták el, és a zsidó főtanács elé állították, amely istenkáromlás vádjával – mivel azt állította magáról, hogy ő a Messiás – halálra ítélte. Ezután a római helytartó, Pilátus elé kísérték, és azzal vádolták meg, hogy a zsidók királyának mondja magát, ami felségsértés. Pilátus a zsidó főpapok és a tömeg nyomására halálra ítélte és kiszolgáltatta Krisztust, de megmosta kezeit, így nyilvánítva ki: ártatlant küld a halálba. Jézust megkínozták, megostorozták és töviskoszorúval megkoronázták, majd a keresztúton a Koponyák hegyére (a Golgotára) vitték, ahol megfeszítették.

A katolikus egyházban ezen a napon az úgynevezett csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A misét azért nevezik csonkának, mert nem mutatnak be áldozatot (mivel ezen a napon azt Jézus, az örök főpap mutatja be). A vértanúság jeleként a pap piros öltözékben vezeti a szertartást. A nagy szertartásnak három fő része van: igeliturgia (olvasmányok, könyörgések), hódolat a szent kereszt előtt és az áldozati rész. Felolvassák János evangéliumából Jézus szenvedéstörténetét, a haláláról szóló részt, a passiót.

Keresztútjárás

Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során felidézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600-as évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik. Rómában a Via Crucison, amely a megváltónak a Kálvária-hegyre vezető útját és halálát idézi fel, a pápa maga is viszi a keresztet.

Böjti ételek

A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól, és 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal, vagy éppen a tojásos , tejes ételek. Tipikus böjti ebéd a bableves és a mákos tészta is.

Tilalmak napja

A nagypénteket a magyar néphit az egyik legszerencsétlenebb napnak tartotta. A gyásznap egyben dologtiltó nap is volt. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munkákat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének, vagy nem lesznek szerencsések. Állattartással kapcsolatos tilalmak Nem volt szabad a szárnyas állatot levágni, nehogy pusztuljanak az állatok.

Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban. 

 – vélték Jászdózsán.

A földművelésben ugyancsak jellemző volt a tiltás, de annak ellenkezője is. Szántani sem lehetett, mert e napon Jézus a földben volt. Ugyanakkor Göcsejben délután a kora tavaszi veteményeket vetették. "Krumplit legjobb húsvét nagyhetén vetni” – tartják Sarkadkeresztúron.

Általános hiedelem szerint nagypénteken nem sütnek kenyeret, mert az ilyen kenyér kővé válna. Nagypénteken nem szítottak tüzet. Kenyeret már ezért sem süthettek.

Szeged vidékén azonban dagasztottak akkorát, mint egy libatojás. Ezt megszárították és eltették, s akkor vették elő, ha valaki vízbe fúlt. A közepébe szentelt gyertyát tettek, és ahol a vízre eresztett kenyérből a gyertya kifordult, ott kellett a holttestet keresni. A nőknek  a mosás is tilos volt. Nem mostak, mert a ruha viselőjébe villám csapott volna, nem fontak, nem szőttek. Aki varrt, az úgymond megszurkálta Jézus sebeit. Nagypénteken egyedül csak a húsvéti tojást volt szabad festeni.

A magyar házakban is gyászt tartottak: nem égett tűz, a házban lévő tükröt, amely a mai és a túlvilág közti átjárót jelképezi, letakarták. Megállították az órát, úgy tettek, mintha halott lenne a háznál.