Várszegi Asztrik: Kereszténynek lenni sohasem volt könnyű

A pannonhalmi főapáttal a bencés rend múltjáról és jelenéről, a pannonhalmi gimnáziumról beszélgettünk. Szóba kerültek napjaink keresztényellenes megnyilvánulásai a szekularizációtól kezdve a kopt keresztények mártírsorsáig.

- Sokakban felmerülhet a kérdés, akik csak a történelemkönyvek hasábjairól ismerik Pannonhalmát: milyen ma egy bencés rendi szerzetesnek az élete?

- Szép, de nem könnyű. Egy ősi szerzetesrend tagjai vagyunk, az európai egyháztörténetben ezerötszáz év van mögöttünk, a magyarban több mint ezer év – pontosan 1021. Összefüggően kétszáz éve nem volt feloszlatva a rendünk, legnagyobb próbatételünknek a kommunizmus időszaka számított, ez megnyirbálta intézményeinket, személyeinket. Alapeszményünk, hogy a szerzetes az, aki életét Isten szolgálatának szenteli. A bencéseknél ez a következő jelmondatban testesül meg, így ismer bennünket a világ: Ora et labora, azaz imádkozz és dolgozz. Mi ehhez hozzátesszük, s olvass lelki olvasmányt, a Szentírást. Ez azt jelenti, hogy keresztény életükben nagy arányérzékkel az egyensúlyt keressük.

- Nehéz összeegyeztetni Szent Benedek reguláinak betartását azzal az igénnyel, hogy rengeteg turista szeretné meglátogatni a pannonhalmi apátságot?

- Belső védelem számunkra, hogy a turistákat fogadjuk, várjuk, szeretjük, mert tudjuk, hogy egy ezeréves épületegyüttesben élünk. Azonban megpróbáljuk életünket elválasztani, mert nekünk részben élnünk, részben dolgoznunk kell. Főfoglalkozásunk a középiskolánk működtetése, hiszen rendelkezünk egy relatíve nagy gimnáziummal, ahol 340 fő, 12 és 18 év közötti fiatal tanul. Az intézmény internátus is egyben, azaz bentlakásos diákotthon, így rengeteg munkát ad mind a bencés atyáknak, mind a világi kollégáknak. Ezenkívül lelkipásztori munkát végzünk, vendégeink vannak, valamint egy szociális otthont tartunk fent. Történetileg Pannonhalma egy nagyon komplex, összetett intézmény, itt próbálunk meg létezni, élni, az élet és a munka területeit elkülönböztetni.

- Miben különbözik egy egyházi gimnázium, vagy éppen a Pannonhalmi Bencés Gimnázium egy állami intézménytől? Mennyiben nyújthat többet egy 12, vagy 16 éves fiatalnak?

- Aki keresztény gondolatkörben él, annak az élet értelme, az összefüggések, az emberi kapcsolatok háttere az valahol megalapozottabb, célzottabb, emberi szemmel nézve követhetőbb, kikristályosodtabb. Közösséget ad, egyfajta világlátást próbál közvetíteni, amely nem a Holdra, vagy a csillagokra, hanem az emberi életre vonatkozik.

- Miként látja, milyen ma keresztény, katolikus embernek lenni? Előző este a közösségi oldalon egy ismerősöm tett ki egy nekrológot – egy szintén közép-európai országból származó misszionárius barátja gyilkosság áldozata lett Dél-Amerikában.

- Kereszténynek lenni – s itt beleértem protestáns testvéreinket is – sohasem volt könnyű,

Jézus

, a mester soha nem is ígérte, hogy ez egy kikövezett út lesz. Nagyon sok információ ér minket, látjuk, hogy hol üldözik a keresztényeket. Az üldözésnek különböző módjai vannak: valamikor meggyilkolnak valakit, mert az ifjúsággal, vagy a drogosokkal foglalkozik, máskor csak azért ölik meg, mert keresztény. A koptokat szoktam említeni, nem tudatosítjuk eléggé, ez egy mártíregyház, folyamatosan gyilkolják Egyiptomban a keresztényeket, testvéreinket. Ha a Közel-Keletre, az elvándorlók tömegére gondolok, akkor pedig mondhatjuk, veszélyben vannak a keresztény kisebbségek. Azokon a helyeken, ahol pedig nincs háború, vagy harc, ott a szekularizáció az igen nagy kihívás a kereszténység számára.

- Magyarországról hogyan segíthetünk az üldözött koptokon, szíriai ókeleti keresztényeken?

- Akár állami, akár egyházi részről nagyon bölcsnek tartom, ha felveszik a kapcsolatot velük, majd a konkrét igényeikre kérdeznek rá, s ezek figyelembevételével segítenek.