Hencz Péter: Jézus szenvedésének és feltámadásának megrázó és rejtélyes dokumentuma

Jézus Krisztus élete, tanítása, szenvedése és kereszthalála alapozta meg a keresztény vallást, alapvető fordulatot hozott az emberiség történetében. A betegek iránti szeretete és könyörületessége jelentős mértékben hatott az orvostudomány fejlődésére. Jézus életét megismerhetjük a Biblia Új Testamentuma négy evangélista által írt részeiből, az evangéliumokból. Halála előtti megkínzásának, keresztre feszítésének, haldoklásának rejtélyes dokumentuma a torinói lepel, melyet szokás az ötödik evangéliumnak is hívni.

Mind a négy evangélista beszámol arról, hogy Jézus halálát – (nagy)péntek délután kb. 3 óra – követően testét a keresztről levették, lepelbe helyezték és sziklasírba tették. Vasárnap hajnalban a sziklasírhoz futó tanítványok, Péter és János, csupán Jézus leplét találták meg, testét nem. A lepel minden valószínűség szerint Jézus titkos tanítványa, Arimateai József birtokába került. A relikviát a keresztények az első századi üldözések során Edesszába vitték, ahol nyoma veszett, és csak 525-ben bukkantak rá a városfal üregében. Justiniánus császár templomot épített őrzésére. 944-ben a bizánci császár birtokába került. Miután a keresztesek 1204-ben feldúlták Konstantinápolyt, a lepel eltűnt. 1357-ben került elő a franciaországi Lirey városkában. 1453-ban a Savoyai hercegek birtokolják Chambery-ben, ahol majdnem tűzvész áldozata lett, az összehajtogatott és ezüstkazettába tett lepel sarkai megperzselődtek., melyet klarissza apácák foltokkal pótoltak ki. Végső állomása 1578-tól Torino, ahol külön kápolnában őrzik. 1983-tól a Szentszék tulajdona. A leplet csak ritkán, rendkívüli alkalmakkor állítják ki Torinóban, az élethű másolata viszont rendszeresen látogatható. A 436 cm hosszú és 110 cm széles lenvászon kendő egy keresztre feszítéssel kivégzett férfi mezítelen testének elülső és hátoldali sárgásbarna lenyomatszerű képmását mutatja fejjel egymás felé fordítva, ahogy a leplet a fej fölött visszahajtották Az egész testet sebek borítják, amint az evangéliumok Jézus keresztre feszítéséről és agóniájáról beszámolnak. A hátán az ostorcsapások nyomai, a vállakon a kereszt cipelésének zúzódásos sebei, a fejen a töviskorona okozta sérülések, csuklókon és lábfejeken a szögek ütötte sebek, mellkason a lándzsa szúrás nyoma. A leplet különleges pápai engedéllyel többször is a legmodernebb vizsgálatoknak vetették alá, melyek eredményeiről kongresszusokon számoltak be. Az ezzel foglalkozó tudományág a szindológia (lepeltan) Többszörös vizsgálat kizárta, hogy festett hamisítvány lenne, mivel festéket nem tartalmaz. Amerikai kutatók a lepelből vért mutattak ki, melynek vércsoportja AB. M. Frei svájci kriminalista professzor elemezte a virág polleneket, 49 növényfajtát tudott azonosítani, melyek igazolták a lepel földrajzi eredetét, és hányatott sorsát Palesztinától Törökországon, Konstantinápolyon és Franciaországon át. A lepel korát illetően perdöntő F. Filas chicagói professzor felfedezése 1980-ban. A képmás jobb szemén négy tisztán kiolvasható betűt – UCAI – talált mely a halott szemére helyezett lepton nevű bronz váltópénz görög feliratának – TIBERIOU CAICAROC, azaz Tiberius császáré – középső betűi, melyet Krisztus halálakor használtak. Az antropológusok vizsgálatai szerint az arc szemita jellegzetességeket mutat, a kivégzett 30-33 éves, 178-180 cm magas, 78-80 kg súlyú lehetett. Az 1977-ben végzett STURP program (The Shroud of Turin Research Project, a Torinói Lepel Kutatási Programja) során az amerikai NASA kutatók tették a legmegdöbbentőbb felfedezést. Űrkutatásban használt képelemző műszerekkel matematikailag kifejezhető összefüggéseket találtak: a képmás ott a legvilágosabb, ahol a test a lepellel érintkezett (orr, homlok, szemöldök), a távolság növekedésével arányosan sötétebb a távolabbi részeken (orcák, szemüregek). A fényképek a Lepel Ember negatív képét adták. A Viking űrszonda által a Mars bolygóról közvetített analizátoros és komputeres technikát alkalmazva háromdimenziós képeket szerkesztettek. A lepel 1988-as C14 radiokarbon- izotópos vizsgálata azonban a lepel korát 1260 és 1390 közé teszi. Azonban a módszer eredményét tűzvész, hányattatások, fény- és hőhatások erősen befolyásolhatták és torzíthatták. A témával magyar kutatók, Víz László és Boda László is foglalkoztak, több könyvet is publikáltak. További rendkívüli magyar vonatkozás, hogy a magyar művelődéstörténet páratlan középkori remeke, a Pray-kódex (mely a Halotti Beszédet is tartalmazza) képei tanúsága szerint a szerzők ismerhették a torinói leplet. A kép keletkezését semmi féle ma ismert tudományos – fizikai, kémiai, nukleáris – folyamat nem tudja megmagyarázni. Csupán feltételezhetjük a feltámadás természetfölötti eseményét kísérő, ma még megmagyarázhatatlan, a fizikai rendben végbemenő sugárjelenséget. Annak a valószínűsége, hogy a Lepel Ember más legyen, mint Jézus Krisztus, a matematikusok valószínűség számítása szerint 1: 10 milliárd – 1: 200 milliárd.

Hencz Péter