Terhes Nóra: Krisztusi kor

„Fizessen meg az ÚR a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.”

(Ruth könyve 2. fejezet 12. vers)

Az eltelt egy évben folyamatosan a szívemben motoszkált: olyan életévben élek, amiben az én megváltóm utolsó éve volt, úgy mondjuk a „nyilvános szolgálatának” kezdete. Volt egy őrületes év, tele csodákkal, hatalmas kijelentésekkel, ígéretekkel, de ez az év ugyanúgy magában hordozta a kimerültséget, a reménytelenséget, az árulást, a gyilkos ösztönöket, ez volt Jézus utolsó éve amikor minden sűrítve lett egyszerre nyilvánvalóvá. A halálának a pillanatáig annyi minden történt vele életének utolsó évében, és ahogy tudjuk ember is volt épp ugyanúgy ahogy én magam, ezért átment mindenen, amin én magam is: a kimerültségen, a szomorúságon, a gyászon, meg nem értettségen, a szellemi magányon. Ahogy a minap a bátyámmal beszélgettem és feltartottam bal kezemet azon megmutattam az öt ujjamat és azt mondtam: „tudom, hogy életem egyik legnagyobb megpróbáltatásán megyek keresztül, és úgy hiszem ezekből nincs több ennél egy élet folyamán”. Olyan elidegeníthetetlen bizonyosságot kaptam erre a látásra a szívemben abban pillanatban, hogy tudtam: amit mondok az a teljes igazság, hisz vannak megpróbáltatásaink amelyekben kitartva pontosan tudjuk azt, hogy az egész életünkre kiható irányvonalak ábrázolódnak ki abban. Most hogy már mögöttem áll az én harminckettedik életévem is csodálatos jelekkel, ígértekkel, ajándékokkal teljes volt, amelyben egyszerre volt jelen a kimerültség, a gyász, és a fájdalom. Ahogy a születésnapomon este az utolsó rendelés véget ért, egy hihetetlen meglepetésben lehetett részem, mondhatom azt egy csodálatos lelki áldásban, ami ezekben a nehéz időkben megerősítéssé lett az életemben. A már esti órán, láttam, ahogy az egyébként keresztény hölgy akivel beszélgettem elmosolyodik: „Had ragadjam meg az alkalmat, hogy születés napja alkalmával köszönthessem egy igehellyel.” Valóban a meglepetés csodálatos erejével hatott rám, részint hogy tudta ez a nap születésnap számomra, másrészt a gondolat, hogy igével fog köszönteni a testvérnő örömteli izgatottsággal töltötte el a szívemet. Minden nap olvasom a bibliámat reggel és este, ha idő engedi napközben is forgatom, ennyi év elteltével minden körülmények között vállalom, hogy az igének megelevenítő hatása van, igazi szerelmes levél amit Isten szerzett az emberiségnek, és én a legkevésbé sem szeretnél lemaradni erről a szerelmes üzenetről. Az ajándékozó aki nem ismeri az életemet, nem ismeri a jelenkori megpróbáltatást sem amit épp élek, mondhatom azt hogy az életem főbb történései felett tudatlanul osztotta meg velem az igét amit hiszek, hogy Isten helyezett a szívére: „Fizessen meg az ÚR a te tettedért, és legyen teljes a jutalmad az Úrtól, Izráel Istenétől, akinek szárnyai alá jöttél oltalmat keresni.” (Ruth könyve 2. fejezet 12. vers) Rendhagyó módon most az én szemem telt meg könnyel, hisz nem is sejtette az ajándékozó, hogy milyen erővel eleveníti meg abban a pillanatban ez az ige a szívemet. Hisz valóban Isten szárnyai alá menekültem a jelenkor megpróbáltatásaiban és valóban vágyott rá a szívem, hogy Isten teljessé tehesse az életemben még be nem fejezett munkáját egy számomra nagyon fontos területen. Eltelt két nap és ma üzenetben kaptam valaki mástól ezt az igét, aki hasonló képpen nem sejthette, hogy a szívem mennyire vágyik arra, hogy Isten befejezze a jó munkát amit elkezdett: „Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégezi a Krisztus Jézus napjáig.” (Pá Filippibeliekhez írt leve 1. fejezet 6. vers) Ha a Megváltóm utolsó évére tekintek, akkor nem mondhatok mást: minthogy Isten elvégezte az Ő félelmes és egyszerre szeretetteljes munkáját, teljessé tette amit eltervezett a megmenekítésünk érdekében. Jézus maga szabadon döntött arról, hogy megmarad az elhordozhatatlannak tűnő elhívásban, hogy önként adja értünk életét, és tökéletes kapcsolatát Istennel, hogy ráterhelődhessenek a mi bűneink. Őszintén úgy hiszem, hogy a keresztény élet jobban hasonlítható Jézus utolsó életévéhez, mint az azt megelőző éveihez, mert nagyon gazdag az öröm és bánat merítéseiben, a megpróbáltatásokban éppúgy mint az áldásokban. Ugyanakkor egy munka már tökéletességre jutott és mondhatom azt, hogy a megváltás tökéletes munkája az, amiben a valóság szerint a karjaiban hordoz bennünket minden megpróbáltatásban, vagy számunkra elhordozhatatlan nehézségben, hisz Ő már rég elhordozta ezt is értünk, a legnagyobb áldás örökre miénk ha hiszünk benne. Ezért teljes a és megingathatatlan a reményem, hogy Isten az én személyes megpróbáltatásomban is befejezetté teszi mindazt amit mér korábban megígért éppúgy az igéjéből, ahogy ezekben a napokban abból elevenített meg. Kedves Olvasók! A legnagyobb szeretettel bátorítom Önöket, bármilyen nehézségen is mennének át ma, van közbenjárónk Istennél, aki valóban befejezetté tette azt ami az ő elhívása volt, ezért szabad út nyílt előttünk Isten felé, aki örömmel szól hozzánk nem marad némán.

Terhes Nóra