Azonos sors jutott a katolikusoknak és a protestánsoknak a Gulágon + FOTÓK

Az egyházi emberek és a hívők sorsáról tartottak konferenciát a Katolikus Házban. Evangélikus lelkészt és bencés szerzetest azonos szovjet büntető törvénykönyvi paragrafus alapján ítéltek el, hazatérésük után is hasonló sors várt rájuk.

„Örvendetes, hogy a kormány kitalálta a GULAG Emlékévet, mert az erre szánt forrásokból konferenciákat lehet szervezni, könyveket kiadni és emlékműveket avatni” – fogalmazott megnyitó beszédében

Zombori István

volt múzeumigazgató, a „Hívők és egyházi emberek a Gulágon” címmel megrendezett konferencián. A Gulág-rendszer táborait megjárt, két hete januárban 100 évesen elhunyt

Olofsson Placid

atyát idézte, akinek azt mondták társai: „neked könnyű, mert hited van!” Habár a táborokban fogvatartottak elenyésző része volt egyházi ember, mégis hatalmas szerepük volt abban, hogy a lelket tartsák társaikban. „Magához ragadta a mikrofont és így szólt: Én 100 éves vagyok, s itt vagyok. De hol van a Szovjetunió most?!” -

Szabó Csaba

, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese is a bencés szerzetessel való találkozását elevenítette fel.

„Placid atya morálisan mindvégig tiszta maradt”

Várszegi Asztriknak

, Pannonhalma főapátjának is rengeteget mesélt Placid atya életének megpróbáltatásairól. Rajta kívül más bencéseket is a Szovjetunióba hurcoltak. Egy 1945-ös jelentés szerint több mint tíz szerzetes vált hadifogollyá, ők lelkészi szolgálatot láttak el a magyar hadseregben. 1945 után egy újabb hullám következett, őket azért hurcolták el, mert a kommunista diktatúrával szembeszálltak.

Hetényi Varga Károly

szerint 25-en voltak, ezt a számot az aktuális kutatások még pontosítani fogják. Közéjük tartozott Olofsson Placid is.

Részt vett a választási küzdelmekben, antikommunista beszédeket tartott 1945 után. A Kamaraerdőben meggyilkolt szovjet tiszt ürügyén 1946-ban koncepciós perbe fogták, a szovjet büntető törvénykönyv 58. paragrafusa alapján ítélték el. Antibolsevista propagandával, terrorizmussal és összeesküvés szervezésével vádolták, az utóbbi vádpontot végül ejtették, de így is tíz év börtönre ítélték a szovjetek. A brjanszki erdőben öt évig fakitermelést végzett, megverték, éheztették. Egy derűs epizódot is elmesélt Placid atya nehéz éveiből Várszegi Asztrik. Nyugati típusú WC fedeleket kaptak a táborba. A táborparancsnok viszont ezeket képkeretnek nézte, s mivel tudta, hogy Placid atya tehetségesen fest (apja rajztanár volt), így megkérte, hogy egy

Sztálin-képet

készítsen a legelsőbe. Egy ideig ki is tették az alkotást, de végül figyelmeztette a táborparancsnokot a szerzetes, ha ez kiderül, akkor ő is rabtárssá válik. „Én nem diákokat fogok tanítani, ahogy elterveztem. Nekem az lesz a dolgom, hogy tartsam a lelket a fogolytársaimban. Ez volt a hivatásom a lágerben tíz évig. Ezért voltam én a legboldogabb ember az egész Szovjetunióban, mert rámtalált az életfeladatom” – idézte az 1955 végén hazatért Placid atyát a főapát. Nem lehetett újból sem szerzetes, sem tanár Olofsson Placid, fizikai munkát kellet végeznie, végül mosodafőnökként ment nyugdíjba. Nem tudta, de az állambiztonság évtizedeken keresztül megfigyelte, tudta nélkül rengeteg információt szereztek tőle az egyházról. „Placid atya morálisan mindvégig tiszta maradt” – hangsúlyozta Várszegi Asztrik.

A ma is üresen tátongó evangélikus templomok

„Igen sok hittestvérünket ültették vagonokba a II. világháború végén és az azt követő években” – mondta

Mirák Katalin

, a Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró Bizottságának tagja. Nyugatra és keletre is indultak a vonatok. Németországba, az amerikai, majd a szovjet megszállási zónába vitték a kitelepített németeket. Sopronban, Tolnában, Baranyában az üres evangélikus templomok, ma is az ő emléküket őrzik. Keletre, a táborokba pedig egy titkos, németellenes katonai parancs miatt kellett menniük. Egyetlen bűnük a németes nevük volt, vagy az, hogy részben, vagy egészben németnek vallották magukat. Mindkét deportálás a kollektív bűnösség indokával zajlott. Az ő nagybátyját is elhurcolták 17 évesen, egy Urál környéki szénbányában dolgoztatták. Ugyanez történt háromgyermekes lelkészükkel,

Böröcz Sándorral

, akit

Berkesi András

(később ismert író) vezette szombathelyi ÁVO fogott el. Előbb a magyar hatóságok tartották fogva, majd átadták a szovjeteknek, akik Placidhoz hasonlóan az 58. paragrafus egyes bekezdései miatt ítéltek el Baden bei Wienben, a szovjet katonai rögtönítélő hadbíróság székhelyén ítélték el 25 évre. Politikai elítéltként az Északi-sarkkörön túli Vorkutába küldték szénbányásznak, itt dolgozott 1955. január végéig. Hazatérve sem szabadult, Jászberényben, majd a Gyűjtőfogházban raboskodott. Felesége kérésére

Vető Lajos

evangélikus püspök és

Rajk Lászlóné

is segíteni próbált – hiába, csupán a forradalom alatt szabadult. Egész életén keresztül megbélyegezték, csak rövid ideig élhetett hivatásának 1956 vége és 1958 nyara között. Ezt követően nem lehetett lelkész, csupán külön püspöki engedéllyel eskethette lányát, keresztelhette meg unokáját. A konferencia délután is folytatódik, a programját

találják meg.