Serfőző Levente: A húsvét a hit ünnepe a keresztény ember számára

„A húsvét, vagyis a feltámadás ünnepe pusztán hittel megragadható valóság” – hangsúlyozta Serfőző Levente egyetemi lelkész, a Szent Imre Kollégium igazgatója. Mint elmondta, mivel az ünnep lényege csak a hit által tapasztalható meg és élhető át, ezért fontos feladat minden kor emberének megválaszolni azt a kérdést, hogy mit is jelent a bibliai húsvét, amikor a keresztény világ az új embert ünnepli, aki valójában Jézus Krisztusban újult meg.

Mivel mindannyian megszületünk, mint

Jézus Krisztus

is, a karácsony sokkal megragadhatóbb ünnepe a kereszténységnek, sokkal emberibb módon része életünknek. „Mindannyian egy édesanyának vagyunk a gyermeke, mindannyian családba érkeztünk, ezzel szemben a feltámadás ünnepe pusztán a hittel megragadható valóság, ezért is nehéz az embernek megválaszolni az ezzel kapcsolatos nagyon komoly hitbeli kérdéseket, hogy mi az, amit a nagyhéten ünneplünk, és ami a szent háromnapból kiindulva kicsúcsosodik húsvétvasárnap hajnalában, Jézus feltámadásának ünnepében” – fogalmazott

Serfőző Levente

egyetemi lelkész, a Szent Imre Kollégium igazgatója. Mindannyian szembesülünk az elmúlással, a szenvedéssel, a földi halállal, ám ahhoz, hogy a halál és a szenvedés falain keresztül tudjunk látni, és mélyebb értelmet adjunk mindannak amit átélünk, ahhoz szükségünk van egy személyes Istenkapcsolatra. „Ha ennek a hitnek a szemüvegén keresztül próbáljuk látni életünket, a velünk történt eseményeket, így küzdelmeinket és örömeinket egyaránt, akkor láthatjuk meg magát azt a világot, azt az üdvösségtörténelmet, amely Istenből születik és egy napon majd benne fog beteljesedni. Jézus Krisztus feltámadása ebben a folyamatban egy bizonyosságot jelent számunkra és ezért elmondhatjuk, hogy a húsvét a hit ünnepe. Ennek az isteni kegyelemnek köszönhetően fedezhetjük fel az ünnepi eredet üzenetét” – magyarázta.

Az egyetemi lelkész felhívta a figyelmet arra, hogy a felvilágosodás után eltel időszak egy olyan folyamatot indított el a mindenkori társadalomban, amelyben a kultúra és a vallás nagyon élesen kettévált. Ma már szinte teljesen külön kezeljük az emberi-társadalmi problémákat, az egyének egzisztenciális és napjaink kulturális kérdéseit a hit dimenziójától, ami ugyanakkor nyomot hagy az ünnepeken, ennek ellenére sokaknak a húsvét nem biztos, hogy a bibliai húsvétot jelenti. Elmondta, sokaknak egyfajta tavaszvárásról szól ez a néhány nap, egyfajta pihenést vagy családi együttlétet élnek meg, ami fontos, lényeges és egészséges. „A keresztények közössége azonban egybegyűlik nagyszombat éjszakáján, és egy készületet követően megünneplik Jézus feltámadását, azt, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból. Ez ma már egy kis közösség életének a része csupán, és nekünk fel kell vállalnunk, hogy a keresztény ünnepek eredeti üzenete nem egyértelmű, ezért újra kell élnünk őket, újra kell evangelizálnunk napjaink emberét” – mondta el kérdésünkre Serfőző Levente. Hozzátette, Európa kapcsán sokszor felmerül ez a kérdés, ám magyar hazánkban is ugyanez a feladatunk, hogy a ma embere számára érthetően kell megfogalmaznunk az evangéliumot, hiszen egy missziós helyzetben élő ország és kontinens vagyunk. Ebben viszont hasonlítunk az első húsvéti napok történéseihez és az első jeruzsálemi közösséghez, mert akkor és ott a tanítványok is egy missziós helyzetben éltek. Mint elmondta, a kereszténység egyetlen, de örök választ ad a kereső embernek, méghozzá Jézus Krisztus életét, tanítását, önajándékozó szeretetét, mint hiteles iránytűt, és ezért nagyon fontos miként teszi az egyház érthetővé az általa őrzött hit tisztaságát. Hangsúlyozta, nem egy tant vagy bölcsességet próbálnak átadni, hanem egy életformát, ez tulajdonképpen az evangélium, ami Jézus életét közvetíti az ember számára. „A mai ember nem feltétlenül a szavakból vagy a tanításból ért, hanem az életpéldából, a tanúságtételből, vagyis az a legjobb kommunikációja az evangéliumnak, hogyha éljük” – hangsúlyozta. Az egyetemi lelkészt arról is kérdeztük, hogy a fiatalok mennyire nyitottak és érdeklődőek a hit és a keresztény ünnepek iránt, mellyel kapcsolatban Serfőző Levente elmondta, hogy vannak, akik nem elégszenek meg az üzleti világ húsvétjával, hanem a bibliait keresik, és ők nagyböjt során, hat hétig készülnek lelkigyakorlatok, szentmisék, imádságok és közösségi alkalmak kereteiben. „Ilyen alkalom volt a Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészég által rendezett

is, amelyen mintegy 300 fiatal volt jelen. Ezek a fiatalok szeretnének imádkozni, bekapcsolódni Jézus szenvedéstörténetébe, szeretnének átélni valamit abból, amit az evangéliumból ismerünk és hitünknek alapja, és szeretnének tanúságot is tenni minderről. Amellett, hogy a világ egy egészen másfajta identitású húsvétot diktál számunkra, a krisztusi lelkületű közösségeinkben van az erőnk” – fogalmazott. Ezekben a közösségekben őrizzük és ápoljuk azt a hitet, ami segít kitartani, és az egyház keretein belül megtapasztalni az igazi húsvét üzenetét a fiatalok számára is.

Az ünnep jelképeivel kapcsolatban elmondta, az közismert, hogy a tojás, a víz és a nyúl közvetett módon kötődik a húsvéthoz, s ezek az ősi jelképek a termékenységhez is kapcsolódnak. „A termékenység ajándékozza az életet, de a krisztusi ember számára a húsvéti jelképek sokkal mélyebbek. A húsvéti gyertya a feltámadt Krisztust szimbolizálja, a fehér ruha a tisztaságot jelképezi, a körmenettel pedig tanúságot teszünk hitünkről. Az ünnepi liturgia tele van szimbólummal, amely egy új világot nyit meg előttünk. Húsvétkor az új életet ünnepeljük, ami Jézus Krisztusban újult meg, vagyis ilyenkor az új embert ünnepeljük” – magyarázta. Szerinte egyáltalán nem kell idegenkedni a szimbólumoktól és a néphagyományoktól, csak jól kell értelmezni azokat. A víz például egyértelműen egy nagyon fontos húsvéti jelkép, méghozzá a vízben a keresztség kegyelmeit fedezzük fel, az újjászületés szimbóluma. Jézus a Jordán folyóban keresztelkedett meg, ennek példájára merítik alá a keresztelendőt, vagy vízzel keresztelve a Szentháromság nevében háromszor öntenek vizet a gyermek vagy egy felnőtt katekumen fejére. Húsvéthétfőn is vízzel locsolkodtak a fiúk és férfiak, és bár ez esetben a jelentés más, a szimbólum átültetődött a népi világba.