Egy nap visszatér és minden megváltozik

Felső keresztény vezetők világvallások egy nemzetközi összejövetelén felejtik el a keresztény hit elementáris magját megemlíteni.

Saját fülemmel hallottam amint elhangzott a hazugság: nem számít semmi más csak az, hogy hinni kell Isten létezésében, bárhogyan is hívjuk azt, a létének a hite elhozza a békét. Soha nem az volt a legalapvetőbb kérdés, hogy Isten létezik, vagy sem, mert Isten létének teljes tudatában is lehet megváltás nélkül élni. Jakab egyenesen így fogalmaz: „Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.”

Ki halt volna meg egy hazugságért?

„Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de én legyőztem a világot.”

(János evangéliuma 16: 33)

Egy dohos mesekönyv poros lapjainak, elmebomlott dajkamesének, a légből kapott fikciók netovábbjának kikiáltott kereszténységnek egy fontos mozzanatáról gyakorta megfeledkezik a közvélemény: Jézus másodjára is visszatér egy napon. Ezt az emberek többsége egy huszárvágással figyelmen kívül hagyja. Sőt, magát ezt a személyt is egy harmatgyenge, rossz sorsa ítélt, pórul járt „fickóként” kezelik, mondván volt egy nagyon jó ember, aki egykoron élt, és komoly benyomást tett személyes karizmájával a körülött élőkre, így neve ráhagyományozódott az emberiségre. Tudják én a legkevésbé sem lettem volna hajlandó az életemet adni egy szélhámos elmeroggyant téveszméiért, holott hányan haltak mártír halált: megkövezték, megégették, keresztre feszítették a korai követőket, vagyis keresztényeket. Hiába kínozták őket a halálba, képtelenek voltak kiverni a fejükből és elsősorban a szívükből a tényt, hogy Jézus Krisztus, éppúgy volt ember, mint Isten, és valóban feltámadt a halottak közül. Él.

Mindenkinek van rá joga?

„Nem lesz többé átok a városon, hanem az Isten és a Bárány trónusa lesz benne: szolgái imádják őt, és látni fogják az ő arcát, és az ő neve lesz a homlokukon. Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké.”

(Jelenések 22: 3-5)

Most amikor a világgazdaság alapjaiban látszik megrendülni, amikor már nagyon sokan érzik a bőrükön a fájó valóságát annak, hogy ez a világ nem bánik kesztyűs kézzel az emberrel, most nem szabad elfelejteni a megváltás üzenetét. Aki a kereszténység nevében azt hirdeti, - függetlenül attól, hogy milyen magas pozícióban érzi magát -, hogy Isten létéről való meggyőződés megold minden problémát, az sajnos azt kell, hogy mondjam: bűnt követ el. Egyszerűen elfelejti mondandójából a lényeget, azt, amit maga Isten talált ki, hogy a bűnök rendezésére egyszülött Fiát küldte el, és amíg valaki személyesen ezt a kegyelmet nem fogadja el, addig nem üdvözül. Ugye milyen sokat „dobálózik”, az üdvösség szóval a kereszténység? Nem véletlenül. Aki üdvözül, az a leghétköznapibb szavakkal leírva az örökkévalóságot Istennel töltheti, abban a közegben, ahol már sem fájdalom, sem veszteség, sem könnyek, sem betegségek, sem tragédiák, sem gonosz, ártó szándék, sem létbizonytalanság, sem félelem, sem rettegés, semmi olyasmi nem található, amitől a világban szenvedünk. Joga van-e mindenkinek belépni ide? Nincs mindenkinek joga. Az ember személyesen dönthet minderről, valóban elfogadja-e a megváltás ajándékét, amíg még lehetősége van rá.

Meddig várunk még a döntéssel?

"Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel; és akkor elküldi az angyalokat, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld sarkától az ég sarkáig."

(Márk evangéliuma 13:24-27) Azt mondják, hogy ezt a döntést meghozhatjuk halálunk pillanatáig, pedig ez nem így igaz. Úgy pontos a megfogalmazás, amíg még élünk, és amíg még Jézus Krisztus vissza nem tér. A Bibliát ismerő, forgató emberek ismerik a tény, hogy ahogy az ószövetségi próféciák megjövendölték Jézus Krisztus eljöveteltét, a szabadító érkezését, úgy az újszövetség teljes bizonyosságú próféciát ad arról, hogy lesz egy második visszajövetel, aminek a napját senki nem tudhatja. Ám ekkor már nem az emberek közül egyként jön el, a legkevésbé sem. Azon a bizonyos éjszakán, amikor elfogták, és igaztalanul Isten káromlással vádolták, nem sok kétséget hagyott arról, hogy lesz-e, és ha lesz, akkor milyen lesz az a bizonyos második eljövetele: „Jézus azonban hallgatott. A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!" Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin." Ugye milyen hihetetlen? Éppen annyira tűnik elképzelhetetlennek, mint amennyire az elképzelhetetlennek tűnt, hogy Isten emberi testben egy istállóban jött világra. Éppen annyira tűnik hihetetlennek, mint hogy nem sokkal ezt követően önként adva életét, megváltó, szabadító áldozatot hozott mindenkiért. Pont annyira tűnik elképzelhetetlennek, mint az, hogy ezt követően harmad napra feltámadt, örökké él, és uralkodik.