Tudják, milyen csoda történt itt Magyarországon?

Tudják, Kedves Olvasók, hogy milyen csoda érintette meg hazánkat? Hallottak róla, hogy több mint ezer ember menekült meg a pokoltól? Hallottak róla, hogy hány egyház és gyülekezet fogott össze teljes egyetértésben hirdetve az evangéliumot?

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Megtaláltok engem, ha kerestek és teljes szívvel folyamodtok hozzám.”

(Jeremiás 29:11-13)

Emlékek a pokolból

„Nem! Sőt - mondom nektek -: ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen vesztek el.”

(Lukács evangéliuma 13:3) Milyen hátborzongató gondolatot hallottam a pokol perspektívájából, mindezt szeretetben felvázolva a Reménység fesztiválján. Egy emlék a pokolból, a jó hír emléke, az egyedüli megmenekülés lehetősége, amit visszautasított az elveszett lélek, aki már nem térhet vissza, már nem másíthatja meg a döntését. Valahol mindenkinek a fejében él egy kép arról a hittérítőről, aki egy felfordított sörös rekeszen állva ordítozva kiabál: poklot és kárhozatot hirdet az arra elhaladóknak, mindazoknak akik meg nem térnek. Vastag fémcsatos Bibliájával hadonászva némi őrületet vélnek felfedezni tekintetében, ezért nagyívben elkerülik nehogy az egyik suhintás épp tarkón vágja őket, majd ájultan terüljenek el a súlyos igei ütés alatt az aszfalton. Ő egy igazi sztereotípián alapuló, gúnyolódásra érdemes karakter, akinek szava soha nem fonódik össze a hitellel. Hitellel? Igen, mert mi magyarok így mondjuk: hitelt adunk a szavának. Épp csak a szeretet marad ki kemény szavaiból, Isten szeretete, de Isten szeretetében is van helye a kemény beszédnek, nem másra, mint a szabadításra.

A kemény beszéd helye szeretetben

„Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt, se engem, az ő foglyát, hanem szenvedj velem együtt az evangéliumért, Isten ereje által.”

(Pál Timóteushoz írt második levele 1:7-8) Az evangélium üzenete amilyen egyszerű, olyan sok oldalról megközelíthető. Manapság divatossá vált a megtérésre hívó üzenet visszautasításának következményeit nem kimondó, nem nyilvánvalóvá tevő igehirdetés. Isten szeret Téged, Jézus Krisztus meghalt érted. Ez így igaz ahogy leírtam, de mi történik akkor ha valaki ezt nem fogadja el? Azt mindenkinek elárulom, hogy egy hívő, Istennek elkötelezett ember szíve nem képes feladni a reményt. Imádkozik, míg úgy érzi, Isten Lelke arra vezeti, hogy tartson ki és vívja meg a csatát, nevezetes a szellemi csatát azért, vagy azokért az emberekért. Mégis én azt mondom, hogy mi, hívők gyakran elbukunk abban, hogy nem hirdetjük szeretetben a következményt, tehát a pokolra való jutás lehetőségét. Festhetek egy szép színes képet, egy álmot, egy fantáziát, egy olyan valóságot, ami sohasem létezett, de nem tehetem, mert meggyőződéssel vallom, hogy létezik Menny és Pokol. Út csak egy létezik, de annak két iránya van, épp egymásnak ellenkező.

Szeretetben történő figyelmeztetés

„Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradság, mert az elsők elmúltak.”

(Jelenések 4:3-4) Amikor utoljára láttam egy asszony haláltusáját, akit nem ismertem életében, csak már végső óráiban, és folyvást hallottam szívet tépő szavait, hogy Isten szólongatja már öntudatán kívül, akkor csak egy gondolat, csak egy érzés marcangolt belülről: hallhatta-e valaha az evangélium üzentét? Elmondta-e valaha neki, hogy lesz egy nap az életében, aminek a pontos idejét nem tudja, de elhagyja a földi valóságot és távozik ebből a világból egy másik világba? Elmondta-e neki bárki, hogy két út áll előtte az egyik a Mennybe, a másik a Pokolba vezet? Hirdette-e bárki felé, hogy egyedüli megmenekülésének útja Jézus Krisztuson át vezet? Volt rá hitem, hogy Isten öntudatlan állapotában is megmutatkozhatott a végső állapotában, és én ezért imádkoztam, de Jézus Krisztus emberekre hagyta az üzenetet, az evangélium üzenetét, amiből, nem maradhat el a kemény beszéd helye sem. Létezik szeretetben történő figyelmeztetés, ami saját szívemet is erővel érinti meg. A földi élet véges és senki sem tudhatja napra pontosan, hogy számára mikor ér véget. Ahogy lehet emléke az örök halálban létező léleknek, úgy lehet emléke a Mennyben létező léleknek is. Én őszinte, tiszta szívvel kívánom mindenkinek, hogy az Mennyből visszaemlékezők táborát gyarapítsák. Az a több mint ezer ember országunkból, már a mennyei honpolgárok jogaiban élnek: számukra egy nap minden könny minden fájdalom eltöröltetik. Kedves Olvasók! A kereszténység nem politika, nem manipulációs eszköz, nem merev szertartásosság, nem képmutató ítélkezés, nem. A kereszténység a szabadulás az örök halálból az örök életre, mert a Fiú valósággal szabadít meg.